Vince, Artúr
5 °C
11 °C

Le kéne bontani, és romjaiból újraépíteni a teljes nyugdíjrendszert

CER 3147
2020.11.30. 18:31
Egy szakszervezeti vezetővel és egy nyugdíjszakértővel tekintettük át a helyzetet. Arra jutottunk, hogy a legszegényebb idősek azonnali, egyszeri megsegítése mellett nemcsak a nyugdíjszámítást kellene új alapokra helyezni, de a bérindexálást is. Ugyanis a reálbérek mesterséges emelése csak a kezdő nyugdíjakat képes növelni, közel 300 ezer idős nyugdíja a szegénységi küszöb átlépéséhez is kevés. És a helyzet egyre csak romlik.

A kormány visszatérően üdvözli, hogy a nyugdíjak emelkedése párhuzamosan halad az infláció görbéjével, ám több olyan idősszervezet van, mely egyáltalán nem elégedett a jelenlegi helyzettel. A Nyugdíjasok Országos Képviseletének (NYOK) elnöke, Papp Katalin például arról beszélt az Infostartnak, hogy egyre nagyobbak a különbségek a magyar bérek és nyugdíjak között. Ezt igazolják a KSH statisztikái is:

az átlagnyugdíj a hazai nettó átlagbér 52 százalékát sem érte el 2019-ben,

s ha tart az elmúlt évek tendenciája, ez a szám egyre alacsonyabb lesz (2015 óta csökken). Amennyiben ehhez hozzávesszük, hogy a nyugdíjaskorúak 18,8 százalékánál magas a kockázata a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztettségnek, akkor már lehet is kongatni a vészharangot. Papp Katalin az Indexnek azt mondja, ők már elég régóta kongatják.

Nem látok olyan törekvést a kormány részéről, mely ezt a bérek és nyugdíjak közti ollót zárni szeretné

– mondta a NYOK elnöke, hozzátéve, hogy ők összeállítottak egy olyan javaslatot, melynek mentén ezt meg lehetne tenni. „A miniszterelnök ezt továbbutalta az Emberi Erőforrások Minisztériumához, ahonnan egy már-már sértő válaszra futotta csupán. Kerestük később levélben, meg is hívtuk élő egyeztetésre is, de hiába” – idézi fel az évekkel ezelőtti próbálkozást Papp Katalin. Hozzátette, a 2010-es kormányváltást követő években még látszategyeztetések sem zajlottak a nyugdíjasszervezetekkel. A szakszervezetekkel eleinte még igen, de azt követően már a törvénybe foglalt kötelező társadalmi egyeztetéseket sem tartotta meg velük kormány.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) alelnökeként is tevékenykedő szakember két hatalmas problémát lát a magyar nyugdíjrendszerben:

  • a nyugdíjak megállapításánál a vegyes indexálás 2010-es megváltoztatása, 
  • valamint az, hogy elmaradt a különböző időszakban nyugdíjba vonulók járadékának kiegyenlítése.

A 2010-es kormányváltást követően a kabinet a nyugdíjak megállapításánál megváltoztatta a vegyes vagy „svájci” indexálást. Onnantól az akkori törvénymódosítás szerint

a nyugdíjak elszakadtak a mindenkori átlag nettóbér-növekedéstől, csak az inflációt követik.

Magyarul a kormány kimondta, hogy a nyugdíjak értékállóak azzal, hogy szimplán a fogyasztói áremelkedést követik, s ezzel elintézettnek tekintette az ügyet. Arról szerinte lehetne vitatkozni, hogy egy újragondolt indexálási konstrukcióban milyen súlyozási átlaggal kövesse a béreket és az inflációt a nyugdíj, de ehhez a kormány nyitottságára lenne szükség. Szakértők szerint abban sincs közmegegyezés, egy ilyen újratervezett indexálással igazságos viszonyokat lehet teremteni, hisz ha mondjuk a bérindex csak 10 százalékos súllyal esne latba, az szinte semmit sem segítene a helyzeten.

