Lex Csíki: indul a sörháború

Napokon belül dönthet a parlament arról a törvénymódosítási javaslatról, amely lehetőséget szeretne teremteni a hazai kisüzemi sörgyártóknak. A törvénytervezet elsősorban a vendéglátóhelyekre, fesztiválokra ró kötelezettséget, akiknek, ha átmegy a javaslat,

• alternatívákat kell biztosítaniuk a sörkínálatukban,
• még a csapolt sörök között is kell kisüzemi terméket tartaniuk,
• vagy el kell érniük a sörforgalmukban a 20 százalékos kisüzemi arányt, vagy bizonyítaniuk kell, hogy bár a vendégeiket nem tudták megerőszakolni, de ők kedvezőbb feltételeket biztosítottak a kis, hazai gyártóknak (árréssel, marketingmegjelenéssel).

Protekcionista intézkedés? Igen, de miképpen is lehetne a kicsi, hazainak esélye a multik ellen, ha nem a kormányzat segítségével?

– kérdez vissza egy, a javaslatot felkaroló lobbitsa, aki szerint Magyarországon ma viszonylag kevés kisüzemi sört iszunk. Helyzetbe hozásukat az elmúlt öt-hat évben többször is zászlóra tűzte egy-egy ismertebb kormánypárti politikus is. Lázár János exminiszter például 2017 márciusában trappolt bele a Csíki Sör kontra Heineken konfliktusba, és utazott el Székelyföldre egy rögtönzött sörkóstolóra, most pedig Kósa Lajos Facebook-bejegyzéséből lett ismert az újabb hadművelet.

Az ugyanakkor még a prominens támogatók ellenére sem biztos, hogy a parlament meg is szavazza a javaslatot, mert az ellenlobbi is elindult. Bár a nagy sörgyártók vagy a vendéglátóhelyeket tömörítő érdekvédők nem teljesen ellenségesek az ötlettel, azért alapvetően ők lehetnek a kárvallottak.

Nyissunk egy kocsmát!

Mi történik akkor, ha ma valaki kocsmát szeretne nyitni Magyarországon? A nyitáshoz pénzt kell összeszednie, és ilyenkor minden segítség jól jön. Az egyik ilyen metódus, hogy a nagy sörgyártók adnak a helynek pénzt, sörcsapot (és szervizt), hordókat, korsókat, napernyőt, alátétet, hamutartót, szinte megfinanszírozzák a startot. Az étterem vagy a kocsma pedig a következő években majd az eladásokkal törleszt.

Olyan értékesítési kvótákat vállal, ami után abban lesz érdekelt, hogy csak, vagy szinte csak a szerződő partner söreit értékesítse. Igen ám, de ezzel nem nagyon jutnak HoReCa (hotels, restaurants, catering) csatornákhoz a kisebb magyar sörfőzdék.

Az elmúlt években ezért már folyamatosan felmerült az ötlet, hogy az ilyen szerződéseket korlátozni kellene. Vizsgálta a Gazdasági Versenyhivatal is, de érdemi elmarasztalás helyett a sörgyártókat inkább csak önkéntes és részleges visszavonulásra késztette.

Fel-fellebbent egy-egy kormányzati szabályozási kísérlet is korábban. Legutóbb például a 2018-as választások előtt, de aztán végül elengedte az egészet a kormányzat, nehogy az utolsó hónapokban a 20 ezer hazai kocsma véleményvezér kocsmárosai elégedetlenek legyenek.

Az érvek közül mondunk párat:

• Az Egyesült Államokban egy ilyen reguláció sörforradalmat, minőséget, változatosságot hozott, az USA berobbant a minőségi sörpiacra.

• Hiába van például Fóton főzde, a helyi kocsmákban elvétve akad fóti sör. Hogy nézne az ki, ha az egri vagy a villányi borozókban kizárólagos szerződések alapján csak francia bor lenne?

• Ha a kicsiket megtámogatjuk, akkor sokkal több magyar munkaerőre lesz szükség, és az állam adóbevételei is emelkednek.

Kicsik és nagyok

Nézzük akkor a jelenlegi helyzetet! Minden eddigi törekvés és a sok, remek kisüzemi sörfőzde elindulása ellenére Magyarországon nagyon kicsi a részesedése a kisüzemeknek a nagyüzemekkel szemben.

Kisüzemnek 200 ezer hektoliter éves termelésig számít egy gyár, ezzel a határral viszont néhány nagyobbacska üzem (elsősorban a Szemerey érdekeltségű Pécsi Sörfőzde) is becsúszott a kicsik közé (a valaha egymillió hektót termelő cég pont 200 ezret gyárt), emiatt a korábbi 2-3 százalékos kisüzemi piaci részesedés 6-7 százalékra emelkedett, de ha a „pécsieket” kivesszük, akkor alapvetően mindent, vagyis a piac 85-90 százalékát viszi a három plusz egy nagy hazai gyártó és a legnagyobb importtermék-forgalmazók.

