Adorján, Adrián
4 °C
8 °C

Kemenesi Gábor: Nincs kormány, amely bevállalná, hogy kétes eredetű szert adasson be nekünk

STA3669
2021.01.20. 08:07 Módosítva: 2021.01.20. 09:10
Mit tudtunk a fertőzés tavaly tavaszi berobbanásáig a koronavírusról, hogy sikerült ilyen elképesztő sebességgel kifejleszteni a vakcinát, miért kell családtagként vigyázni most a háziállatainkra, és kell-e tartanunk a vírus mutánsaitól? Erről is beszélt nekünk Kemenesi Gábor, a pécsi Virológiai Nemzeti Laboratórium adjunktusa. A kutató, aki munkatársaival online vírusinformációs bázissá tette a Virológia Pécs Facebook-oldalt, biztos benne, hogy a gyártástechnológiától függetlenül minden vakcina megbízható, mely jól szerepel a klinikai teszteken. Az egészségügynek azonban lehet, hogy a „hosszú Covid” nyomán fel kell készülnie egy új típusú ellátó tevékenységre. Nagyinterjú.

A Virológia Pécs követőtábora folyamatosan terebélyesedik, 37 ezer követő felett jár, és napi szinten jelennek meg rajta közérthető információk, felvilágosító célú tájékoztatók, elemzések. Ez az ön missziója, vagy többen csinálják?

Sokat tanított az emberiségnek, így a tudósoknak is a SARS-CoV-2 koronavírus okozta helyzet: bennünket, kutatókat arra sarkallt, hogy fontos kommunikálni a tudományt. Ennek a hosszú távú megoldásaként hoztuk létre a virológiai kutatócsoporttal a Virológia Pécs Facebook-oldalt, a tartalmakat közösen gyártjuk. Ha valakit érdekel egy téma a kollégák közül, megírja tudományos hivatkozásokkal, közérthetően. Érdekes, hogy sok tudós kollégának megtetszett a kezdeményezés, s ők is elkezdtek valami hasonlót. A labordiagnosztikai, virológiai egyéb tudományos információk eddig bent maradtak a kutatóközpontokban, most viszont a Facebookon olvashatók. Budapesti, szegedi kutatók is egyre aktívabbak. Ha egyszer véget ér a koronavírus-válság, mi ezután is folytatni fogjuk a tájékoztatást.

Érzékelik ennek a „tudományos újságírásnak” a jelentőségét? A koronavírus témakörben jelenleg önök, vagyis a kutatók a leghitelesebb tudományos újságírók.

Igen, ezt már hallottam más újságírótól, remélem, hogy ez a bizalom továbbra is megmarad.

Mi, tudósok eddig ültünk az elefántcsonttoronyban, kutattunk, és nem voltunk tudatában, hogy a társadalomnak fontos tudnia a tudományos világ történéseiről. Most már tudjuk, értjük, csináljuk.

A hazai tudományos körök Facebook-oldalain kívül mit ajánl még azoknak, akik szeretnének hiteles, naprakész, közérthető információkat találni a koronavírusról, vagy akár a vakcináról?

A szakmai szervezeteket mondom legelsőként, ilyen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Járványvédelmi Központ (ECDC). Induljunk ki innen, angol és magyar nyelvű anyagaik is vannak. Ha mélyebbre akarunk ásni, akkor fel lehet keresni az egyes vakcinagyártók oldalát. Ha blogokra vágyunk, akkor ott van például a Nature magaziné, ami érthetően ír a vírusról. Egyébként a magyar hírportálokon is egyre több remek tudományos összefoglalót lehet olvasni.

Amikor most bejöttünk a virológiai kutatóba, találkozhattunk fehér köpenyes kollégáival az irodában, és monitoron láttuk a teljesen elzárt, 4-es szintű laborban dolgozó, szkafanderes munkatársat is. Milyen típusú feladatokat végeznek önök itt a Virológiai Nemzeti Laboratóriumban?

