Hétvégi matek – túlélési tippek kataszigorítás után

Ne lepődjön meg senki, ha a jövőben nemcsak a koncertszervező cégek állítják ki a megvásárolt jegyek mellé a számlát, hanem néha maguk a zenészek is. Járvány idején a rossz hírű áfa is lehet jóbarát.

• Néhány zenész maga állítja ki a számlát, ha koncertjegyet veszünk
• Ennek adózási okai vannak
• Sosem lesz ez általános megoldás
• A kata is fájni fog jövőre

Az őszi koncertszezon bizonytalansága miatt az elmúlt napokban bezsákoltunk több szabadtéri eseményre pár koncertjegyet. Kisebbekre, nagyobbakra, több helyszínre országszerte. Az online megvásárolt jegyek visszaigazoló számláján érdekességre bukkantunk. Azon ugyanis nem a koncertszervező cég neve szerepelt, hanem az adott zenekar egy-egy tagjáé, jellemzően mint egyéni vállalkozó. 

Elsőre részegítő a gondolat, hogy tulajdonképpen papíron én rendeltem meg az esti bulit. Ilyen lehetett a dzsentri életérzés is, amikor a záróra előtt még az utolsó gyűrött bankóért cserébe a mi dalunkat játszotta a zenekar. Másodikra persze adódik a kérdés, hogy ennek mi lehet a valódi oka. Amellett, hogy az idén nem engedélyezettek az 500 fő feletti rendezvények, elmaradtak a fesztiválok és a zenészek úgy próbálnak talpon maradni, ahogy tudnak. 

Kata vagy áfa

Részletekbe menően azonnal biztosnak tűnt, hogy a számlakibocsátó személyének változása az adózással van kapcsolatban. Háttérbeszélgetéseink során két lehetséges magyarázat került elő: az egyik a kata, a másik az áfa, mivel a számlát kiállító zenészek alanyi adómentes kisadózók. 

A kata szigorítása sok szektorban komoly fejtörést okozott és okoz ma is, de a művészvilágban nem ezért lehet célszerű áttérni a korábban megszokott rendszertől. A kata sokkal inkább a koncerteket szervező menedzserek számára jelent nem kívánt bonyodalmakat, de erre még visszatérünk.

Marad az áfa. A koncertszervezés normál kulccsal adózik, vagyis annak áfatartalma 27 százalék. Ez alól a fesztiválok kivételt jelentenek, azok áfakulcsa ugyanis 2012 óta 18 százalék. Ezek azonban alkalmi rendezvények, vagyis egy koncerthelyszínen megrendezett eseményt semmilyen módon nem lehet benyomkodni ebbe a kategóriába. 

A szakma évek óta próbálja elérni, hogy a koncertszervezés ne a legmagasabb kulccsal adózzon, eddig hiába. A művészet megítélése egyébként sem egységes. A könyvek áfája 5 százalék – korábban a hangoskönyv  nem számított művészetnek, az 27 százalékkal adózott, de ma már mindegy, milyen adathordozón van a könyv – és ugyancsak 5 százalék a kotta áfája is. Az éttermi élőzene szolgáltatás adómentes tevékenység. 

27 százalék a különbség

Egyetlen módon lehet megúszni az áfát, ha a szolgáltató, szervező alanyi adómentes. Alanyi adómentes az a vállalkozás lehet – bt. vagy egyéni vállalkozó – amelynek éves árbevétele nem haladja meg a 12 millió forintot. Tehát ha a koncertszervező megfelel ennek a kritériumnak – tartósan, hiszen az alanyi adómentességet kérni kell és a feltételeknek folyamatosan meg kell felelni –, akkor kiállíthat áfamentes, azaz nettó számlát. 

Ez a gyakorlatban két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy versenyelőnyt szerez, hiszen 100 forintért tudja adni azt, ami máshol 100 forint plusz 27 forint áfa. Ez egy koncert esetében értelmetlen, hiszen nem azért megyünk Kispál koncertre, mert kevesebbe kerül, mint egy Demjén Rózsi zseton. Marad a másik: a jegy ugyanannyiba kerül, 127 forintba, de több marad a zenésznél, hiszen megkapja az áfát is.

A dolog persze nem ennyire egyszerű, mutatnak rá forrásaink. Alapesetben úgy néz ki a dolog, hogy a szervező leveszi a maga költségét, majd a maradékot megkapja a zenész. Adminisztratív szempontból ez a legtisztább és legegyszerűbb eljárás. A művészek alapvetően ezt szeretik, hiszen nem értenek az adózáshoz, nem is érdekli őket, nem akarnak adminisztrálgatni, ugyanakkor trükközni sem szeretnének – persze valószínűleg ezzel a vállalkozók 99 százaléka pont ugyanígy van. 

Ez esetben áfás az ügylet, leegyszerűsítve a zenész a nettó 100-ból tud gazdálkodni. Ha maga állítja ki a számlát, akkor 127-ből, ám ebből ki kell fizetni a koncertszervező jutalékát, ráadásul ennek adminisztrációs hozadéka is van. Ha megéri ez a plusz befektetés, akkor kicsivel jobban járhat a művész.

Két eredeti Lovasi egy Likóért?

Mindez nem azt jelenti, hogy mostantól gyűjthetjük kedvenc zenészeink számláit és két Lovasi Andrásért kaphatunk egy Likó Marcellt, aki meg összegyűjt egy teljes Quimbyt, az mindent visz. Egyrészt ez csak kisebb zenekarok számára járható úgy, hiszen ha az ember mögött ott egy komplett stáb, akkor a költségvetés szükségszerűen meghaladja az alanyi áfamentesség kereteit – fenti példáink biztosan ide tartoznak. Másrészt az egyes koncertek, rendezvények esetében teljesen eltérőek lehetnek a megkötött szerződések, így akármiért előfordulhat, hogy ez az út nem járható. 

Mindig egyedi döntés és mérlegelés kérdése, hogy melyik megoldás lesz összességében a legjobb a csapatnak és a zenésznek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha erre állna rá egy zenekar, és minden koncertre vetésforgó elven más és más tag állítana ki számlát, akkor egymás között el kellene kezdeni a körbeszámlázgatást, amely eljárást a NAV biztosan nem fogadna kitörő lelkesedéssel. 

Azt nyilván nem lehet tudni, hogy mennyivel vannak beljebb a zenészek azzal, hogy élnek az alanyi áfamentesség nyújtotta lehetőséggel. Annyi bizonyos csak, hogy minden legális és működőképes megoldást ki kell próbálniuk annak érdekében, hogy az idei évet ki tudják bekkelni.

(Borítókép: Közönség a Kolozsvári Magyar Opera The Symphonic Rock Show címû elõadásán Kolozsvár Fõ terén 2020. szeptember 5-én. A koncert az Iskola Alapítvány szervezésében a nemzeti összetartozás évének rendezvényeként a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. támogatásával valósult meg.

MTI/Kiss Gábor)