Pongrác
12 °C
23 °C

A nagy biohazugság, avagy így ver át a zöldre mosás

GettyImages-1229343602
2021.05.03. 17:45
Mi alapján dönthetjük el vásárlóként, hogy a környezetbarátként feltüntetett termék valóban fenntartható, vagy épp csak zöldre mosták, és átverés áldozatai vagyunk? Az Index által megkérdezett szakemberek most segítenek rendet tenni az öko, bio, zöld, lebomló, újrahasznosítható és egyéb címkék tengerében.

„Pont velem történt meg két évvel ezelőtt, hogy az egyik ásványvizes cég megkeresett az akkori műanyagmentes július apropóján, hogy zöld influenszerként egy bizonyos összegért őket reklámozva mondjam azt, hogy környezetvédelmi szempontból valójában nincs is baj a műanyaggal, a probléma alapvetően a fogyasztókkal van, akik felelőtlenül eldobálják a műanyag flakonokat. Vagyis velem és az általam akkoriban vezetett környezetvédelmi alapítvánnyal szerették volna a valósnál zöldebbnek láttatni magukat. Természetesen abban a pillanatban nemet mondtam” – mesélte el személyes példáján keresztül Szebenyi Péter környezetmérnök, a Klímapolitikai Intézet munkatársa az Indexnek, hogy mit is jelent valójában a greenwashing, magyarul a zöldre mosás fogalma, amelyre a föld napja apropóján itthon is ismét rengeteg példát láthattunk mostanában.

A jeles környezetvédelmi napok környékén egyre nagyobb intenzitással elszaporodó posztok, reklámkampányok, események mind azt bizonyítják, hogy egyre jobb üzlet felvenni a zöld köntöst és aggódni a bolygó jövőjéért. Kérdés, hogy mindezek mögött van-e valós tartalom, és ha igen, az mennyiben hiteles.

Vagy csak üres, zöldbe csomagolt marketingígérettel van dolgunk, amely vásárlóként megvezet bennünket?

Szebenyi Péter szerint bizonyos értelemben már azt is zöldre mosásnak tekinthetjük, amikor az elektromos autót mint műfajt gondolkodás nélkül zöld címkével látjuk el. Hiába élnek a fejünkben az elektromos autók többnyire mint a hagyományos fosszilis üzemanyagokkal működő gépjárművek környezetbarát alternatívái, maga a gyártás folyamata igencsak környezetszennyező. Köztük például a különböző akkumulátor-alapanyagok bányászata, amelynek máig hatalmas az ökológiai lábnyoma. Ahogy egyelőre arra sincs érdemi válasz, mi lesz az elöregedő akkumulátorok sorsa.

Ezzel együtt természetesen az elektromos autók környezeti szempontból még mindig fenntarthatóbbnak számítanak, mint hagyományos társaik

– emlékeztetett Szebenyi Péter.

Az autós példáknál maradva sokan emlékezhetnek a dízelbotrányra, a Volkswagen zajos 2015-ös botrányára, mikor kiderült, hogy a német autóipari nagyvállalat meghamisította a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó adatait. Talán túlzás nélkül nevezhetjük minden idők legnagyobb zöldre mosási skandallumának, hogy a Volkswagen szabálytalan berendezést használt dízelgépjárművei motorvezérlésében, hogy megkerülje az egyesült államokbeli kibocsátási normákat. A cég végül kénytelen volt a zöldre mosási kísérlet árát 25 milliárd dolláros bírság formájában megfizetni.

Akkor pedig az amerikai kereskedelmi lánc, a Walmart kapott lényegesen kisebb, ám még így is jelentős, egymillió dolláros bírságot, mert a vásárlókat megtévesztő módon titulálta lebomlónak, komposztálhatónak bizonyos termékeit. Ezek az itthon is sűrűn környezetkímélőnek nevezett, kukoricakeményítőből készülő PLA-műanyagok, amelyek főként szatyrok formájában 2013 tájékán jelentek meg Magyarországon. Ehhez képest a valóság, hogy ez a műanyagtípus egyedül ipari körülmények között, megfelelő hőfokon képes lebomlani – tette hozzá Szebenyi Péter.

