Hermina
15 °C
27 °C

Kérj az Isitől, rendes ember, ő majd segít! – a Széchenyi Kereskedelmi Bank bukása

DMOHA20111024001
2020.06.22. 12:58
Június 16-án őrizetbe vették az egykori Széchenyi Kereskedelmi Bank vezetőit, és még pár, a bankhoz így, vagy úgy kapcsolódó embert. A nyomozók nem kapkodták el, a bank már hat éve nem működött, a feltételezett egykori bűnök a 2013-2014-es időszakban történhettek. A bank sztorija alapvetően Töröcskei István jobboldali üzletember története, aki egyszerre volt felelős és alighanem áldozat is.

Több mint hatmilliárd forintos vagyoni hátrányt okozó bűnszervezet tagjait vették őrizetbe a nyomozó ügyészek egy nagyszabású akció keretében – ezt a hírt közölte szerdán a Fővárosi Főügyészség, nem sokkal azután, hogy az Index.hu is beszámolt az esetről.

A további részleteket firtató kérdéseinkre már csak rövid válaszokat kaptunk

A kérdezett ügyben az Ön által kért adatok és bírósági iratok kiadására nincs lehetőség. A 2019. decemberben ügyészségi hatáskörbe vont nyomozásban mostanra vált megalapozottá a gyanú. A bíróság elrendelte három fő letartóztatását és öt személy bűnügyi felügyeletét.

- írta a Fővárosi Főügyészség.

Az érintettek

Természetesen fontos különbséget tenni a gyanú és az ítélet között, a Széchenyi ügyében még csak a nyomozás szakaszában vagyunk, de így is megüti az embert a kemény kifejezés: bűnszervezet.

E szó hallatán lánykereskedő-, autótolvaj-, vagy áfacsaló bandákra gondolunk, akiket mackóalsóban vagy félmeztelenül rángatnak elő, és a rendőrségi felvételeken kigyúrt, agyontetovált alakok kezét csavarják hátra a kommandósok. A most elfogottak más típusú emberek:

  • Töröcskei István a főtulajdonos udvarias, konzervatív úriember,
  • Szakács Tibor, a vezérigazgató korábban minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozó szerény tisztviselőtípus,
  • Lakatos Zsolt, üzleti vezérigazgató-helyettes, egykori CSFB-s, majd Erős János (MFB) mellett szocializálódó sztárbankár pedig, mint arról maga is nyilatkozott, nagycsaládos, 13 gyermekes, hívő ember.

A korábbi közlemények szerint két nő is van a letartóztatottak között. Mivel a bankban korábban a női vezetők közül Töröcskei István felesége és Deák Klára általános vezérigazgató-helyettes viselték a legmagasabb pozíciókat, ráadásul, amikor az MNB még jóval korábban 76 millió forintra bírságolta a szabálytalanságok miatt a bank négy vezetőjét, ők is a megbüntetettek között voltak, vélhetően róluk van szó.

Illetve rajtuk kívül a 24.hu értesülése szerint Vörös József ügyvédet, Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdos bizalmasát gyanúsítottként hallgatták ki a nyomozó ügyészek.

Ha megáll majd a közleményben megfogalmazott gyanú, ezek az emberek felelősök a 6 milliárd forintos bűncselekményekért, de hogy kik a többiek, azt nehéz ma még feltárni, voltak a testületekben neves állami aktorok is, de arról nem hallottunk, hogy ők is fókuszba kerültek volna.

Ez a cikk arra tesz kísérletet, hogy ha nem is büntetőjogi szempontból, de legalább üzleti szempontból felidézze a múltat, Töröcskei István és a Széchenyi Kereskedelmi Bank sztoriját.

Töröcskei István szeretett volna egy bankot

A Széchenyi Kereskedelmi Bank története ugyanis alapvetően Töröcskei István bankár-üzletember sztorija. Töröcskei, aki a mai napig pikszisben volt, így benne volt a magyar villamosenergia rendszert működtető MAVIR vezetésében, mindig is szoros, baráti szálak fűzték a hazai jobboldalhoz.

