Házkutatás, zsarolás: energiaválság az ukrajnai háború árnyékában
További Gazdaság cikkek
- Tragikus hír mindenkinek, aki külföldről rendelne
- A nagy dilemma: várjanak-e a lakosok Nagy Márton kérésének teljesülésére?
- Orbán Viktor: Már Németország sem képes meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy „észszerű döntéseket hozzon”
- Nincs új a nap alatt: továbbra is sokkoló árak az ingatlanpiacon
- Gazdasági megállapodást szeretne kötni Szijjártó Péter a világ egyik legkorruptabb diktatúrájával
Miközben Európa már tavaly óta gázhiánnyal küzd, a Gazprom csökkentette a gázszállításokat, erre jött ráadásként a háború miatti egymásnak feszülés és az orosz állami tulajdonú Gazprom szerepe az európai gázárak drasztikus emelkedésében. Azt, hogy a napokban az Európai Unió tisztviselői házkutatást tartottak a Gazprom PJSC németországi irodáiban, amelynek célja, hogy kiderítsék, milyen szerepe van az orosz gázóriásnak a rekordmagasra nőtt gázárban, figyelemre méltó eljárás, mivel a magyar kabinet mellett a német kormány volt az, amely – még ha diplomatikusabb hangszerelésben is, de – szinte mindent megtett azért, hogy az orosz gázszállításokra ne terjedjen ki a Moszkvával szembeni gazdasági szankció.
A Bloomberg értesülése szerint a rajtaütésszerű házkutatásokra a Gazprom Germania GmbH és a Wingas GmbH telephelyein került sor, éppen akkor, amikor Európa fokozza a vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy a Gazprom okozta-e a gázárak megugrását, illetve hogy az orosz gázóriás súlyosbította-e a régió energiaválságát.
Az unió vizsgálata egyébiránt még azt megelőzően kezdődött, hogy Putyin elrendelte volna Ukrajna agresszív letámadását.
A Gazprom szokatlan viselkedése a gázszállítások megszorításával felvetette uniós politikusokban a gyanút, hogy az orosz állami tulajdonú cég így akar nyomást gyakorolni az Unió döntéshozóira annak érdekében, hogy az Északi Áramlat 2 – Ukrajnát elkerülő – új gázvezeték-összeköttetést az EU hagyja jóvá. Az engedélyezési eljárás leállítása része az Oroszország elleni szankcióknak.
A Gazprom végül pénteken közölte, hogy kivonul Németországból, ami összefüggésben áll azzal, hogy az orosz és a német fél között vita alakult ki amiatt, hogy Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz gázért való fizetést euróról rubelre váltsák.
Oroszország álláspontja az, hogy nem hibáztatható az európai gázárak emelkedéséért.
A Gazprom is közleményben deklarálta: teljes mértékben eleget tesz a vevők kéréseinek, ezt az európai közműszolgáltatók is megerősítették.
Az EU politikáját, többek között az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezési folyamatának leállítását kell hibáztatni – legalábbis az orosz kormány és Putyin elnök szerint.
A Gazpromnak – miközben kiszolgálja a vizsgálatot végző uniós tisztviselőket – március végéig kellett felkészülnie arra, amit Vlagyimir Putyin adott ki utasításként, hogy csak rubelben fogadhat el kifizetéseket a gázszállítmányokért.
Megkerülhetetlen a Gazprom
A Gazprom világviszonylatban is a legnagyobb földgázkitermelő óriásvállalat: az oroszországi kitermelés 93 százaléka a cégé, hatalmas tartalékkal és a világ leghosszabb csővezeték-hálózatával rendelkezik.
Az unióba érkező földgázmennyiség negyedét a Gazprom biztosítja, az unió országai jelentős hányadának gázenergia-ellátottsága nagymértékben vagy teljes egészében függ az orosz cégtől, vagyis Oroszországtól.
Magyarország a leginkább kitett országok közé tartozik, de Németország energiaellátását is befolyásolják az orosz–ukrán háború okozta elmérgesedett gazdasági kapcsolatok. Ukrajna keleti területeinek orosz megszállása után szankciókkal sújtották Oroszországot, ám az olaj- és a földgázszállításokat nem érinti a szankció.
A Gazprom egyébiránt 175 milliárd köbméter földgázt szállít a teljes európai kontinensre. Az Európai Unió legfontosabb energetikai célja az orosz gáztól – Oroszországtól – való függőség megszüntetése, a diverzifikáció, ezt pedig úgy szeretné megoldani, hogy minél több helyről szerezné be a földgázt. Ezt célozza az a terv is, hogy – a koronavírus elleni vakcinához hasonlóan – maga az Európai Unió vásárolja meg a földgázt, ami az irdatlan nagy mennyiség okán kedvező piaci ár elérését is lehetővé tenné.
De visszatérve az ukrán–orosz háború árnyékában meghúzódó sajátos orosz–német gazdasági kapcsolatokra és az Ukrajnát elkerülő, Oroszországot Németországgal közvetlenül összekapcsoló német–orosz gázvezetékre kritikusan figyelő többi uniós tagállam és az Egyesült Államok reakcióira: nagyon egyszerű magyarázat lenne, hogy az USA-t is csak a gazdasági érdek motiválja, piacot szeretne szerezni a cseppfolyós palagázának – az uniós tagállamok pedig attól tartanak, hogy ha a német–orosz magáncég vezetékén jön az orosz gáz, az majd jól megdrágítja az energiahordozót.
