Vegyes az ENSZ új környezetvédelmi programjának fogadtatása

A projekt olyan problémás területekre koncentrálna, amelyek évtizedek óta a klímaváltozás elleni programok fő témái: megakadályozni a tengeri élőhelyek pusztulását, a táplálékláncok szennyezését és végső soron a globális környezeti válság kialakulását. 

Az ehhez szükséges megállapodás a következő két évben születhet meg, de az ipari lobbisták és a környezetvédelmi aktivisták talán túl korán ittak a medve bőrére – írja a Reuters. 

Az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése által „történelmi jelentőségűnek" és a 2015-ös párizsi klímaegyezmény óta a legjelentősebb zöld paktumnak nevezett egyezmény ugyanis eddig csak nagy vonalakban fogalmazta meg a problémákat és a teendőket. 

A kormányokra nagy nyomás nehezedik, hogy csökkentsék az olyan eldobható műanyagok mennyiségét, mint a kávéspoharak, az elviteles dobozok vagy a buborékfóliák. 

Egy januári Ipsos-felmérés szerint négyből három ember támogatja az egyszer használatos műanyagok betiltását, amelynek jelentős része iszonyú pusztítást végez a világ óceánjaiban.

A nagy műanyaggyártók között azonban még mindig nagy a megosztottság: ők többnyire a hulladékggazdálkodásra és az újrahasznosításra összepontosítanának ahelyett, hogy csökkentenék a termelés mennyiségét – az Európai Unió és a fejlődő országok viszont egyértelműen az utóbbit szorgalmazzák.

„A nagy harc a termelés körül zajlik, és hogy az országok hajlandók-e globális szabályozást bevezetni. A hétfőn létrejött paktum állásfoglalás megfogalmazására és megoldás keresésére ösztönzi az érintett országokat, de nem ad egyértelmű irányt arra vonatkozóan, hogy hogyan tegyék mindezt" – mondta a portálnak Eirik Lindebjerg, a WWF természetvédelmi szervezet globális műanyag-politikai vezetője. 

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEA) szerint 2050-re a műanyagipar a teljes olajfogyasztás 20 százalékát teheti ki: a petrolkémiai ipar – amely az előrejelzések szerint 2040-ig megduplázza a műanyaggyanta termelését – álláspontja szerint a megoldás a jobb újrahasznosítás és a szemétgyűjtésben rejlik. 

A gyantagyártás korlátozását például nem támogatja az American Chemistry Council sem, amely olyan cégeket képvisel, mint az ExxonMobil vagy a Shell. Ugyanakkor elégedettek a tárgyalások eredményeivel, mivel az országok maguk dönthetik el, hogy hogyan kívánják kezelni a hulladékot, például az újrahasznosítási technológiába való beruházással. 

Az Egyesült Államok, amely a világ legnagyobb egy főre jutó, egyszer használatos műanyagszennyezője és a legtöbb vegyipari vállalatnak is otthont ad, nem tette egyértelművé álláspontját azzal kapcsolatban, hogy hogyan korlátozzák a gyártást a jövőben. 

Monica Medina, az amerikai küldöttség vezetője a nairobi ENSZ-gyűlés kapcsán a Reutersnek elmondta, az a cél, hogy az országok „rugalmasan" kezeljék a problémát és mindenki saját nemzeti cselekvési tervet dolgozzon ki. A túlságosan „felülről lefelé" irányuló megközelítések ugyanis a technológiai innováció útjába állhatnak – véli Medina. 

A portál tavalyi tanulmánya szerint a műanyagipar által támogatott legújabb újrahasznosítási technológiák jelentős visszaesést szenvedtek el, miközben a műanyag szemét olcsó tüzelőanyagként való elégetése egyre inkább teret nyer. A műanyag kevesebb mint 10 százalékát hasznosítják csak újra, részben azért, mert az olajipar által előállított műanyag jóval olcsóbb.

„Naivitás azt gondolni, hogy csak az újrahasznosítás segít. Mindenekelőtt a megelőzési intézkedésekkel kell kezdenünk" – mondta Virginijus Sinkevicius, az EU környezetvédelmi vezetője a Reutersnek.

Mindeközben Tokió inkább az alternatív anyagok, például a bioplasztikák használatának előmozdítását szorgalmazná a műanyaggyártás korlátozása helyett – mondta Yoshihide Hirao japán tisztviselő. Japán nagy petrolkémiai ágazata ennek ellenére fogékony az új megoldásokra is.

(Borítókép: Tony KARUMBA / AFP)