Tibor
2 °C
8 °C

Quo vadis, Mátrai Erőmű?

DSZZS20200708016
2021.03.30. 10:37
Energiaügyi szakemberek beszélgettek hétfő este a Mátrai Erőmű sorsáról. Megéri-e átállni gázüzemre, kik lehetnek ennek a vesztesei, lehet-e veszteség nélkül működtetni az ipartelepet, és mi lesz a majd kétezer munkavállalóval?

A Gyöngyös-Visontai Hőerőmű az ország második legnagyobb erőműje, lignittel fűtik – beégett az ember emlékezetébe a középiskolai földrajzórán elhangzott mondat a Magyarország ipara témakörnél. Az ipartelepet az első világháború végén kezdték el kiépíteni, a hatvanas években már Gagarin Hőerőmű néven működött. A fűtőanyagként szolgáló lignitet eleinte mélyműveléssel hozták felszínre, majd külszíni fejtéssel bányászták.

Az utolsó, hazai szénnel fűtött erőmű, amely a teljes hazai szén-dioxid-kibocsátás 15 százalékát termeli jelenleg, a privatizációs hullám során 1995-ben került német tulajdonba (RWE, ENBW), a 2010-es években az MVM-nek 25 százalékos tulajdona volt benne. Mészáros Lőrinc 2017 decemberében az Opus Global nevű cégén keresztül vásárolta fel a Mátrai Erőmű Zrt. tulajdonrészének 72,6 százalékát. A cégből 2019-ben több mint 11 milliárdos osztalékot vehettek fel a tulajok, Mészáros és köre csaknem 8 milliárdot, mindezt az 57 milliárdos eredménytartalék terhére. A németek ezt az összeget az elavult infrastruktúra felújítására tervezték fordítani. Viszont az erőmű 2018-as beszámolója szerint a vállalat adózás utáni eredménye 817 milliós mínuszt mutatott, tehát jókora veszteséggel működött – már 2016 óta.

2019 végén bejelentették, hogy az Opus eladja az erőművet a Magyar Villamos Műveknek, és a magyar állam felújítja. A karbonsemlegesség felé haladva az MVM napelemparkokat épít, és egy 500 MW teljesítményű gázturbinás blokkot, vagyis lassan elbúcsúzik a lignittől. Ám már akkor felmerült a kérdés, hogy a magyar állam hogyan fogja tudni megúszni a sokmilliárdos éves veszteséget, amelyet az üzem eddig is termelt, és a számítások szerint termelni fog.

A többi között erről, az átállásról, a dolgozók átképzéséről is beszélgetett hétfő este az Energiahajó-eseménysorozat újabb részében Győri Kata, az Energiaklub szakértője, Felsmann Balázs kutató közgazdász (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) és Hargitai Miklós, a Népszava energiaügyekkel is foglalkozó főszerkesztő-helyettese. A „műsorvezető” Bart István (Klímastratégia 2050 Intézet) volt.

Győri Kata azzal kezdte, hogy

a kormányzati döntés alapján 2025-ben bezáró lignitblokkokat az unió szigorú szén-dioxid-kibocsátási előírásai alapján nem lehetne gazdaságosan továbbműködtetni.

A felmérés szerint az épülő, 500 MW-os gázüzemű blokk egy 200 MW kapacitású naperőművel egészülhet ki. Ennek részeit Visontán és Bükkábrányban is elkezdték már kiépíteni. Az erőmű ugyan elindult a megújulóenergia-termelés irányába, de a kormány egy darabig a szénfűtést sem engedné el teljesen, viszont a keletkező szén-dioxidot nem engedné ki a légkörbe. A lignitalapú, lakossági célú termelés akár fenn is maradhat, a kormányzati kommunikációból nem derült ki egyelőre egyértelműen, hogy kivezetik-e teljesen.

A szakértő hangsúlyozta, a szénalapú villamosenergia-termelés már nem éri meg annyira, mint a megújulóból fedezni ezt a részt. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az unió eldöntötte, hogy az úgynevezett méltányos átállás alapból nem fogja az újonnan épített gázerőműveket támogatni.

Felsmann Balázs úgy vélte, az EU-s kényszer nélkül is meg fog történni a szén kivezetése, hiszen ahogy az előtte szóló is elmondta, a szén-dioxid-kvóta árszintje mellett szénnel fűtött erőművet nem lehet költséghatékonyan működtetni. A 2016-os, 12 eurós kvótaár közel háromszorosánál járunk jelenleg, így nem érné meg termelni.

Mindenki boldog lesz, ha a lignit lakossági fűtőanyagként is eltűnik, ez egy igen szennyező anyag.