Isi, ahogy mindenki hívta, nagyon jól megtalálta a hangot korábban Orbán Viktor miniszterelnökkel, vagy akár 2014-ig Simicska Lajos gazdasági háttéremberrel.

A gyanú szerint sok szabálytalanság száradhat a lelkén (különösen a tőkeemelések és egyes hitelezések körül), de a legnagyobb hibája talán mégis az volt, hogy miközben mindenképpen befolyásos bankár szeretett volna lenni, igyekezett megfelelni mindenkinek, aki kért tőle valamit, képtelen volt nemet mondani.

Ha kellett, ott volt a Magyar Nemzet, vagy a Hír TV élén, de elvállalta az ÁKK vezetését, vitt két Jeremie tőkealap-kezelőt, rengeteg céges tisztséget vállalt, és csak aláírt, aláírt és aláírt.

A felelőtlen nagylelkűség nincsen a legfontosabb bankárerények kézikönyvében, és miközben első számú tulajdonosként, a bankja ügyeiért, vagy különösen a tőkeemelésekért biztosan felelős, sokan megvezethették, kihasználhatták naivitását, egy időben sok különös entitás járkált a városban, hogy a Széchenyi Banknak hajtson fel tőkét, vagy éppen a bank hiteleit „közvetítse ki” okosban.

Ő maga soha nem ismerte el a felelősségét, mindig is azt hajtogatta, hogy az ÁKK vezetése mellett nem figyelt annyira a bankjára, hogy neki 50 milliárd forintos állami tőkeemelést ígértek, amikor pedig végül kapott 3 milliárdot, azzal is annyi költsége volt, hogy valójában csak 2 milliárdot tudott használni.

Mindig azzal érvelt, hogy amikor a bank bedőlt, „bedöntötték”, akkor még egy csomó lehetőség lett volna, korai volt az állami fellépés. A piac persze ekkor már hónapok óta arról beszélt, hogy miként működhet egy bank, amelyik effektív csődben van.

Egy idő után a korábbi sikeres üzletember azonban már mindenképpen lejtőre került, tartozott, kapkodott, konfliktusai lettek, és a bajban gyorsan eltünedeztek azok a barátok, akiknek korábban ő segített.

A csúcson

De ne szaladjunk ennyire előre, mutassuk be a pályáját annak az embernek, aki a fénykorában a pénzügyi szférán kívül szerepeket vállalt az energetikában, a médiában, a reklámpiacon, volt brókercége és borászata is, ahol, Dörgicsén mindenkivel kedélyes kedves házigazda volt, de valójában ő maga mindig is a banki világban érezte jól magát

Töröcskei István katolikus családban nőtt fel, fiatalon versenyszerűen lovagolt, majd a közgazdasági egyetemre vették fel. Itt volt a nevelőtanára Boros Imre, a későbbi Orbán-kormány kisgazda Phare-minisztere, akivel pályája sokszor összefonódott.

A rendszerváltás előtt majd két évtizedig a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) dolgozott, Töröcskei nagyon alul kezdte, ahogy egyik kollégája mesélte, mindig őt kérték meg a lányok, hogy hozzon jégkrémet az ebéd után, és Isi ezt szívesen vállalta.

Aztán egyre feljebb jutott a devizagazdálkodási osztályon, sőt 1977 és 82 között kikerült Londonba, a Hungarian International Bankban, a jegybank londoni pénzintézeténél dolgozott, megházasodott, két gyermeke született.

A VW-ügy

Az MNB-nek ez volt a legnemzetközibb, legpiacibb osztálya, ahol azért ebben az időben voltak zavaros és kínos ügyek. Egy évtizeddel később derült ki például, hogy hatalmas rejtett veszteség van a jegybankban, mert az MNB korábban vett egy csomó ezüstöt, aminek ugyan lement az ára, de a bank nem merte elszámolni a veszteséget, ezért beszerzési áron maradt a csomag a könyvekben.

A legkínosabb, az úgynevezett Volkswagen-ügy volt, amikor a Bundesbank a VW-vel összejátszva vett fel devizapiaci pozíciókat,

amelyekből svájci bankszámlák és magánzsebek gazdagodtak. A balhéért egyedül „Áchim” vagyis egy Hans-Joachim Schmidt nevű bróker ült hat évet (hogy, hogy nem az eljárás közben leégett a VW irattára).

Az MNB úgy került bele a botrányba, hogy néha beállt a Volkswagen és az UBS svájci bank közé, kis nyereségekért segített a limitek kikerülésében. Végül az MNB, 1993-ban, amikor Magyarország pénzügyi helyzete egyáltalán nem volt stabil, egy peren kívüli egyezségben vállalta, hogy 69 millió márkát visszafizet.

Az ügyben Töröcskei István szerepét is firtatták, aki kapcsolatban volt „Áchimmal”, de sem külföldön, sem itthon nem marasztalták el.

Újra itthon

A rendszerváltás után Töröcskei (és Boros) a Magyar Hitel Bankhoz (MHB) kerültek, majd Glatz Ferenc kulturális miniszter hívására megalapították a Kultúrbankot (a sors különös fintora, hogy ez a bank lett később a Növekedési Hitel Bank, de annak rémségeihez már természetesen nem volt köze a bankárnak).

Töröcskei és Boros egy idő után visszamentek az MHB-hoz, ahol Töröcskei volt a vezérigazgató, Boros a helyettese. Töröcskei elnök-vezérigazgatósága alatt az MHB belekeveredett az MDF és a Fidesz elhíresült székházügyébe is.

1994 után, vagyis a Horn-kormány megérkezésével Töröcskeiék távoztak, és innen egy ideig a bankár a magánszférába távozott, vezette az Equilor brókercéget, Prágában is dolgozott, a cseh Interbankánál.

1998-ban, Orbán Viktor első kormánya alatt megint felment Töröcskei csillagzata,

akkor újra állami feladatokat vállalt, a Magyar Exporthitel Biztosító elnöke is volt (itt volt kollégája Szakács Tibor), ott volt a Gödöllői Tangazdaság, a Magyar Nemzet, a Hír TV, illetve a sok állami pályázation sikeres MAHIR-csoport ügyeiben.

2002 és 2010 között megint jött a baloldal, Töröcskei pedig magán céges ügyeivel foglalkozott, beszállt a megújuló energiával foglalkozó Pannergybe, vitte a dörgicsei Pántlika Pincészetet.

A Széchenyi Kereskedelmi Bank

2010-ben visszatért Orbán Viktor, és Töröcskei ismét közelebb került a hatalomhoz, idővel bekerült a Mol Nyrt. fb-jébe és a Mavir Zrt. elnöki székébe.

A Széchenyi Kereskedelmi Bank sztorija egy kis zalai hitelszövetkezet megismeréséből indult, Töröcskeinek volt egy kósza gondolata, hogy felépülhetne Magyarországon egy komolyabb szövetkezeti hálózat, még országos „roma” hitelszövetkezetben is látott fantáziát. Az ötletet leegyeztetette Simicska Lajossal is, akit régóta jól ismert, sőt, Töröcskei foglalkoztatta Simicska feleségét is.

Töröcskei mindig is szeretett volna visszatérni a bankszektorba, 2010-ben pedig a dörgicsei családi vállalkozása, a T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt. megvette az SPE Bankot, egy licenc-szel rendelkező, de nem aktív bankot, amelyet előbb átkeresztelt Helikon Bankra, egy hónapon belül pedig Széchenyi Bankra.

ÁKK

Éppen csak elindította volna a bankja építését, amikor 2011-ben Töröcskei fontos állami megbízást kapott, felkérték az ÁKK vezetésére, bár ezt sem ő, sem a szakma nem értette igazán, elvállalta, de saját elmondása szerint cserébe segítséget kért a bankjának. A bankár emlékei szerint kapott is ígéretet egy az indulást segítő hitelre, ahogyan arra is, hogy a hitelszövetkezetének a rossz portfólióját is átengedheti, de végül máshogyan alakult.