A piac szereplői

A hazai piacon fej fej mellett vezet

• a japán Asahi (Dreher) és

• a holland Heineken (Soproni),

• őket követi az észak-amerikai Molson Coors Brewing Company (vagyis a Borsodi),

• még a nagyok közé szokás sorolni a dán Carlsberget (ő itthon nem termel, de nagy forgalmazó),

• a vezető játékosok mellett egyre komolyabb szereplő néhány sikeres élelmiszerlánc, így az Aldi és a Lidl saját márkás szortimentje (főleg német és cseh importtermékek),

• illetve van pár „nagyobb kicsi”, a Pécsi Sörfőzde, a Csíki Sör, az Ilzer,

• mellettük mintegy száz egyre népszerűbb kisebb gyártó is aktív.

Lex Csíki

Információink szerint a készülő törvény elsősorban a Csíki Sör érdeke, és valóban ők is lehettek a törvényjavaslat kidolgozásának motorja. Legalábbis információink szerint Gyenge Zsolt, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke mellett Lénárd András, a Csíki egyik tulajdonosa lobbizott és járt például a Parlamentben is a témában.

A Csíkinek azért lenne hatalmas esély a törvénymódosítás, mert ők a kicsik között nagyok.

A Matolcsy György rokonságából ismert Szemerey-család birtokában levő Pécsi Sör azért nem ambicionálna ilyen növekedést, mert ő 200 ezer hektós termelésével, ha nőne, elveszítené a „kicsi” jellegét, a kisebbek pedig – bár miért ne nőhetnének bele ebbe a lehetőségbe – ma még aligha bírnának országosan sörcsapokat és korsókat finanszírozni.

Egy kocsma kiszolgálása körülbelül 3000 eurónyi befektetést igényel, a sörcsap beszerzésével, az átadott, illetve az úton levő hordókkal és más kiegészítőkkel. Ha a piac felrobban, annak biztosan lesznek nyertesei és vesztesei, első körben a Csíki nyerhet, de idővel a többi kicsi is ebben bízik.

Felnőhetünk a hátukon

Megkerestünk több sörfőzőt is, akik miután felvetettük, hogy milyen lobbit sejtünk a törvényjavaslat mögött, többféleképpen fogalmaztak. Egyikük szerint

a javaslattal jobban járhat a fogyasztó, mert szélesebb kínálatból választhat, mi azért, mert ha van mire fejleszteni, akkor lehet beruházni, embert felvenni, de a nagyüzemek és a vendéglősök sem veszítenek sokat, mert a dominancia megmarad, csak a nagyok hátán mi is fejlődhetünk.

Egy másik cég vezetője azt mondta, hogy

a márkahűség a csapon, vagyis a fesztiválokon és a kocsmákban alakul ki. Ha nem vagyunk ott, nem lehet megszeretni a termékeinket, de amíg szerződések vannak, még ingyen sem tudtam elvinni a sörömet egy kocsmába

– mondta egy termelő. (A cikkben azért nincsenek konkrét nyilatkozók, mert amikor politikai jellegű hátteret is szóba hoztunk, inkább mindenki a háttérbeszélgetést választotta.)

Mi lesz a nagyokkal?

A nagy sörgyártók visszautasítják, hogy ők kizárnák a kicsiket, szerintük a kézművesek előtt az igazi korlát nem a szerződéses rendszer, hanem a fogyasztók preferenciái, az ár, illetve a tőkeszegénység, vagyis az, hogy a kicsik nem tudnak a kocsmáknak berendezést, szervizt, korsókat biztosítani.

Azt hallottuk, hogy a GVH korábbi vizsgálata után az exkluzivitás eleve inkább csak a csapolt sörre és inkább csak a másik két nagy cég termékeire vonatkozott, a kisüzemeknek üveggel már eddig is be lehetett kerülni melléjük.

Azt azért remélem senki nem várja el, hogy a mi csapunkból és a mi poharainkba töltsék a kocsmákban a kisüzemi sört?

– hallottuk a kérdést. A kérdező azt is hozzátette, hogy a szerződések egyediek és komplexek, egyáltalán nem szorongatják, sokkal inkább támogatják a vendéglátóhelyeket, szervizzel, vagy például azzal, hogy amikor a járvány miatt zárni kellett a helyeket, a nagyok szó nélkül visszaszállították az eladhatatlan söröshordókat.

Kocsmai szempontok

A vendéglősök közül a törvénymódosításnak vannak ellenzői, de támogatói is, hiszen ha csak 20 százalékkal is csökken a nagy multival leköthető kontingens, az lehet, hogy azt jelenti egy étteremnek, hogy nem 10 millió, hanem csak 8 millió forinttal tud előre kalkulálni. Igaz, olyat is hallottunk, aki szabadulna már a szerelmi kapcsolatból, mert a szerződések sokszor valóban nyomasztóak.

Ha 100 hektó eladása a reális, akkor 120-ra kötik az éves kvótát. Amikor lejár a 3 év, ugyan a pénzt nem kell visszafizetnem, de az elmaradást csak úgy tudom jóvátenni, ha újabb három évre leszerződök.