Az erőmű melléktermékeként termelődő gipszről a szakemberek kifejtették, az erőműhöz tartozó ipari parkba több építőanyag-gyártó (például a Baumit) is azért költözött be, mert elérhető helyben ez az építőipari termék. Nekik az átállás nyomán át kell gondolniuk az üzleti modelljüket. Ha itt megszűnik a gipszértékesítés, az az anyag piaci árában is jelentkezni fog persze. A Népszava főszerkesztő-helyettese kifejtette, 20 cégről van szó az ipari parkban, és ugyanennyiről a parkon kívül. Többségük számára nem kínál túlélést, hogy egy más technológiájú erőmű lesz, számukra komoly veszélyt jelent az átalakulás. Felsmann erre úgy reagált: azok a cégek, amelyek az erőmű mellé telepítettek beruházást, pontosan tudták, meddig van működési engedélye a telepnek, így számoltak ezzel.

„Az egyik legrosszabb üzlet”

Hargitai Miklós az állam Mészárossal kötött adásvételi szerződéséről úgy vélte: ha az MVM azért vette meg a Mátrai Erőművet, hogy gázerőművet építsen benne, nem biztos, hogy jó döntést hozott, ugyanis egy zöldmezős gázerőmű-építés lehet, hogy jobban megérte volna.

Az állam az egyik legrosszabb üzletét kötötte, hisz ha korábban, a Mészáros előtti időszakban veszi meg, akkor sokkal olcsóbban hozzájut az erőműhöz. Másfelől egy problémahalmazt vett meg az állam, ugyanis gazdaságos energiatermelés itt nem nagyon lesz. A rekultiváció, átalakítás, ez mind rengeteg pénzt igényel.

Hogy megtérül-e valaha az erőmű átalakítása, erre Hargitai Miklós azt mondta, valószínűleg nem. Hiszen a nyilvánossággal közölt adatokkal ellentétben nem 17 milliárdba került az állam teljes felvásárlása, inkább 50-55 milliárdba az erőmű és a kapcsolt vállalkozások összes adósságával együtt.

Ha ehhez hozzávesszük a rekultiváció költségeit, akkor már 100-110 milliárdnál tartunk, ez már kiteszi egy új, gázfűtéses erőmű árának a felét.

Visszavéve a szót, Felsmann Balázs kifejtette, a magyar állam bizonyosan azért gondolkodott gázturbinás erőműben, mert a 2050-re el kell jutni a karbonsemlegességig, és a gázüzemű a legrövidebb beruházási ciklusú a nem megújuló energiát termelő erőművek közül. Meglátása szerint egy üzemciklus még benne van a gázerőművekben, amíg el kell érni a teljes semlegességet.

Kitért rá, hogy a karbonsemlegesség felé megfontoltan kell haladni. Nem úgy, mint Texasban, ahol februárban a kíméletlen hideg időjárás miatt leálló megújuló erőművek okán volt, aki átszámítva másfél milliós áramszámlát kapott három napra, mert piaci alapon kötötte a szerződését, és ennyibe került más energiaforrásból kipótolni a hiányzó mennyiséget.

Mi lesz a dolgozókkal? 

Fontos kérdés, hogy hány embert érint az átállás a lignitről a gázüzemre. Győri Kata egy 2019-es EU-kutatásból idézett, mely szerint mintegy 1200 ember dolgozik a bányákban, 900 az erőműben. Vagyis mintegy 2000 ember átképzéséről kell gondoskodni, ha nem akarják, hogy munkanélküliek árasszák el a régiót. Akiket a vállalat nem tud tovább foglalkoztatni, azok számára az ITM és az erőmű vezetése elindított egy 9 éves projektet; ezt az unió is támogatja a méltányossági alapból. Ez a kapcsolódó vállalkozásokat is érinti.

Az Energiaklub szakértője aláhúzta: lehet, hogy nem az lenne a legjobb megoldás, ha az erőmű leépítésével egy másik nagyvállalat jönne, és tőle függene a helyi lakosság foglalkoztatottsága. Egészségesebb munkaerőpiaci helyzetet teremtene, ha a kkv-k felszippantanák fel az átképzett munkaerőt; nemzetközi példákkal szemléltette, hogy ezeket a kisvállalkozásokat akár állami szinten is lehetne motiválni ebben a folyamatban.

Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a szénerőműben lévő munkakörök specifikussága miatt többeknek ez egy életre szóló állás volt, nagy mozgásterük nincs a piacon. Az biztos, hogy sok nyugdíj előtt állót nem éri majd meg átképeznie a Mátrai Erőműnek, nekik a korai nyugdíjazást is felajánlhatják. Felsmann Balázs ehhez csak annyit tett hozzá: egy gázerőmű működtetése néhány tucat embert igényel, szóval nagyon sok dolgozót kell „új pályára állítani” az átalakítás során.

(Borítókép: Kéntelenítő berendezés a Mátrai Erőmű Zrt. visontai üzemében 2020. július 8-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)