Nyilván ez is elég ok arra, hogy sokan nem nézik jó szemmel a német–orosz kapcsolatot, ám inkább az energiaellátás biztonsága nyom többet a latban, hiszen
az oroszok már többször is bebizonyították, hogy – ha a politikai érdekeik úgy kívánják – képesek fegyverként használni a földgázszállítást.
Az Ukrajnával szembeni orosz szankciók között sokszor alkalmazták a téli gázcsapelzárást. Az új német–orosz gázvezeték megépítésével is két legyet üt egyszerre Putyin: Ukrajna az országot átszelő gázvezeték után jelentős tranzitbevételre tett szert, ám ennek a vezetéknek a jelentősége minimálisra csökkenhet az Északi Áramlat 2 miatt. Ha sikeresen zárul az engedélyezési eljárás, akkor ennek köszönhetően Németország lesz az európai gázelosztás központja, a német cégek kaszálhatnak majd nagyot az orosz gáz továbbértékesítésén, vagyis Németország elveszi Ukrajnának az egyik jelentős bevételi forrását. Attól az Ukrajnától veszi el, amelynek népét egy agresszív háborúban Putyin éppen az orosz hadsereggel gyilkoltatja.
„Schröderizáció”
A német–orosz gázüzletben kulcsszerepe van Gerhard Schrödernek, aki Németország kancellárja volt 1998 és 2005 között, és miután 2005 végén egy bizalmi szavazáson megbukott, pár hónappal később a Gazpromnál kapott jól fizető állást, és még ma is részvényesi bizottságának elnökeként tevékenykedik, annak ellenére, hogy Nyugat-Európában egymás után mondtak le az orosz érdekeltségű cégekben betöltött pozícióikról volt politikusok, üzletemberek.
De ezenkívül Schröder tagja még a Rosznyeft orosz állami olajvállalat igazgatótanácsának is, vezető beosztása van az Északi Áramlatnál, és a Gazprom orosz gázszolgáltató igazgatótanácsába is jelölést kapott. Nem csupán etikai, hanem jogi kérdésként is felvethető lett volna: Németország kancellárjaként utolsó intézkedései egyike volt, hogy összehozta az Északi Áramlat számára szükséges hitelkeretet a német cégekkel, sőt, állami garanciát is vállalt, mielőtt átült a cég vezetésébe.
A Putyinnal jó barátságot ápoló Schröder az első olyan német politikus, akinek a nevéből önálló orosz kifejezés született, a Schrederisazia:
a schröderizációval azt a jelenséget írják le az oroszok, hogy Nyugat-Európában kilóra meg lehet venni vezető politikusokat, könnyedén le lehet fizetni őket.
Az ukránok elleni orosz háború megindítását követően egyre többen bírálják Schrödert, Angela Merkelen kívül pártjának, az SPD-nek a politikusai is. Schröder a rá nehezedő nyomás hatására elítélte ugyan Oroszország ukrajnai invázióját, de hozzátette: mindkét fél követett el hibákat, vagyis relativizálta a felelősséget a háborúért. Schröder személye egyre terhesebb az SPD – és a német politikai elit – számára az orosz állammal ápolt szoros kapcsolata miatt.
A német szociáldemokraták közül egyre többen sürgetik a párt vezetőit, hogy határozottan lépjenek fel a volt kancellárral szemben. „Gerhard Schröder észnélkülisége saját egója javára, felelőtlensége az ukrajnai áldozatokkal és saját pártjával szemben, ez egyszerűen elviselhetetlen” – nyilatkozta Gesine Schwan SPD-politikus a sajtónak, hozzátéve: a Putyinnal személyesen is jó kapcsolatot ápoló Schröder „egy hadviselő agresszor önkéntes lobbistája”. A párton belül mások is erélyesebb fellépést várnak a pártvezetéstől amiatt, hogy Schröder nem hajlandó lemondani az orosz cégeknél betöltött tisztségeiről.
Mindeközben a Gazprom maradéktalanul teljesíti a külföldi fogyasztók minden bejelentett gázszállítási igényét
– legalábbis ilyen közleményekben igyekszik megnyugtatni üzleti partnereit a Gazprom. Tény: az oroszok az írott szerződéseiket be szokták tartani. Sem az orosz–ukrán háború, sem pedig a brutálisan szigorú, Oroszország elleni szankciók nem elegendő ok arra, hogy ne teljesítsen az orosz vállalat. De a Gazprom, mint említettük, Vlagyimir Putyin parancsára csak rubelben történő fizetést fogadhat el a földgázszállításért, és mindössze pár napja volt arra, hogy végrehajtsa a rubelben történő fizetés érdekében a szerződésmódosításokat. Ezenkívül átlátható és érthető rendszert kellett kidolgoznia a technikai és logisztikai megvalósításhoz.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, pénteki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt olvashatja.
(Borítókép: Az Északi Áramlat 2 gázvezeték fogadóállomása 2022. február 2-án a németországi Lubmin közelében. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)