Ha az olvasók maguk elé akarják képzelni a helyszínt, akkor a Vírus vagy a Fertőzés című filmre gondoljanak. Tágabban értelmezve a dolgot, egy vírusnak millióféle aspektusa van, honnan származik, hogy „ugrik az emberre”, hogyan fertőz meg egy állatot, hogyan mutálódik, milyen gyógyszerekkel lehet gyógyítani? Mi a laborban ezekre a kérdésekre keressük a megoldást. Dolgoznak itt zoológusok, ökológusok, molekuláris biológusok, akik külföldi laborokban tanulták meg, hogyan kell a legfertőzőbb, leghalálosabb vírusokkal dolgozni. Ez a labor 2012-ben nyílt meg, és olyan hátteret ad, hogy elég messzire el tudunk menni víruskutatásban. Itthon egyedinek számítunk, ugyanis a terepi felméréstől a kórokozó részletes elemzésén át a lehetséges gyógyszerek fejlesztéséig kutatjuk a megoldásokat. Interdiszciplinárisan, vagyis a tudományterületek széles skáláját átfogva tudunk dolgozni. Leomlottak azok a korlátok, amikkel ennek a szuper labornak a megnyitása előtt küzdöttünk, amikor egyszerűen le kellett állítanunk egy ponton a kutatást, mert nem volt eszközünk, szakemberünk, hogy folytassuk.

És nemzetközi összevetésben milyen színvonalúnak számít a labor, milyen a hírneve?

A pécsi labor felső kategóriásnak számít nemzetközi összehasonlításban is. 2017-ben megkaptuk a BSL-4-es minősítést: ennek birtokában már korlátlanul dolgozhatunk bármilyen patogenitású vírussal. Ez a fajta magas szintű technikai felszereltség és tudáskincs nemcsak Magyarországon, de a régiónkban is hiánycikk volt. Ennek köszönhetően

ma olyan nagy amerikai laborokkal dolgozhatunk együtt, amelyekről öt éve még nem is álmodhattunk. Többek között az USA hadseregének fertőző betegségekkel foglalkozó részlegéről beszélünk, a Bostoni Egyetemről vagy nyugat-európai egyetemek kutatóintézeteiről és a balkáni intézetekről.

Ma ott tartunk, hogy ha nincs Covid-válság, akkor épp szerb vagy román kutatócsoportokat fogadtunk volna, hogy a nyugat-nílusi láz tanulmányozását figyeljék meg nálunk. Ma képesek vagyunk exportálni Pécsről a tudást, és sikerült kiépíteni egy olyan hatalmas hálózatot, melyből mi magunk is tudást szippantunk be. Mondanom sem kell, hogy a pazar technikai felszereltség a magasan képzett kollégák nélkül mit sem érnének. Ehhez a tudásszinthez a hozzánk érkező munkatársaknak is fel kell nőnie. Hogy ez pontosan mit jelent? Itt egy ökológus nem ülhet bent a kalitkájában, meg kell értenie, hogy miről beszél egy virológus, és tökéletesen kell tudnia értelmezni egy vonatkozó statisztikát. Vagyis a tudósoknak a szomszédos tudományterületbe is bele kell kóstolniuk, hogy hatékonyan tudjanak dolgozni. Mindemellett elvárjuk tőlük, hogy építsék a hálózatot a külföldi partnerekkel. Idő kell, amíg valaki ebbe az integratív rendszerbe bele tud rázódni.

Tegyük tisztába: magát a koronavírust ismerjük gyermekkorunk óta, csak laikusként nem tudtuk róla, hogy így hívják, nem? Gondolok például a náthára, melyért egy koronavírus felel.

A koronavírusok csoportja egy óriási víruscsoport. A tengeri emlősökétől a madarakén át az emberek szervezetéig jelen van. Több ezerféle koronavírust ismerünk. A legtöbbféle koronavírust a denevérek őrzik, akikből szintén van 1300-féle. A csoportokon belül lefelé haladva eljutunk a SARS-szerű béta-koronavírusokig, itt bukkant fel a legújabb tag, a SARS-CoV-2-es.

Ez egy koronavírustörzs?