Töröcskei ezt zokon vette, le akart mondani az ÁKK vezetéséről – állította később a Figyelőnek, ekkor állítólag már 50 milliárdos tőkeemelésre kapott ígéretet, amiből végül 2013. június végére lett 3 milliárd.

Töröcskei gondjai sokasodtak, az ő szövetkezeti elképzelése nem valósulhatott meg, más irányt vett a szövetkezetek szabályozása és integrációja, majd a kissé hitet és stratégiát vesztett bank előremenekülési kísérletei is sorra kudarcot vallottak.

A Széchenyi megvette volna a kis Hanwha Bankot, a Banco Popolaret, de még egy igazán nagy falatot, a hazai Raiffeisen Bankot is. Minden terv kudarcot vallott, az osztrák fél például az utolsó utáni időpontban hátrált az üzlet mögül.

Varga Mihály segített

A már említett, és már akkor is nagyon meglepő állami tőkeemelés végül 2013 júniusában valósult meg, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium 3 milliárd forintos tőkejuttatással, 49 százalékos tulajdonos lett a Széchenyiben.

A tőkeemelés elég nehezen jött össze, az egyik széchenyis bankár mesélte, hogy már háromszor koccintottak pezsgővel az állami pénz megérkezésére, de az mindig elhalasztódott. De vajon miért volt ennyire felelőtlen a Magyar Állam? Miért adott valódi kontroll (49 százalék) nélkül egy rakáspénzt a kicsi, egyáltalán nem életképes bankra? Nem tudni, de a bank már ekkor recsegett-ropogott,

  • sok rossz hitel,
  • kevés ügyfél,
  • növekvő veszteség (2013-ban már 2 milliárd forint).

Töröcskei maga sokszor érvelt azzal, hogy a sokasodó bajokért nem ő felelt, ÁKK-vezetőként kevesebb figyelmet tudott a bankra fordítani, kollégái szerint azonban ez csak felelősség-hárítás volt, mindvégig követte a bank ügyeit.

A bankárok lesújtó képet festettek ekkor a pénzintézetről, elavult technológiák, semmi igazi üzlet, a bankot egyedül az állam tartotta felszín felett, jött néhány állami és önkormányzati ügyfél, a banknak volt szerepe a letelepedési kötvény üzletben, a fejlődő országokból érkezőknek tetszett, hogy a bankban tulajdonos az állam.

2014: a vég

Simicska Lajos 2014-ben nagy csinadrattával elvált Orbán Viktortól, a bank vezetői ekkor már nagyon „remegtek”, mert korábban a Széchenyiben gyakori fordulat volt az, hogy „majd megkérdezzük a Lajostól.”

Töröcskei számára ezekben az időkben a jó fideszes kapcsolatok már sok fejfájást is okoztak, hiszen hirtelen kötelezettségei támadtak például azzal, hogy „szétnyerte” magát a Jeremie-pályázatokon (két tőkealapkezelője is befutott, a Kairos és a Prosperitás), egyre nehezebb volt mindenkinek megfelelni, sokan kértek tőle, kevesen segítettek.

Töröcskei kölcsönöket is kért magánszemélyektől, és ehhez fedezetként olykor üzleti érdekeltségeit és magánvagyonát is kénytelen volt bedobni, például a Jeremie-alapkezelőket.

2014-ben már biztosnak látszott, hogy a Széchenyi befektető nélkül menthetetlen.

A banknál intenzíven vizsgálódott az MNB, a vizsgálat végső lezárása előtt is már felügyeleti biztosokat rendeltek ki, végül az MNB 2014. december 5-én visszavonta a bank engedélyét, majd 2015 márciusában büntető-feljelentést is tett.

A piacon nyílt titok volt, hogy a Széchenyi körül van egy zavaros kör, amelyik hitelekhez segít arra nem érdemes vállalkozásokat. A gyanú szerint a nyomozók most ezt a csapatot térképezték fel, bár természetesen nem lesz könnyű bizonyítani, hogy a hiteldöntésekért cserébe magánzsebek gazdagodtak.

