- Gazdaság
- escobar
- pablo escobar
- medellín
- kolumbia
- endrődi dániel
- gyulai márton
- biofarm
- amazonas
- dzsungel
- csendes-óceán
- karib-tenger
- nasa
- pálinka
- kakaó
- gyümölcs
- zöldség
- kuba
- che guevara
- fehér ház
- pentagon
- farmer
A magyar, aki pálinkát készít Escobar egykori felségterületén
További Gazdaság cikkek
- Nyolc és fél milliárd forintnyi nyeremény ütötte valakinek a markát péntek este
- Komoly áremeléseket jelentett be a Magyar Posta
- A kormány közgazdászai szerint valótlanságokat állítanak a lakáspiacról
- Figyelmeztetést adott ki a Nébih, visszahívtak egy szilveszteri slágerterméket
- Kiderült, mennyiért vásárolnak ingatlant a magyarok
Kolumbia végtelenül változatos. A természet megannyi kinccsel ajándékozta meg, igaz, a messziről jött ember kevésbé ismeri ezt az oldalát. A többségnek Pablo Escobar, a drogellenes háború, a gerillaharcok vagy éppen a polgárháború ugrik be elsőként a dél-amerikai országról, ahol nagy erőkkel igyekeznek elfedni a múlt fájdalmát, a véres leszámolások nyomait, és sorra tüntetik el például azokat az épületeket, amelyekhez a Medellín kartellnek valaha is köze volt.
A történelem ugyanakkor kitörölhetetlen, ráadásul az elmúlt napokban is inkább arról érkeztek a hírek, hogy az országban forradalmi a hangulat, és az emberek több mint két hete tüntetnek a kormány ellen.
Igaz, nem mindenhol.
Két magyar ugyanis gondolt egy merészet, és a Medellín közelében található rionegrói repülőtértől nagyjából öt percre üzemcsarnokot bérelt, hogy egzotikus aszalt gyümölcsöket, szárított virágritkaságokat, a legegészségesebb magvakból készült olajokat, kakaó- és kávétermékeket kezdjenek el feldolgozni és gyártani. Bár a munka már hónapok óta tart, az üzemet csak ezen a héten nyitották meg hivatalosan.
NASA, Che Guevara, Medellín
Hosszú és kalandos út vezetett idáig, mert alighanem ritkán fordul elő, hogy egy magyar fiatalember, aki szoftverfejlesztőként végzett, majd sokáig a bankszakmában dolgozott, később startupokkal foglalkozott, sőt az Egyesült Államok Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalának, vagyis a NASA-nak is kutatott, céget alapít Kolumbiában azzal a tervvel, hogy az országban fellelhető rengeteg természeti kincset megmutassa az egész világnak.
Nagyapám nagy hatással volt rám. A magyarországi múzeumok országos vezetője volt, ő segített hazahozni a Szent Koronát az Egyesült Államokból. Rengeteget mesélt az utazásairól, például Kubáról, ahol személyesen ismerkedett meg Che Guevarával is, aki éppen a beteg kulturális minisztert helyettesítette a kubai kultúra hetén. Mindig is hasonló életet képzeltem el magamnak, és ez is inspirált abban, hogy olyan régiókban is szerencsét próbáljak, ahol a helyi kultúra meglehetősen eltérő
– meséli az Indexnek Endrődi Dániel, a BioFarm Factory társalapítója, aki azt is elárulta, milyen feladata volt a NASA-nál.
Egy Cápa névre keresztelt léghajó ötletével került kapcsolatba a hivatallal, és bár az ötletet befogadták, a projekt végül nem valósult meg. Viszont a NASA olyan embereket keresett, akik a Riemann-sejtést, a prímszámok komplex sejtését kutatják, és mivel ez volt az egyik nagy hobbija, a NASA-hoz került, ahol algoritmusokat fejlesztettek. Valójában ez a projekt indította el a nemzetközi pályán.
A projekt határozott időre szólt, és amikor véget ért, hardverfejlesztési vezetőként kezdett el dolgozni egy magyar cégnél. Számos helyen megfordult, járt a Kennedy Űrközpontban, a Fehér Házban, a Pentagonban, majd a cégen keresztül jutott el Kolumbiába is, ahol megismerkedett Gyulai Mártonnal, aki már évek óta kint élt. Egyre több kapcsolatot építettek ki a kormánnyal, a külüggyel, a nemzeti rendőrséggel, a légierővel, sőt összekötőként a hadi- és védelmi iparban is dolgoztak technológiai projekteken.
Kolumbia kincsei
A munkámból is adódóan lehetőségem nyílt bebarangolni az egész országot, amely az egyik legváltozatosabb a világon. Megismertük az amazonasi dzsungelt, a La Guajira-sivatagot, a Sierra Nevada hegységet, a karib-tengeri és csendes-óceáni megyéket, és felismertük, hogy ezek az egymástól eltérő tájegységek milyen fantasztikus természeti kincseket rejtenek. Az Egyesült Államokban pedig azt tapasztaltam, hogy ezek a termékek ritkán elérhetők és meglehetősen drágák is. Innen jött az ötletünk Marcival, hogy elkezdünk exportálni
– mondta Endrődi Dániel, aki meglátta ebben az üzletet, igaz, sokat kellett rajta még finomítani: amikor kolumbiai élelmiszerüzemekkel próbáltak üzletelni, rájöttek, ilyen formában hosszú távon nem működik az exportálás, és úgy járnak a legjobban, ha saját üzemet hoznak létre, és ott dolgozzák fel a gyümölcsöket, növényeket.
