Sarolta, Emese
17 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Súlyos bonyodalmakhoz vezethet a Palkovics-kontroll

D  YT20181116033
2020.06.03. 18:29
Kissé megszaladt a külföldi cégvásárlásokat miniszteri ámenhez kötő hazai rendelet. A jogszabály jelen formájában minden magyar székhelyű társaságot leértékel, és valójában azt is hazai miniszteri tudomásul vételhez köti, ha egy globális deal keretében venné át a Ford a Mercedest. Sőt, még az eszközeladásokat, vagy a finanszírozások egy részét is be kell jelenteni, és a bejelentésnek tétje is van. Kiskapuk ugyanakkor ezúttal is akadhatnak.

Kérdéseink vannak, válaszaink kevésbé. Nagyjából így viszonyul a hazai jogász és tanácsadói szakma a külföldi tulajdonszerzést bejelentésekhez és Palkovics László innovációs miniszter ámenjéhez kötő furcsa kormányrendelethez.

  • Mi van a külföldi tulajdonban álló, de magyar bejegyzésű társaságokkal? Ha Magyarországon ma a GE el szeretné adni az egyik cégét az Alstomnak, akkor ezt is csak engedéllyel teheti meg? És mi van akkor, ha a GE átcsoportosítana, és az egyik GE-cégtől a másik (szintén külföldi bejegyzésű) GE-cégnek adna el, vagyis csoporton belül csoportosítana át egy érdekeltséget?
  • Ha egy nemzetközi deal keretében a Ford megvenné a Mercedest, akkor elképzelhető az, hogy a nagy globális tranzakció hazai részét megvétozza a miniszter, vagyis a magyar Mercedes-cég nem cserélhet gazdát? És ha a miniszter tilt, akkor annak mi a jögkövetkezménye, a magyar cég egyedül marad a Mercedesnél? De ha ő tokkal-vonóval eladta magát, akkor hova kerül a magyar leányvállalat?
  • Hogy áll meg a nemzetközi befektetés-védelmi bíróságokon a magyar jogszabály? Ha bármely külföldi cég pert indít a magyar állam ellen mondván indokolatlan jogszabály-alkotásával alapjaiban csökkentette a magyar befektetések értékét, akkor lehet-e esélyünk?
  • Az Európai Unió négy alapvető szabadsága (áruk, tőke, szolgáltatások, személyek) szabad mozgása közül az egyik a tőke szabad áramlása. Ha ezt Magyarország rendeletben korlátozza, az nem ütközik az uniós jog alapelveivel?
  • A rendelet a közvetett tulajdonszerzéseket is figyelné. Végre lesz egy magyar minisztérium, aki látja, hogy ki a magántőkealapok és a liechtensteini alapítványok haszonhúzója? Hogy lehet a nagymama-, az ükmama vállalatoknál bekövetkező tulajdonosváltozásokat itthonról követni?

Sanda ötletek

Izgalmas kérdések. Megtilthatja-e Palkovics László innovációs miniszter, hogy amennyiben egy nemzetközi deal keretében a Ford megveszi a Mercedest, akkor a hazai Mercedes-gyár is átkerüljön a vevőhöz? Vagy azt, hogy a Tesco eladjon egy versenytársának hűtősorokat, esetleg a GE hazai leányvállalata felvegyen egy amerikai tulajdonosi hitelt?

A józan ész azt diktálja, hogy miért tenne ilyet, hiszen a koronavírus negatív hatásait elhárítani szándékozó kormányrendeletnek nem ez a célja, ám a rendelet betűje szerint akár még ez is megtörténhetne. A hazai és a nyugat-európai jogalkotói logika gyakran különbözik egy alapvető kérdésben.

  • Magyarországon szeretünk abban bízni, hogy a jogalkalmazó nem él vissza egy jogszabály adta rendkívüli lehetőségekkel (legyen szó akár a felhatalmazási törvényről), 
  • A nyugati kritikusok pedig azt mondják, hogy úgy kell megalkotni a szabályokat, hogy az senkit ne is csábítson a visszaélésre, vagyis az a jó jogszabály, amely elméleti lehetőséget sem ad az ilyen visszaélésekre.