A vegyes indexálásról Simonovits András nyugdíjszakértőt is megkérdeztük, aki úgy vélekedik, azt csak egy módosított formában lenne érdemes újra bevezetni, és csak akkor, ha a bérindexálást is átalakítaná a kormány. Idén például 6 százalékos reálbér-növekedést jelent a statisztika, de a bérindexbe nem számítják bele az 5 főnél kisebb vállalatok dolgozóit. Ez a típusú bérstatisztika így „életveszélyes”, nem a valós képet mutatja, s ez a nyugdíjak megállapítására is hatással van.

Hiányzó korrekció

Az inflációkövetés problémájához tartozik, hogy a következő évi költségvetésben a kormány csak megsaccolni tudja a pénzromlás mértékét, s ha alulbecsüli, az ehhez igazított nyugdíjak így alacsonyabb mértékben nőnek, mint a valóságos infláció. (2013–2016 között a kormány nagyjából 8 százalékkal emelte a már megállapított nyugdíjak reálértékét.) Papp Katalin szerint 2020-ban is ez történt, hiszen a kormány nem láthatta előre a Covid-válság miatt megugró átlag feletti inflációt. Simonovits András árnyalta a képet: 2020-ra előzetesen 2,8 százalék volt a becsült infláció, mely végül 4 százalékra ugrott, az 1,2 százalékos különbözetet novemberben kifizette a kormány. A nyugdíjas egyetemi tanár úgy látja, azzal van gond, hogy

a válság megváltoztatta az infláció természetét, s az égbe szökő élelmiszerárak nyomán nem voltak korrekciós intézkedések, a kormány a szegényebb réteget nem segítette gyorssegéllyel.

Papp Katalin is ugyanezt látja, s mivel a nyugdíjas „kosár” átlagosnál nagyobb hányadát az élelem teszi ki, a gyógyszer mellett, a szegénységi küszöb környékén mozgó idősek alig-alig vagy sehogy sem tudják biztosítani a napi megélhetésüket. Nekik egyre csak engedniük kell a létfenntartáshoz szükséges igényeikből. A NYOK, a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) keretében ezért azt kezdeményezte a miniszterelnöknél, hogy a 100 ezer forint alatti nyugdíjból élők kapjanak 2020-ban egy egyszeri 50 ezer forintos segélyt, de nem fogadták be a kérésüket.

Akik a „rossz” évben mentek nyugdíjba

A vegyes indexálás hiánya mellett Papp Katalin abban látja a másik nagy problémát, hogy a különböző időszakban nyugdíjba vonulók járadékának a kiegyenlítése nem történt meg, s emiatt hatalmas különbségek alakulhatnak ki a különböző időszakokban megállapított nyugdíjak között.

Így fordulhat elő például az is, hogy a 28 500 forintos minimálnyugdíj és a legmagasabb megállapított nyugdíj között közel százszoros különbség legyen,

ami egészen egyedülálló – negatív értelemben persze.

A minimálbér és a garantált bérminimum a 2010-es évek közepétől komoly emelkedésnek indult, ami alapvetően dicséretes, emiatt aki 5 éven belül ment nyugdíjba, az automatikusan sokkal magasabb összeget kap, míg ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre alacsonyabb az átlagos járadék, s ezt az sem befolyásolja, ki mennyire magas hozzáadott értékű munkát végzett. A 70-75 év felettieknek teljesen más törvény alapján vonták a járulékukat, s akik például a 90-es években töltötték az utolsó aktív éveiket, azoknak egészen alacsony mértékű nyugdíj jár. Magyarul

a leginkább leszakadóbb réteget a legidősebb nyugdíjasok teszik ki,

akik már nem tudják kipótolni a nekik járó összeget. Jelenleg 294 ezer olyan nyugdíjas él hazánkban, akinek a nyugdíja nem éri el a 105 ezer forintot, vagyis a szegénységi küszöböt.