Hogyan kell zöldre mosni egy terméket?

A greenwash, magyarul a zöldre mosás fogalmát elsőként egy bizonyos Jay Westerveld nevű amerikai környezetvédő írta le egy esszéjében, amelyben a helyi szállodaipar visszásságaira hívta fel a figyelmet. Maga a kifejezés azt a jelenséget hivatott jelezni, amikor cégek marketing-, valamint reklámtevékenységük révén környezetbarátabbnak tüntetik fel magukat, mint amennyire azok a valóságban. Azaz tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal élve teremtenek zöld látszatot, ezzel nem kis mértékben megtévesztve a vásárlókat. Mindez persze nem jelenti azt, hogy világszerte ne lennének cégek szép számmal, amelyek nap mint nap következetesen tesznek azért, hogy a működésük minél fenntarthatóbb, energiatakarékosabb, etikusabb legyen.

A zöldmosásra gyakran jellemző, hogy az átlagos fogyasztó számára legtöbbször ismeretlen szakzsargont, tudományos szakkifejezéseket használnak, vagy akár egyenesen nem létező álszakszavakkal dobálóznak. Nem ritka az sem, hogy fenntarthatóként hirdetve a terméket kiemelnek egy termékjellemzőt anélkül, hogy bemutatnák a teljes képet.

Van, amit inkább elhallgatnak

Például kijelentjük, hogy a termék 85 százalékkal kevesebb vizet használ, ami lehet, hogy tényszerűen igaz, ám azt már nem mondjuk el, hogy ez sokkal nagyobb energiafelvétel mellett tud megvalósulni, így összességében megtévesztő lehet azt állítani, hogy a termék működése fenntartható – emelte ki az Indexnek Zenisek Andrea, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetője.

A szakember szerint szintén nehézséget jelenthet a fogyasztók számára, amikor nem derül fény a bióként feltüntetett termék konkrét környezeti előnyeire. Erre lehet példa, ha egy kávé népszerűsítésekor három zöld kávébabot ábrázoló illusztráció társaságában feltüntetik a fenntartható jelzőt.

„Az ehhez hasonló esetek jelentős részében azt már nem magyarázza el a gyártó, hogy mindez pontosan mit jelent. Azt, hogy az ültetvényen dolgozók tisztességes bért kapnak? Vagy azt, hogy a kávé ökológiai gazdálkodásból származik?” – érvel Zenisek Andrea, miért lenne fontos, hogy az általános zöld állítások mellé a vállalkozások ugyanúgy tegyenek konkrétumokat is.

Szebenyi Péter azt már egyenesen elrettentő példaként említi, amikor a csomagolás nagy betűkkel hirdeti, hogy az adott termék gyógynövényeket tartalmaz, ám az már csak az apró betűs részben kap helyet, hogy egyébként kifejezetten egészségtelen és környezetszennyező adalékanyagok ugyanúgy vannak benne. Ám az is szép számmal előfordul, amikor nettó hazugságok, csúsztatások vagy épp sosem bizonyított állítások válnak a marketing részévé.

Az pedig a baki kategóriája, amikor a környezetbarát terméket, például a bioevőeszközöket egyszer használatos műanyagba csomagolják.