Ha a színpadi kellékek között ott van a pisztoly, akkor az valószínűleg el fog sülni, ha nincs ott, akkor valószínűleg nem fog elsülni.

Kontroll a külföldiek felett

Lapunk is foglalkozott már azzal a 227/2020-as rendelettel, amely részletes szabályok mellett miniszteri tudomásul vételhez köti a külföldiek hazai részesedésvásárlását egy igen kiszélesített, szinte a teljes gazdaságot lefedő ágazati bontásban.

A tudomásul vétel nem pusztán üres formalitás, amolyan automatikus bejelentés, hanem tekinthető engedélyeztetésnek is, mert ha nincs tudomásul vétel, akkor lehet tiltás is a miniszteri válasz.

A rendelet itthon is éles vitát szült. Miközben a nemzetközi tanácsadócégek jogászok bevonásával értékelték a rafinált rendeletet, az első zavarok után végül nagyjából egységes kövekeztetésekre jutottak, a rendelet az érvényben levő, elsősorban az EU-n kívüli befektetőket kontrolláló és egy szűkebben megfogalmazott stratégiai ágazatokra vonatkozó jogszabályhoz képest nagyon kiszélesítette és az uniós államokra is kiterjesztette a bejelentési kötelezettséget. (A korábbi 2018-as törvény itt érhető el.)

Mi volt a trükk?

Először tehát egy érdekes jogi csalafintaságot érdemes tisztázni. A 227/2020-as rendeletben az okozhatott értelmezési zavart, hogy vélhetően amiatt, hogy a magyar jogszabály ne ütközzön közvetlenül az EU egységes joganyagával, a definíciós részben külföldinek csak az EU-n, az EGT (az Európai Gazdasági Térség az unión kívül az Egyesült Királyságot, Liechtensteint, Izlandot és Norvégiát is tartalmazza) és Svájcon kívüli befektetőket érti a rendelet.

Vagyis, gondolhatnánk, mindenki megnyugodhat, a német, osztrák, francia befektetőket továbbra is EU-n belüli, vagyis „belföldi befektetőként” kezeli a rendelet, és az csak inkább az olyan ismert uniós és észak-amerikai törekvésekre rímel, hogy például a kínai technológiai cégvásárlásokat kontrolláljuk. Az ezt szolgáló uniós keretjogszabály itt olvasható. Igen ám, de a trükk most következik:

bár az EU, az EGT és Svájci nincsen a külföldiek közé sorolva, de amikor arról értekezik a rendelet, hogy kinek a tulajdonszerzéseit kell bejelenteni, akkor bizonyos esetekben a rendelet a külföldiek mellett felsorolja az EU egyéb országait, az EGT-t és Svájcot is.

Amit az egyik kezével ad a jogszabály, azt a másikkal kicsit később el is veszi gyorsan. (Az összetett helyzetet igyekezett tisztázni az ITM segítségével a Portfolio.hu, itt olvasható néhány fontos értelmezési kérdés.)

Stratégiai iparágak

A tanácsadók szerint a jogszabály eleve rendkívül szélesen értelmezte azokat az ágazatokat, amelyben stratégiai társaságokról beszélhetünk. Hiszen az érthető, ha a hadiipar, a vízellátás, a nukleáris szektor ilyen, de mit keres itt a turizmus, a kiskereskedelem, a nagykereskedelem, vagy a hulladék-gazdálkodás?

Egy külföldi tulajdonú hipermarket raktára 2019 májusában
Egy külföldi tulajdonú hipermarket raktára 2019 májusában
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Illetve mi a teendő akkor, ha egy társaságnak a főtevékenysége nem esik a stratégiai pontok alá, de van olyan tevékenysége is, ami például energetikával, turizmussal, vagy érintett kereskedelmi ággal kapcsolatos? Neki kell tudomásul vételért jelentkeznie, vagy nem?