Papp Katalin úgy látja, a fentiek miatt óriási szükség volna a korrekcióra, melyet értékkiegyenlítő mechanizmus formájában kellene végrehajtani. Egy 2005-ben benyújtott törvényjavaslat mentén lehetne ezt megtenni – ezt akkor a Fidesz is megszavazta –, mely konkrétan a nyugdíjkorrekciót célozta, s amelyet a 2008-ban kezdődő gazdasági válság elsöpört. Azóta sem vette elő senki, jött helyette a gazdaság éves teljesítőképességéhez kötött nyugdíjprémium.

A bérekhez is hozzá kell nyúlni

Minden ötödik nyugdíjas ki van téve a szegénység kockázatának

A KSH 2019-es adatai szerint az aktív, a nyugdíjas, a munkanélküli és inaktív háztartások megélhetéséhez szükséges jövedelemszintek esetében a nagyon szűkös keret 72 500 forint, a szűkös 95 300, az átlagos 131 800 forint, a jó pedig 181 300 forint havontaA 65 felettiek körében a relatív jövedelmi szegénységi arány 14,9 százalék (2019-es adat), míg a súlyos anyagi deprivációban élők aránya ugyanebben a korosztályban 6,7 százalék volt tavaly. Ennél súlyosabb képet mutat, hogy mennyien vannak kitéve szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának: a 65 év felettiek 18,8 százaléka tartozott ide 2019-ben.

Simonovits András biztos benne, hogy az eltérő időszakban megállapított nyugdíjak közti óriási különbségek okozta feszültséget utólag legfeljebb tompítani lehet. A megnyugtató megoldást az teszi lehetetlenné, hogy a reálbér-növekedés minden évben más szintet mutat, s ettől függően valaki jól, más nagyon rosszul jár, ha egy adott évben megy nyugdíjba. Papp Katalinnal egyetértve ő is a nyugdíjkorrekció újraindítását javasolja.

A közgazdász-matematikus a szociális hozzájárulási adó kulcsának gyors csökkentését is hibásnak látja, mert emiatt a nettó reálbérek sokkal gyorsabban nőttek, mint a munkáltatói költségek.

A reálbéreket a kormány ezzel gyakorlatilag mesterségesen, a piaci folyamatoktól függetlenül is növelte, de a gazdaság teljesítőképessége nem igazodott ehhez az emelkedéshez.

Mindez a kezdő nyugdíjakat rendkívüli módon megnövelte, ez pedig ráerősített egy relatív elszegényedési folyamatra a nyugdíjasok körében, hiszen azok az idősek, akik a medián jövedelem 60 százaléka alatti nyugdíjat kapják, már (relatív) szegénységben élőnek számítanak az érvényes kategória szerint.

Simonovits több ponton is változtatna: a jelenleg csak protokollszerepet játszó Költségvetési Tanácsot újra életre keltené, szakértő tagjainak számát 50-re emelné, akik így hatékonyabban tudnának tervezni az adó vagy a nyugdíjrendszer átalakításáról. Emellett az ellenzéki pártoknak lehetőséget kellene biztosítani, hogy hozzáférjenek azokhoz a statisztikákhoz és elemzésekhez, melyeket az egyes reformokról ez a csapat elkészít. Végül biztos benne, hogy a személyi jövedelemadót újra többkulcsossá kellene tenni, vagy ha ez nem megy, akkor a nyugdíjdegressziót, vagyis a nyugdíjalap sávos megadóztatását is ki kellene terjeszteni, s ez rögtön pozitív hatással lehetne az „új” és a „régi” nyugdíjak közti óriási különbségre. Az átfogó reform szükségességére a következő példát hozta:

A bér- és nyugdíjrendszer is olyan, mint egy autó: nem lehet egyes elemeket úgy kicserélni, hogy az ne legyen hatással a többi elem és a kocsi általános működésére.

  (Borítókép: Index Fotós: Czerkl Gábor)