Zöldre mosott magyar piac

Az utóbbi évek jól látható tendenciája, hogy egyre többeket érdekel itthon is a fenntarthatóság, a környezetvédelem kérdésköre. Főként a 2019-es klímapánik berobbanása óta kezdtek a magyarok is egyre nagyobb arányban környezettudatos életmódot folytatni. A gyógyír pedig részben az volt, hogy jelentősen megugrott a zöld, öko-, biotermékek iránti kereslet. Ezzel párhuzamosan mindebben az üzleti szereplők is meglátták a potenciált. Ki így, ki úgy – állítja Szebenyi Péter. A GVH már 2016-ban indított zöldmarketinggel foglalkozó kampányt, melynek keretein belül mérték, vizsgálták a magyar fogyasztók környezetvédelmi tudatosságát is. Ebből kiderült, ha valami zöldként van feltüntetve, arról azt készséggel elhisszük, hogy valóban nem szennyezi a környezetet. Azóta a Nielsen közvélemény-kutató cég egyik felmérése is kimutatta, hogy a magyar vásárlók 66 százaléka többet fizetne a környezetbarát termékekért, mint a nem környezetbarátért. Azt egyelőre egyetlen kutatás sem vizsgálta, hogy a magyar piacon mennyire kiterjedt a greenwashing jelensége.

Az öko, bio és egyéb logók, állítások szintén sokakat megtéveszthetnek, főleg miután ezek szintén szemmel láthatóan igencsak megszaporodtak az utóbbi időben, beleértve a márkák saját márkás fenntarthatósági címkéit. Az ilyen jelzők használatánál fontos, hogy ezt pusztán a cég állítja a saját termékéről, vagy valamely erre feljogosított szervezet is tanúsítja azt – bár ez utóbbi esetben sem mindig igaz az, amit a címke állít, erre talán jó példa egy, a halászatról készült dokumentumfilm.

Visszaélésszerű használat lehet, amikor az arra feljogosított szervezettől, hatóságtól például megérkezik az egy évre szóló engedély, a cég azonban még öt évvel később is használja. Úgy, hogy időközben akár még a termék összetevői is megváltoztak.

A rengeteg szabvány és az ezeknek akár meg is felelő tanúsítvány között való eligazodásban a fogyasztónak koránt sincs könnyű dolga. Ezt a kört bővítik az egyes cégek által létrehozott saját zöld címkék és logók, melyek használata egészen addig teljesen rendben van, amíg a fogyasztók számára érthető és elérhető módon mutatják be, hogy pontosan milyen szempontoknak felelt meg ez a termék, és az mennyiben járul hozzá a pozitív környezeti változásokhoz

– magyarázza Zenisek Andrea.

Hogyan ne dőljünk be a zöldre mosásnak?

Reagálva az egyre gyakoribb zöld állításokra, a GVH nem véletlenül tette közzé nemrég zöldmarketing-tájékoztatóját, amelyben a korrekt zöld reklámgyakorlat kereteit foglalja össze egy praktikus útmutatóban a hazai vállalatok számára. A hivatal emellett egy fogyasztóknak szóló segítő útmutatót is megjelentetett a témában. Mert, mint Zenisek Andrea mondja, alapvetően háromszereplős történetről van szó. A cégek részéről például nem elfogadható, hogy a vásárlókra terhelik a felelősséget, például rájuk bízzák, hogy az újrahasznosíthatóként megjelölt terméket pontosan hol és hogyan tudják begyűjteni, szortírozni.

Azon túl, hogy a vállalkozások átlátható kommunikációt folytassanak, ugyanolyan fontos lenne, hogy folyamatosan edukálják, segítsék a fogyasztókat. Ebben nyilván komoly szerepet tudnak vállalni a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok és szervezetek is – állítja Zenisek Andrea. A szakember hozzáteszi, a fogyasztók pedig annyit tehetnek, hogy nyitottak, kíváncsiak maradnak. Ha zöld jelzést látnak egy terméken, próbáljanak tájékozódni, utánanézni, hogy pontosan mihez is járulnak hozzá a termék megvásárlásával. Továbbá ha valaki vásárlóként tisztességtelen gyakorlattal találkozik, azt a GVH-hoz is bejelentheti, a hivatal hivatalos űrlapján vagy egyszerű e-mailen keresztül is.

(Borítókép: Vásárló kávébabot adagol egy újrahasznosítható szatyorba 2020. október 29-én Middletonban, az Egyesült Államokban. Fotó: Anthony Devlin / Bloomberg / Getty Images)