A végső haszonhúzó

A rendelet behozza az adószabályokban, offshore-tiltásokban gyakran használatos UBO (ultimate beneficial owner) fogalmát is, vagyis vizsgálja, hogy egy társaságnak ki a végső haszonhúzója. 

De hogy néz ki ez a gyakorlatban? Képzeljük el, hogy egy magyar gépjármű-kereskedőt 500 millió forintért meg szeretne venni egy amerikai üzletember. Alapesetben ez a tranzakció a miniszter tudomásul vételéhez kötött. de azzal mit kezd a magyar jogrendszer, ha a gépjármű-kereskedőt megveszi egy Delaware-i (amerikai offshore) társaság, amelyben magyar az UBO, majd ha ezt az engedélyhez nem kötött ügyletet lezárták, akkor a Delaware-i cég UBO-t cserél?

Ez a rendelet kijátszása, vagyis biztosan jogellenes, de hogyan értesül az UBO változásáról Magyarország? Hogy derül ki, hogy ami addig közvetve ugyan, de magyar volt, az mától közvetve ugyan, de külföldi?"

Vagy, ha egy bonyolultabb helyzet adódik. Adott egy magyar cég, amelyiknek a tulajdonosa is magyar, de annak van egy holland holdingtulajdonosa, amely felett van egy amerikai cég és annak egy szintén amerikai tulajdonosa. Az ITM a közvetett tulajdoni változásokat is kezelné, de lesz arra kapacitás, hogy a holland és az amerikai cégregiszterekben ezeket valaki kövesse? És ha a változás magántőkealapban, alapítványban, offshore-cégben történik, mit fog ebből látni Magyarország? 

Óvatos struktúrák

A magyar ipar egyik legjobb cégét úgy hívják, hogy Kerox Ipari és Kereskedelmi Kft. Ez a cég évente 13-14 milliárd forintos forgalmat és 3-4 milliárd forintos nyereséget ér el abból, hogy a csapokhoz gyárt egy kerámia-alkatrészt, a kartust. A Bolgár-család tulajdonában álló vállalkozás közvetlen tulajdonosa nyolc éve az osztrák Cross Border Management Holding GmbH.

Természetesen egy ilyen struktúrának ezer és egy oka lehet, de az biztos, hogy ha előrelátás miatt van egy nyugati holding a magyar gyártás felett, akkor a jogszabály elvileg ezt is megfogja. A rendelet szerint nem pusztán a KEROX közvetlen tulajdonos cseréje, de a közvetett is bejelentés-köteles.

Vagyis az osztrák jog alatt megvalósuló osztrák Cross Border tulajdonos cseréjét is tilthatja Palkovics miniszter. De mit tehet? Ha nem engedi a külföldi jogügyletet, milyen jogkövetkezmény párosul ehhez? Palkovics miniszter törölteti a magyar céget a cégbíróságon? Vagy bírságolhat? Az biztos hogy nem képes átszólni Ausztriába, hogy osztrák eladó és osztrák vevő között megállítja egy dealt.

Kijátszható?

Olyan ez az egész, mint amikor a magyar cégek nem szeretnének ingatlanilletéket fizetni, és ezért nem az ingatlanok cseréknek gazdát, hanem az ingatlant birtokló projektcégek. Csak remélni lehet, hogy nem lesz szükség megint Magyarországon arra, hogy a magyar vállalkozások értékmegőrzése érdekében magyar magánszemélyek által irányított, de külföldi tulajdonú cégekben kell tartani a hazai cégeket is.

Már éppen kezdtünk kijönni a rémes ciprusi, liechtensteini, brit- Virgin-szigeteki struktúrákból, a nominee-k és trustee-k világából.

Ha a bejelentés csak úgy kerülhető ki, hogy egy magyar UBO vásárol, aztán később az offshore-cég haszonhúzójának változása már nem követhető nyomon, az rossz világ lenne.