A koronavírus-csoporton belül egy új faj, ezért nem ismeri az emberi immunrendszer. A legközelebbi, emberhez köthető ismert rokona az eredeti, 2002-ben tomboló SARS-vírus, ezért kapta a CoV-2-es nevet.

Magyarországon tavaly február végére, március elejére hatolt be a mindennapjainkba a vírus, jött az első „nagy bezárás”, ám április elejére már számos vakcinagyártó a humán klinikai vizsgálati fázisban járt, ami alapvetően hosszú évek munkája. Úgy tűnik tehát, hogy nem nulláról kezdték a fejlesztést a gyógyszercégek, a vektoralapú vakcinakísérletekről például már az ebola kapcsán is lehetett olvasni, ahogy a rákterápiás használatról is.

Így van. Vektoralapú ebolavakcinát például már több százezren kaptak Afrikában. A koronavírus elleni vakcinák, gyógyszerek elmúlt néhány hónapos, rapid fejlesztése mögött 10-20 évnyi kutatási időszak áll. Ez igaz a technológiára és a szaktudásra egyaránt. A 2002-es SARS-járvány után például már azt vizsgálták állatokon a virológiai laborokban, hogy a koronavírus melyik fehérjéjét érdemes bevinni a szervezetbe, amelyik képes megfelelő immunválaszt kiváltani. Ezek a kísérletek éveket spóroltak meg nekünk. Egyszer már elmondtam valamelyik hazai médiumnak, hogy

óriási szerencsénk volt a tavalyi járvánnyal, mert hatalmas mennyiségű kutatási eredménnyel a kezünkben lehetett belefogni az újabb vizsgálatokba, vakcinafejlesztésbe,

nem pedig egy teljesen új kórokozóval szembesültünk. A másik nagyon fontos elem, hogy az Európai Unió, az USA, Anglia és még egy sor állam a vírus terjedése nyomán hatalmas összeget szánt a gyógyszerkutatásra, fejlesztésre, ennek révén pedig megszűnt a piaci kockázat. Magyarul a gyártóknak az állami tőkeinjekció hatására már megérte komolyabban foglalkozni a vakcinákkal, az új generációs, m-RNS-alapú oltóanyag fejlesztésével. Előtte ez anyagilag nem érte volna meg nekik. Ha van a járványnak pozitív hozadéka, a kutatástechnológia hatalmas fejlődése mindenképp az. A történelemben ez nem egyedi, egy-egy válság nagy lökést tudott adni a tudománynak.

Említette a génbázisú, mRNS-alapú vakcinát, ilyen típusú a Pfizeré és a Modernáé, mellyel az unióban és nálunk is oltanak. A többi típushoz képest nagyon sok előnyéről lehet olvasni, melyek ezek?

Először is szólni kell egy mérföldkőről: 2020 januárjára sikerült kideríteni a vírus genomszekvenciáját, ami azért volt óriási lépés, mert ez elegendő volt ahhoz, hogy el lehessen kezdeni az RNS-alapú vakcina komponensének fejlesztését.

Ha jól értem, itt a genomszekvencián van a hangsúly, hogy lehet ezt kideríteni?

A laborban van egy gépünk, amelybe a megfelelő tisztítás után betesszük a betegmintát. A gépet USB-porton keresztül csatlakoztatjuk a számítógéphez, és tíz óra múlva a monitoron látjuk az eleddig ismeretlen ágens, a SARS-CoV-2-es genetikai felépítését, benne a vírus RNS-seivel, vagyis génjeivel. És ez csak egy példa a számos lehetőség közül napjainkban, amely génszekvenciák gyors, pontos és olcsó megismerését teszi lehetővé.

Ami ma 10 óra, az a korábbi technológiával mennyi volt?

Akár több hét a genomszekvencia kinyeréséig. A fejlesztési sebesség a különböző vakcinatechnológiáknál is igen eltérő. Régebben a teljes vírussal vagy annak egyik fehérjéjével kellett manipulálni, ez gyártástechnológiailag egy hosszabb, rögösebb út. Az immunválaszt kiváltó fehérjét még laborban, flaskában kellett létrehozni. A harmadik generációs, m-RNS-technológia ezzel szemben rábízza a szervezetre, hogy a vírusból vett, és testünkbe juttatott m-RNS-kódból előállítsa a fehérjét, amivel az immunrendszer védekezik – így kiindulásnak elég ismerni a genetikai kódját. Mivel

ezzel hatalmas időt spórolunk meg a védekezésben, jó eséllyel a jövő vakcináit ilyen harmadik generációs technikával fogják előállítani.