Nem hitte el, hogy itt a game over

Töröcskei István nagyon nehezen élte meg a végső bukást, furcsa közvetítők (például az egykori EMFESZ gázkereskedő cégből ismert figurák) ígértek neki segítséget, és ő mindvégig hitt az egyre egzotikusabb orosz, kínai, iráni megoldásokban.

Az államnak is kínos volt az ügy, ekkor már nyíltan beszéltek a piacon arról, hogy a bankban valamiképpen a kihelyezett hiteleket próbálták a tőkehelyzet rendezésére felhasználni.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter próbálkozott, amikor felismerte a bank helyzetét, egykori Kinizsi utcai közgázos kollégiumi szobatársát (Havas Lászlót) kérte fel az NGM képviseletére.

A Széchenyis vezetők nem jöttek ki jól az állami arccal, Töröcskei ekkor többször megfordult Kínában és Iránban, ahol egy nagyszabású üzleti lehetőségéről tárgyalt. Szerinte legális üzletre készült, a szankciók sújtotta Irán Kínában ragadt forrásait szerette volna kimenteni egy háromszög-ügylettel.  Az állam leállította ezt az ügyletet is.

Töröcskei végül visszavonulót fújt, az állam nyomására lecserélte korábbi állandó társait, bizalmi embereit, Deák Klárát és Lakatos Zsoltot. A sztori legvégén volt olyan helyzet is, hogy Varga Mihály egy tökéletesen kitárgyalt állami átvétellel kimenti Töröcskeit a bankból, de ő az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát és irreális árat kért a tulajdonáért. Ekkor már alighanem teljesen elveszett a realitásérzéke.

A bűncselekmények

Töröcskei István a környezete szerint az elmúlt hetekben bizakodó volt, valamilyen fordulatra várt az őt nyomasztó, hosszú, elhúzódó nyomozás kapcsán. Vélhetően nem erre a fordulatra gondolt.

A nyomozás és, ha lesz, a bírósági tárgyalás talán majd feltárja a konkrét bűncselekményeket is. Az biztos, hogy a Széchenyinek egy időben olyan híre volt, hogy egyes munkatársak könnyen „kiengednek” hiteleket. A bank zavaros helyzetben beszállt a Rácfürdő–projektbe is.

Az MNB is lecsapott, a bank négy egykori vezetőjét összesen 76 millió forintra bírságolta. Szakács Tibor 20 millió forintos, Deák Klára, illetve Lakatos Zsolt 19-19 millió forintos, míg Töröcskei Zsuzsanna 18 millió forintos bírságot kapott. Maga Töröcskei, mint tulajdonos megúszta a jegybanki számonkérést.

A Széchenyi Bank története nagy veszteséget okozott az adófizetőknek, a többi banknak és néhány ügyfélnek is.

Az állami képviselőknek nem lehetett jó a lelkiismerete, elég gyorsan felállítottak egy 5 milliárd forintos kármentő alapot. Az Országos Betétbiztosítási Alapnak (OBA) 1400 betétes felé 12,7 milliárd forintot kellett kifizetnie.

Ám egy bankot rosszul vezetni, veszteségesen működtetni, vagy akár csődbe vinni, nem bűncselekmény. Akkor történtek bűncselekmények, ha a bank vezetői nem tartották be a bankokra vonatkozó törvényeket, ha egyesek a saját érdekeiket szem előtt tartva vitték nehezebb helyzetbe a bankot, ha nem a bank érdekeit követték a hiteldöntéseknél.

Vagy ne finomkodjunk: ha szétlopták a Széchenyi Kereskedelmi bankot.

Ezt igyekezett feltárni a nyomozás, ezt fogja majd vizsgálni a bíróság.

(Borítókép: Töröcskei István a Széchenyi Kereskedelmi Bank elnöke a pénzintézet Fotex Plázában található központjában 2011-ben. Fotó: Mohai Balázs / MTI)