A gyárat végül 2020 őszén indították el, és most jutottak el odáig, hogy teljes kapacitással tud működni, igaz, az eladások még nem kezdődtek el, mivel az elmúlt hónapokban azon dolgoztak, hogy a termékek ízét tökéletesítsék, valamint beszerezzék rájuk az engedélyeket.
Ezeket a folyamatokat lezárták, most már tudnának exportálni, ezért is döntöttek úgy, hogy kisebb ünnepséget rendeznek, és megtartják a hivatalos megnyitót. A magyar–kolumbiai vállalat nyolc embert foglalkoztat, emellett pedig sok-sok farmert, akitől a termés érkezik.
Escobar hagyatéka és az elrabolt munkatársak
Igaz, a helyi felvásárlóktól egyszerűbb és olcsóbb lenne beszerezni a gyümölcsöket, zöldségeket, növényeket, Endrődi Dániel és Gyulai Márton erről hallani sem akar.
A farmereket kizsákmányolják, nagyon rossz körülmények között élnek. A kormány ígér támogatást nekik bizonyos gyümölcsök termelésére, de aztán magukra hagyja őket. Nincs szociális védőháló, alig van munkájuk, nekünk pedig őszinte szándékunk, hogy segítsük őket azzal, hogy kizárólag tőlük vesszük az árukat
– mondja a BioFarm Factory társalapítója, hozzátéve, hogy a múlt szenvedései mély nyomokat hagytak, és szinte minden beszállító farmerüknek van drámai története.
Az egyik nőt, aki a cégnek beszerzi a gyümölcsöket a gazdáktól, annak idején elrabolták a gerillák, és hat hónapig fogva tartották, de végül megmenekült.
Egy férfit, akitől az ananászt veszik, szintén elrabolták.
Egy évig tartották fogva, csontra lefogyott. Minden reggel eljátszották vele a gerillák, hogy letérdeltették egy fához, a fejéhez fogtak egy fegyvert, majd üres tárral meghúzták a ravaszt. Az a kattanó hang kitörölhetetlen számára. Mások arról meséltek, hogy a feleségét, férjét, gyerekét, nagyszüleit ölték meg, vagy családokat üldöztek el saját földjeikről. Egy jó barátunk, aki testőr, kommandós volt a harcok idején, és amikor a gerillák elfoglalták a rendőrőrsöt, ott volt a tűzvonalban. Akkor összesen hét golyó találta el
– meséli a borzalmakat Endrődi Dániel, aki leszögezi, ezek ellenére sincs okuk félelemre.
Egyrészről azért, mert nem olyan iparágban utaznak, amelyben bűnszervezetek lennének, másrészről ezek a szörnyű események régen történtek, azóta nagyon megváltozott az élet. A fejlődés pedig kézzelfogható, Medellín okosváros lett, és nemrég elnyerte a The Wall Street Journal év városa díját. Persze a múlt hatása még érzékelhető, a városnak és az országnak is vannak veszélyes részei, sőt a dzsungel mélyén kannibáltörzsek is élnek.
Endrődi Dánielék odáig természetesen nem merészkedtek, de például a sacha inchi magokat, az inka mogyorót, amelyből az omegában leggazdagabb préselt olajat és fehérjeport gyártják, egy elzárt indián törzstől veszik, ami a közösség megélhetését biztosítja.
Magyar különlegesség: kaktuszfüge-pálinka
A cég számos terméket készít: aszalt gyümölcsöket többek között mangóból, ananászból, sárkánygyümölcsből, kiviből, eperből, emellett olajat, pörkölt magokat, kakaótermékeket, kaktuszfügeolajat, sőt, hogy magyarságot is csempésszenek a történetbe, kaktuszfügéből még pálinkát is.
Sok esetben kapunk sérült vagy egyéb okokból szárításra már nem alkalmas gyümölcsöt. A kaktuszfüge magjából sajtolt olaj a kozmetikai ipar értékes alapanyaga, a héja remek takarmány a szarvasmarhák számára, a gyümölcséből pedig kiváló pálinka készíthető
– mondja Endrődi Dániel.
A vállalat az Amazonon már elkezdte forgalmazni a termékeit, igaz, ez elsősorban a marketing miatt kell, mert ha ott megvetik a lábukat, akkor tárgyalhatnak nagyobb üzletláncokkal is, mint például a Walmart.
Határozott célunk, hogy ilyen piacokra eljussunk, legyen fix felvásárlói körünk, és nagy tételben tudjunk eladni. A gyár kapacitása a havi száz tonnát is elérheti, és bízunk benne, hogy egy-két esztendőn belül évi ötszázezer és egymillió dollár közötti bevételt tudunk generálni
– mesélt a tervekről a társalapító.
Mivel rendkívül kevesen exportálnak, nagy az érdeklődés a vállalat termékei, így az egzotikus gyümölcsök iránt is, elvégre ezek elsősorban Kolumbiában lelhetők fel. A BioFarm Factory számára export szempontjából az elsődleges célterület az Egyesült Államok, Kanada és az Európai Unió, de hosszú távon az egész világnak szeretnék megmutatni, milyen természeti kincsekkel van megáldva Kolumbia.
És ki tudja, az emberek két magyarnak köszönhetően talán ezt a csodálatos arcát is megismerik az országnak néhány éven belül, ami újabb lépés lehet a múlt pokoli nyomainak elfedésében is.
(Borítókép: Endrődi Dániel és Gyulai Márton. Fotó: BioFarm Factory)