A nagy francia kísérlet – terítéken a macroni gazdaságpolitika

Nincs könnyű helyzetben az, aki mélyreható gazdasági reformtervvel áll elő a francia politikai porondon. Az ország gazdasága számos olyan gyermekbetegséget mutat, mely klasszikusan a túlzottan nagy mértékű állami beavatkozás eredménye.

Összehasonlításképp az eurózóna esetében ez az érték átlagosan 47 százalék. A kiadások ilyen magas szintje természetesen az adók kellően magas szintje mellett finanszírozható. Kérdéses, hogy az újraelosztásban a skandináv országokat is bőven leköröző Franciaország adórendszere mennyiben ösztönzi a vagyonteremtést, vagy a másik oldalról, mennyiben okolható az igen gyenge teljesítményű francia gazdaság jelenlegi állapotért. 

Egy dolog biztos, amennyiben az állami kiadások növekedésének üteme meghaladja a gazdaság növekedésének ütemét (a GDP-arányos adóbevétel változatlansága mellett), úgy a költségvetés egyenlege is romlani fog. Az elmúlt tíz évben ennek a folyamatnak lehettünk a tanúi, a költségvetési hiány átlagosan 4 százalék körül alakult, ami egy százalékponttal meghaladja az EU-s túlzottdeficit-eljárást kiváltó maximum 3 százalékos értéket.

– összehasonlításképp, a 2017-es magyar adat 73 százalék volt. 

A magas állami költekezés és költségvetési hiány kiszorító hatással bír a magánberuházásokra nézve, ami feltehetően szintén okolható az igen csekély gazdasági teljesítményért. Mindennek tetejében az igen rugalmatlan munkaerőpiaci szabályozásnak köszönhetően a francia munkanélküliség immáron évtizedes viszonylatban 9-10,5 százalék körül alakul. A fiatalkori munkanélküliség még súlyosabb, 25 százalék körüli értéket mutatott az elmúlt évtizedben. A képet szintén rontja, hogy

ami szintén felelőssé tehető a kormányzati költekezés brutális mértékű elszaladásáért. 

A nagy terv

Emmanuel Macron programja 2017-ben kiválóan azonosította a fentebb említett problémákat. Az elnök célul tűzte ki

• a költségvetési hiány csökkentését,
• a létszámcsökkentést az állami szektorban,
• a költségvetés kiadásainak visszavágását,
• a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét,
• az adórendszer reformját.

Az elnök nem volt egyszerű helyzetben, hiszen Franciaország híres arról, hogy az igencsak aktív szakszervezeti mozgalom a legkisebb liberalizálási törekvést is komoly sztrájkokkal, tüntetésekkel honorálja. Nem nagy titok, az elmúlt három évben a várható papírforma érvényesült,

De nézzük szépen sorjában! 

Elnökségének kezdetekor Macron ígéretéhez híven a korábbi vagyonadó helyett egy sokkal kisebb adóalapot érintő ingatlanadó bevezetése mellett döntött. A lépés mintegy 70 százalékkal csökkentette az adóból származó bevételeket. Az elnök a lépést azzal indokolja, hogy az 1,3 millió euró feletti vagyon ilyen mértékű megadóztatása kizárólag azt eredményezi, hogy a vagyonos rétegek elhagyják Franciaországot, amit alátámaszt a New World Wealth kutatása is. A tanulmány szerint mintegy

Az adó 2016-os bevezetése mérsékelt bölcsességet sugallt, a lépés gazdasági következményei súlyosak voltak, miközben az adó mindösszesen az összes adóbevétel 2 százalékát „gyűjtötte be”. A baloldalibb érzelmű emberek körében nem aratott nagy népszerűséget, hogy a 2017-ben elfogadott költségvetésben a tőkenyereség, osztalék és kamatok után fizetett adót is egykulcsossá (30 százalék) tették. 

A munkaerőpiac átalakítása két fronton kezdődött meg. Az első a munkanélküli segélyezési rendszer reformja volt.

növelte a szükséges munkaviszony időtartamát, mely után a munkanélküliek állami támogatásért fordulhatnak, amennyiben elvesztik állásukat. Mindemellett az elnök csökkentette a vagyonosabb munkavállóknak járó támogatás mértékét, akik korábban akár havi 6600 eurót (majdnem 2,5 millió forintot) is bezsebelhettek munkanélküli segély formájában. A rendszer reformját többek közt az is indokolta, hogy a francia állam igen nagylelkű munkanélküli polgáraival, a munkanélküli segély két évig jár, átlagos értéke pedig havi ezer euró körül alakul (körülbelül 360 ezer forint).

A munkaerőpiaci reform másik frontját a munka törvénykönyvének átalakítása képezte. A lépés visszavágta a szakszervezetek mozgásterét, csökkentette a volt alkalmazottak által beperelt munkáltatókra kiszabható büntetések mértékét, valamint egyszerűsítette a csoportos elbocsátások feltételeit. A lépések eredményeképp az évtizedes viszonylatban is magas munkanélküliségi ráta körülbelül két százalékponttal, 8 százalék alá süllyedt. Persze látva az eredményt felmerülhet a kérdés, mennyiben tekinthetjük sikeresnek a munkaerőpiaci reformokat. A munkanélküliség az európai szinthez mérten továbbra is kiemelkedően magas, miközben a fiatalkori munkanélküliségi ráta továbbra is 20 százalékra rúg.