Ha nem állna rendelkezésre ez a technika, és nehézkes lenne a vírus laboratóriumi izolációja (szaporítása), sokkal hosszabb ideig tartana a válság.

Rengeteg vírusminta genetikai kódját rendezte már adatbázisba a pécsi és a szegedi labor, ennek mi a jelentősége?

Az, hogy a járványügyi védekezésben immár nálunk is fontos szerepe lehet annak, kik, mikor, kiket és mivel fertőztek meg. Komoly számítógépes kapacitás bevetésével, a szegedi kollégákkal azt vizsgáljuk, hogy bizonyos vírusok az ország egyik részéből pontosan honnan és mennyi idő alatt jutottak el a másik felébe egy-egy terjedési láncolat kapcsán. Egyáltalán hol jött be az országba az adott vírus, és hányan kapták el?

A vírus genetikai lenyomatai alapján vissza lehet vezetni a fertőzési láncolatot a vírusgazdáig, ez óriási tudományos kincs.

A dallamos neve: epidemiológiai genomika. Magyarországon az egyetemi kutatóintézetekben van erre kapacitás, nagyobb országokban a járványügyi munka szerves részét képezi. Nem véletlen, hogy az „angol mutánst” Nagy-Britanniában azonosították, messze ők állnak az első helyen a vírusgenom-szekvenálásokban a világon.

Térjünk vissza még egy kicsit az RNS-alapú oltóanyagokhoz: hátrányuk van?

Most nem tudok ilyet mondani. Gyártási technológiában, gyártási kapacitásban, az oltási profilt nézve is jobb, mint a többi. Komoly magyar kutatók is részt vettek a kutatásokban, például Karikó Katalin és Pardi Norbert. Büszkék lehetünk rájuk.

A vektoros vakcinákról az olvasható, hogy lassabb és költségesebb a fejlesztésük, mint az RNS-alapúaké. Ilyen például az orosz Szputnyik, amelynek beszerzéséről már az EU és a magyar kormány is tárgyal, vagy az AstraZeneca oltóanyaga. Mit tudunk róluk?

Nagyon leegyszerűsítve régen fogtuk, megöltük a vírust, és valahogy beadtuk. Ennél már egy fejlettebb megoldás volt, hogy az inaktivált vírusnak csak egy darabját adtuk be. A harmadik generációsok, mint az m-RNS vagy vektoros vakcinák esetében elég a célorganizmus génszekvenciáját ismernünk, és célt értünk –

a vírus immunrendszer számára fontos fehérjéit nem mi állítjuk elő és adjuk be, hanem legyártatjuk a szervezettel.

A vektorvakcinák másképp működnek: találunk egy ártalmatlan, vagyis szaporodásra, károkozásra képtelen „vivő” vírust, például valamely adenovírust, amivel bevisszük a szervezetbe a célvírus vírusgénjét. Ebből a szervezet, csakúgy mint az mRNS vakcinánál, legyártja az immunrendszer számára fontos vírusfehérjét, és megtanuljuk felismerni az ellenséget, kialakul az immunmemória. Később, amikor „élesben” támadja a szervezetet a koronavírus, az immunmemória aktiválódik, s jön az immunválasz. Ami a lipid zsírcsepp az m-RNS vakcinában, az az ártalmatlan „vivő” vírus a vektoros vakcinában.

Miért problémásabb a fejlesztés a vektoros vakcina esetében?

Nem nevezném problémásabbnak, de kétségtelenül van egy pluszlépés: a módosított, vagyis a célvírus génjét tartalmazó vektort le kell gyártani nagy mennyiségben. Nézőpont kérdése, hogy mi a problémásabb, nagyban attól függ, hogy mire van kapacitás, és milyen vakcinára van igény – itt főként a szállíthatóság és tárolás kérdéskörre gondolok. A vektoros technika így is jobb, mint az inaktivált vagy a fehérjealegység-vakcinák.

Márpedig a magyar gyógyszerészeti intézetnél épp most zajlik az engedélyezése a kínai Sinopharm-vakcinának, mely az inaktivált vírustechnológiával készül. A kormány arra készül, hogy ezzel a szerrel oltja be a lakosság jelentős részét, a közös beszerzésű uniós vakcina ugyanis nagyon lassan, kisebb mennyiségekben érkezik. Jó lesz ez nekünk?

Ez egy első generációs vakcina, ami nem azt jelenti, hogy kukába való. Ha egy országnak van ehhez gyártósora, logikus, hogy ennek a fejlesztését viszi végig. Jó eséllyel Kínában hatalmas gyártási kapacitás van. Az inaktivált szerek, így a Sinopharm esetében jóval több tisztítási eljárási lépésre van szükség, ami összetettebb, hosszabb gyártást jelent. Emellett alapkövetelmény, hogy lehessen szaporítani a kórokozót, ám nem minden vírust lehet szaporítani. Ilyen a hepatitis B is, ezért volt hosszabb idő, amíg lett rá vakcina. Mindezek miatt szerintem 20 év múlva ennek a technikának leáldoznak. Ám a hatásfoka ennek a koronavírus-vakcinának is jó, és a gyártási technológiákat sem érdemes a vakcina minőségével összevetni.

Az a jó vakcina, amely jól szerepel a klinikai teszteken, a többi leginkább gyógyszeripari kérdés.

Magyarul nem kell tartanunk tőle, ha ez jut el a lakossághoz.

Nézze, a tudományos felháborodást az váltotta ki korábban az orosz és a kínai vakcina kapcsán, hogy úgy kezdtek el oltani velük embereket, hogy a humán klinikai vizsgálatok harmadik fázisának adatait nem publikálták. Elvileg lementek ezek a vizsgálatok, de a kutatók nem tudták elolvasni őket. Jó eséllyel a Sinopharm egy jó vakcina. Az egyes és kettes fázis klinikai vizsgálati anyagból – itt kisebb csoportokat tesztelnek – látszik, hogy jó profilú, jó reakciógenitású szer. A hármas fázis, vagyis több tízezer ember teszteredményei viszont egyelőre nem olvashatóak, ami szokatlan, és ez a Szputnyik vakcinára is igaz. Remélem, hogy hamarosan ezekről az eredményekről is beszélgethetünk.

A Reuters közölt olyan hírt 2020 végén, amely szerint Vlagyimir Putyin kerek perec megmondta az egészségügyért felelős tárcavezetőjének, hogy ne teszteredményeket hozzanak neki, hanem kezdjék el az oltást. Lehetséges, hogy a politikai nyomás, a „ki jön ki előbb a csodaszerrel” hajszolása okozza a fázis 3-as teszteredmények csúszását?

Lehet ilyenre is gondolni. Viszont állítom, hogy ha egy vakcina eljut az emberekig, az jó készítmény. Annak át kell mennie független hatósági ellenőrzésen.

Nem hiszem, hogy bármely ország politikai vezetése bevállalná, hogy kétes eredetű szert adjon be a lakosságnak. Ilyen nincs.

Úgyhogy a vizsgálati anyagok átláthatóságának hiánya részemről inkább bosszantó, remélem, nem válik szokássá a jövőben, mert az valóban nyugtalanító volna. Az már azt sugallná, amiről a Reuters írt, és aláásná a tudománnyal szembeni bizalmat, sőt megölné a tudományt.

Miközben a magas átoltottság megszüntethetné a veszélyhelyzetet, itthon kezdetben nagyon alacsony volt a vakcinák iránti bizalom szintje, ez némiképp javult. Mi lehet az oka a rossz bizalmi indexnek?

Úgy gondolom, hogy miképp a tudomány is a járvány közepette jött rá, hogy fontos a vírust övező közérthető, tiszta kommunikáció, a politikusaink is csak bizonyos idő elteltével ébredtek rá erre, és ha kapkodva is, de elkezdték. Szerintem menthető a helyzet, csak sokkal korábban kellett volna elkezdeni ezt a kommunikációt. Nagyon sokat kell beszélgetnünk a vírusról és a vakcinákról, mert az információs társadalom jelentette nyilvánosság óriási teret ad a butaságnak, amit az emberek könnyen fel is szippantanak. Ezért kell önteni az emberek fejébe a tudományt.

Létezik olyan vakcina, melyről meg lehet állapítani, hogy meddig ad védettséget?

Jó kérdés, én lennék a legboldogabb, ha egyenes választ tudnék adni rá. Ám a választ a klinikai vizsgálatok 4-es fázisa fogja megadni, ez a megfigyelés szakasza, minden vakcinánál a vizsgálatok része. Az oltás megkezdését követően többmilliós mintán a személyeket már nem lehet követni, így járványügyi megfigyeléssel lehet elemezni a hatásosságot, vagy épp a védettség idejét. Most a saját véleményemet mondom:

ismerve a vírus eddigi adatait, látva a működését, azt gondolom, hogy jó eséllyel hosszú távú, vagyis nem néhány hónapos vakcinahatásra lehet számítani, mely megvéd minket a súlyos betegségtől.

Vagyis elképzelhető, hogy náthává tudjuk szelídíteni a koronavírust.

A Science magazinban amerikai kutatók tettek közzé egy olyan kutatást a közelmúltban, melyben azt modellezték, hogy mi történik, ha ez a koronavírusfaj meghonosodik a Földön. Szerintük komoly eséllyel náthává csillapítható a vakcinával a koronavírus. Ezek szerint osztja ezt a véleményt.

Egyszerűen fogalmazva két valós forgatókönyv van. A döntő tényező az, hogy a vakcina megakadályozza-e, hogy továbbadjuk a fertőzést. Az egyik lehetőség szerint a vakcina csak attól véd meg, hogy enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen átvészeljük a betegséget, de hordozóként tovább tudjuk adni. Ebben az esetben tényleg sok embert be kell oltani, főleg a kockázati csoportokat, mert akkor náthává tudjuk szelídíteni a vírust, a kórokozó magas átoltottság mellett nem fog többé kórházba küldeni embereket. A másik forgatókönyv szerint viszont a vírus egyszerűen lepattan rólunk, így nemcsak mi maradunk egészségesek, de mást sem tudunk megfertőzni.

A Pfizer előzetes adatai azt mutatják, hogy lepattannak a kórokozók a tesztalanyokról.

Ha ez igaz, akkor működhet a nyájimmunitás, vagyis a vakcináltakkal megvédhetjük azokat, akik nem kaptak oltást. Néhány hónap múlva meglesz a válasz arra, melyik forgatókönyv valósul meg.

Mi az a „hosszú Covid”?

Kellett ahhoz a fertőzéssel járó megfigyelési tapasztalat, hogy megállapíthassuk: az emberek jelentős részénél hosszú távon visszamaradó tüneteket is okozhat a Covid. Valószínűleg genetikai okai is lehetnek, de bizonyos embercsoportoknál fellép a hosszú távú tünetegyüttes. A kórokozó nemcsak bejut a légutakon, és tüdőgyulladást okoz, de több szervrendszert is érinthet, érrendszeri problémákat, szívizomgyulladást okozhat. Ebből is látszik, hogy a természetes immunitásunk kevés a koronavírussal szemben.

A „hosszú Covid” ahhoz vezethet, hogy az egészségügyi ellátórendszer akut terhelése krónikus terheléssé alakul át.

Nem lehet kizárni ennek nyomán, hogy létre kell majd hozni külön osztályokat az egészségügyi rendszerben, ahol fogadni lehet a „hosszú covidos” betegeket. Ezeknek a betegeknek az életvitele és a fizikai teljesítőképessége is romlik, ami már a gazdaságra is kihatással bír.

Naponta jelennek meg cikkek a SARS-CoV-2 újabb és újabb mutációjáról. Talán több száz mutációt lehet már összeszámolni...

...van az több ezer is. A mutálódás természetes dolog, a hírekbe a funkcionális mutáció kerül be, ami a gyakorlatban is érinti a vírus viselkedését. Egy vírus folyamatosan változik, és mindig az a variáns marad fenn, mely fittebb, több embert tud megfertőzni és enyhébb megbetegedést okoz. Hisz ha megölné a gazdatestet, kipusztulna, ez nem „érdeke”. Tavaly tavasszal jelent meg a D614G típusú mutáció, mely átvette a dominanciát a bolygón. A genomjában vannak olyan lenyomatok, melyeknek funkcionális hatása van, például nagyobb mennyiségben szaporodik fel a légutainkban. Az új, az előzőt kiszorító mutáns megjelenésének felismerése tudományosan és járványügyi szempontból is fontos, hisz nőhet a kórházi ellátásra szorulók száma.

Ezért fontos az új mutánsok terjedésének a lassítása.

Törvényszerűen átveszi majd az előző mutánstól az uralmat, ez ellen nem tudunk védekezni, de nem mindegy, hogy milyen sebességgel, bírja-e majd vele együtt a tempót az ellátórendszer.

A mostani koronavírusfaj gyorsabban mutálódik, mint a többi ismert vírus?

Stabil a mutációs rátája, de tudományos publikációk igazolják, hogy bizonyos közegekben, például egy olyan egyén szervezetében, akinek az immun-válaszreakcióját kezelés során lecsendesítették, elhúzódhat a fertőzés.

Volt olyan beteg, aki 70 napig ürítette a vírust a megfertőződést követően. Egy ilyen betegen belül a vírus képes több mutációt is magába gyűjteni.

Nem tiszta még, de ez történhetett az angliai mutáció során is. Valószínűleg egy olyan ember szervezetében történt ez meg, aki valamilyen koronavírus elleni szert kapott terápiásan, esetleg antitest-terápiát. Ami a lényeg: attól, hogy mutálódnak a vírusok, ugyanúgy kell maszkot viselnünk, távolságot tartanunk. Ha azt halljuk, hogy a mutáns kikerüli a vakcinát – ezt sem tudjuk még biztosan –, attól még ott van az immunválaszunk, ami véd minket. Az, hogy az antitestjeink egy részére nem reagál esetleg egy új variáns, nem jelenti azt, hogy a kórházak újra megtelítődnek. Hanem okozhat például több embernél tünetes megbetegedést. A vakcina legnagyobb eséllyel meg fog minket védeni attól, hogy kórházba kerüljünk vagy meghaljunk.

Több vizsgálat is kimutatta, hogy állattartók megfertőzték háziállataikat, akik képesek voltak hordozni a SARS-CoV-2-es koronavírust. Az állatok ugyanakkor továbbra sem tudják továbbadni a vírust az embernek, igaz? Leszámítva a nyércfarmokon történt eseteket.

Az általános háziállatokat – kutya, macska – vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy az egyedek nem tudták visszafertőzni az embert. Szóval tőlük nem kell rettegnünk otthon. Ám engedjék meg az olvasók, hogy most a nemzetközi állatorvosi szövetség üzenetét közvetítsem:

ha koronavírusosak vagyunk, úgy vigyázzunk a háziállatunkra, mintha családtag volna.

Ne adjuk át nekik a vírust, használjunk védőfelszerelést, ha érintkezünk velük! A megfertőződött háziállatok nem pusztultak el, de hordozták a kórokozót, hatással volt rájuk. A görényfélék, így a nyest vagy a nyérc, fogékonyabbak a vírusra, és Hollandiában a fent taglalt genomikai elemzéssel kimutatták, hogy a fertőzött állat visszaadta az embernek a vírust, ám fontos, hogy nagyüzemi állattartó telepről beszélünk. Nem értem, hogy miért működtek egészen mostanáig ezek a prémipart kiszolgáló nyérctelepek Nyugat-Európában, ám az biztosnak tűnik, hogy a vírus helyben bedönti ezt az iparágat. Ami a legnagyobb eséllyel átkerül majd Délkelet-Ázsiába, ahol a legrosszabb helyen lesz, a koronavírus-fertőzés is innen indult ki.

Mi a helyzet a vérplazmával? A kormány régóta buzdítja a fertőzésen átesetteket, hogy adjanak plazmát, a The New England Journal of Medicine lapban viszont már novemberben arról számoltak be orvosok, kutatók, hogy elhanyagolható a szerepük.

Maga a vérplazma-terápia gyorsan bevethető, hagyományosan alkalmazott módszer járványok során. A fertőzésen átesett beteg a vérében hordozza a neutralizáló antitesteket, ez régi megfigyelés. A módszer szerint a megfelelően tisztított antitesteket át lehet vinni egy másik betegbe, azok lekötik a vírusokat, és könnyebben át lehet vészelni a betegséget. A vérplazma esetében is fontos, hogy hol és milyen körülmények között használták, sokféle struktúrájú vizsgálat létezik. A terápiával kapcsolatos megosztottság máshol is tetten érhető, gondoljunk a Magyarországon is gyártott koronavírus-gyógyszerre, a remdesivirre. Két klinikai teszt eredménye ellentmondott egymásnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hatásos a módszer.

A népegészségügyi központ a debreceni egyetemmel közösen megbízást kapott a koronavírus elleni magyar vakcina kifejlesztésére, az állatkísérletek már zajlanak. Ugyanazzal a technológiával próbálkozunk, mint a kínai gyártók, a Sinopharm és a Sinovac, vagyis az inaktivált vírust tartalmazza a vakcina. Milyen gyorsan, és hogyan lehet innen eljutni az uniós törzskönyvezésig?

Erről csak ők tudnak nyilatkozni, mi nem veszünk részt ebben a fejlesztésben.

Eközben a pécsi és a bécsi labor is fejleszt közösen egy koronavírus elleni vakcinát. Milyen típusú ez az oltóanyag, mit lehet tudni róla?

A fejlesztésről ismételni tudom kutatócsoportunk vezetőjének, Jakab professzor úrnak a szavait, miszerint januárban megkezdjük az állatkísérleteket. Más technológiát képvisel, mint a másik hazai vakcina, annál modernebb megoldáson alapul. Ám ez, ahogy az interjú elején is jeleztem, gyógyszeripari kérdés, és nem indikálja a jövőbeni hatékonyságot vagy minőséget. Az annál összetettebb kérdéskör.

Pont, mint a Vírus című filmben

A BSL-4-es besorolású pécsi Virológiai Intézetben az amerikai labortechnológiát integrálták, s ez szabályozza az ott dolgozók védelmét is. A munkatársak potenciálisan halálos, ellenszerrel nem rendelkező vírusokkal is dolgoznak, ám Kemenesi Gábor az Alkotmányvédelmi Hivatal haragját vonta volna magára, ha elárulja, pontosan milyen vírusokkal, ez ugyanis titkos. Ahhoz, hogy valakit a laboros munkára be tudjanak tanítani, a pécsi tudósoknak is külföldi képzésekre kell járniuk. Az intézet központjában gyakorlólaborok ölelik körül a BSL-4-es besorolású laboratóriumot. Magas hatékonyságú, úgynevezett HEPA-szűrőkkel, illetve negatív nyomással biztosítják, hogy a levegő csak kintről befelé tud áramolni, fordítva nem. A bent tartózkodóknak szkafandert kell viselniük, melybe szintén nem juthat be levegő. Munkakezdéskor és kifelé jövet is fertőtlenítik a ruházatot. Ha olyan vírussal dolgoznak odabent, melyre van védőoltás, azt kötelezően, időről időre megkapják, amíg tart a munka. Ugyanez igaz terepi munka esetén, amikor mintákat gyűjtenek be, s talán még nagyobb szükség van a vakcina beadására. A vakcinadózis kutatók esetében ilyenkor az átlagos „civil” védőoltás sokszorosa.

(Borítókép: Kemenesi Gábor. Fotó: Sóki Tamás / Index)