Információ-védelem

A tranzakcióhoz kapcsolódó engedélyeztetési folyamat során a külföldieknek úgy kell engedélyeztetni a vásárlást, hogy az állam „benézhet a paplan alá”. A jóváhagyáshoz ugyanis be kell nyújtani a miniszternek a jogügylet részletes leírását, valamennyi releváns és lényeges körülmény bemutatásával, a jogügylettel összefüggésben keletkezett iratokat, a finanszírozást. Ki az, aki jó szívvel megosztja ezeket, mégha esetleg bízik is abban, hogy meghagyja a jóváhagyást?

Végezetül a rendelet alapján a befektetők előtt álló jogi lehetőségek is igencsak korlátozottak.

  • A bejelentő a tiltó döntést az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt, közigazgatási nemperes eljárásban megtámadhatja.
  • Az eljárásra a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
  • A bíróság a beérkezését követő 30 napon belül dönt. Ha a bíróság a jogsértést megállapítja, a határozatot hatályon kívül helyezi, és a minisztert új eljárásra kötelezi.

Vagyis a bíróságok ugyan új eljárásra kötelezhetik a minisztert, de ahhoz nincsen joguk, hogy kimondják, a tulajdonszerzés engedélyezhető.

Még az eszközök és a hitelek is?

És amiről eddig kevesebb szó esett. Valójában a rendelet nemcsak cégek egészével foglalkozik, de eszközökkel és finanszírozással is. Rövidítve így szól ez a passzus:

A miniszterhez tett bejelentés és a bejelentés tudomásulvétele szükséges a tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen infrastruktúrák, berendezések átruházása és eszközök használati vagy működtetési jogának átengedése vagy ilyen eszközök biztosítékba adása esetén is, ha az üzemeltetési jogot külföldi befektető vagy olyan jogi személy vagy szervezet szerzi meg, amelyben külföldi befektető közvetlenül vagy közvetetten meghatározó részesedéssel rendelkezik.

Ebbe már tényleg jobb nem is belegondolni, hiszen ez azt jelenti, hogy Palkovics miniszter az eszközök értékesítésébe, vagy a hitelek felvételébe (biztosíték) is beleszólhat.

Ideiglenes?

Összességében a decemberig érvényes rendelet alaposan megnehezíti a cégük eladásában gondolkodók életét, nem pusztán arról kell meggyőznie egy magyar cégtulajdonosnak a potenciális vevőjét, akár magyart, akár külföldit, hogy a cége értékes, de arról is, hogy a vevő egy forgalomképes portékát vesz meg, amelynek során a magyar állam nem él vissza a megszerzett társasági információkkal.

A külföldi vevők ezt a helyzetet most egy ideig biztosan messze elkerülik. Igaz sokféle hazai alap indul arra, hogy megvédjék a magyar cégeket a külföldi kivásárlók elől.

Ha ezek az alapok valóban készen állnak a vásárlásokra, most egy ideig nem kell külföldi versenytársakkal szembenézniük.

Ha célt értek, talán a rendelet is finomul a normalitás irányába. Ebben lehet bízni, mert amúgy a rendelet nagyon káros a hazai cégtulajdonosoknak, a hazai cégek nemzetközi tőkebevonási lehetőségeit ellehetetleníti.

Szinte biztosak lehetünk abban, hogy előbb, vagy utóbb a veszélyhelyzet enyhülése idején a jogalkotó kijavítja majd a mostani túlkapásokat, mert az nagyon nem érdeke a kormányzatnak sem, hogy Magyarországot kiszorítsa a külföldi működőtőke (FDI) világából és a tranzakciós piacról.

(Borítókép: Palkovics László innovációs és technológiai miniszter beszédet mond a Modern gyárak éjszakája programsorozat megnyitóján a Knorr-Bremse Vasúti Jármű Rendszerek Hungária Kft. gyárában 2018. november 16-án. - fotó:  Illyés Tibor / MTI)

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!