Mérsékeltebb sikereket ért el a francia elnök a költségvetési hiány csökkentésének terén. Való igaz, hogy a korábban évtizedes viszonylatban említett 4 százalékos hiánnyal szemben az elmúlt három évben a hiány átlagosan 2,7 százalék volt, ugyanakkor a sárga mellényes tüntetések után tett költségvetési engedmények egyre nagyobb veszélybe sodorták a 2022-re tervezett költségvetési többlet elérését. A célt a koronavírus okozta gazdasági válság gyakorlatilag ellehetetlenítette. Macron tervei elsősorban nem a költségvetés kiadásainak csökkentését célozták, hanem a költségvetési tételek növekedési ütemének mérséklését (ami az önkormányzati és egészségügyi kiadások terén sikerült is). A gazdasági növekedés fellendülése mellett a követett stratégia az államháztartási hiány csökkenését eredményezheti, azonban a véghez vitt reformok nem stimulálták olyan mértékben a francia gazdaságot, hogy az elmúlt három évben jelentős növekedésnek lehettünk volna tanúi.

Tüntetéseket hozó reformok

A költségvetésiegyenleg-javító intézkedések emlékezetes pontja volt az üzemanyagot terhelő adók megemelése, ami 2018 novemberében a sárga mellényes tüntetéssorozat kiváltó oka volt. A tüntetők jelentős károkat okoztak Párizsban, a kedélyeket csak a francia kormány részéről tett engedmények tudták csillapítani. 2018 decemberében a francia elnök visszavonulót fújt, a tervezett adóemelést visszavonták, valamint a kormány úgy döntött, egy 10 milliárd euró értékű csomag keretében csökkentik a személyi jövedelemadót, valamint emelik a béreket a legszegényebb dolgozók számára. A csomag keretösszegét 2019 áprilisában további 5 milliárd euróval növelték. A programot a vállalati nyereségadó beígért csökkentésének elhalasztása, valamint a költségvetés más tételeinek lefaragása finanszírozta. 

Szintén problémái akadtak az elnöknek a nyugdíjrendszer megreformálásának terén. A tavaly decemberben bejelentett reformcsomag egységesítette volna a Franciaországban elérhető 42 fajta nyugdíjkonstrukciót, valamint egységes pontrendszert vezetett volna be, ami arányosította volna a kapott nyugdíjat a kedvezményezett korábbi befizetéseihez. Való igaz, hogy a nyugdíjjavaslat a legtöbb szakma esetében növelte volna a nyugdíjkorhatárt (jelenleg 62 év).

az eseménysorozat 2019 decemberétől 2020 februárjáig tartott. A szakszervezetek és a kormány közti tárgyalásokat a koronavírus terjedése miatt elhalasztották, a megbeszélések 2021-ben folytatódnak. A Le Figaro konzervatív hetilap által ismertetett januári közvéleménykutatás szerint a francia lakosság 61 százaléka jogosnak tartotta a sztrájkhullámot, ami alapján aligha lesz zökkenőmentes a javaslat jövő évi elfogadtatása. 

A járvány csak tetézi a bajokat

A koronavírus okozta gazdasági válság Franciaországot sem kímélte, a GDP a második negyedévben közel 14 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest. Ez sorjában a harmadik, csökkenést hozó negyedév volt. A kormány előrejelzése szerint az év végi adat mínusz 11 százalék körül fog alakulni. A gazdasági visszaesés könnyen visszafordíthatja a csökkenő munkanélküliségi trendet, miközben a kormány által elfogadott, összesen 250 milliárd euró értékű gazdasági mentőcsomag kimagasló terhet jelent a költségvetés számára. A stimulus értéke a GDP 10 százalékára rúg.

Nagy csapást jelent mindez az elnök gazdasági reformtervei számára.

Szűkülő mozgástér

A helyzetet súlyosbítja, hogy Emmanuel Macron politikai mozgástere a 2022-es választások közeledtével egyre szűkül. A legfőbb kihívónak számító Marine Le Pen támogatottsága közel 10 százalékponttal haladja meg a jelölt 2017-es támogatottságát a közvéleménykutatási adatok alapján. Az igen nagy társadalmi ellenállást kiváltó programok, valamint a járványhelyzet miatti elégedetlenség könnyen azt eredményezheti, hogy a 2022-es verseny jelentősen szorosabb lesz, mint azt az elmúlt választások alapján megszokhattuk.

A járvány okozta gazdasági válság közel semmissé teszi a költségvetési egyenleg javítását célul tűző intézkedéseket, valamint a munkanélküliség is könnyen emelkedésnek indulhat az elmúlt három év csökkenő tendenciájával szemben. A példátlan francia kísérlet a járványnak köszönhetően véget ért, azonban biztosra vehetjük, hogy Emmanuel Macron újraválasztása esetén a fentebb említett problémák ismét terítékre kerülnek, és nem maradunk tüntetések híján a 2022-es választásokat követően sem.

(Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök nyilatkozik a sajtó képviselőinek a Ciprust, Franciaországot, Görögországot, Olaszországot, Máltát, Portugáliát és Spanyolországot tömörítő MED7-csoport csúcstalálkozóján a korzikai Ajaccióban 2020. szeptember 10-én.

MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin)