Európa újra gyarmatosítana, de már majdnem eljátszotta az esélyét

Kína és az Egyesült Államok az elmúlt tizenöt évben egyre nagyobb figyelmet fordít az afrikai kontinensre és Délkelet-Ázsiára. Mindkét nagyhatalom próbálja kihasználni a térségek egyre fejlődő gazdasági lehetőségeit, valamint az egyre fontosabbá váló nyersanyagkészletek és a geopolitikai jelentőségű stratégiai területek megszerzésében is versenyeznek. A koronavírus-járvány azonban több szempontból újraírta a játékszabályokat ezeken a területeken, amit az Európai Unió is próbált kihasználni.

Peking huszonöt gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet hozott létre tizenhat afrikai országban, és a koronavírus-járvány idején is jelentős beruházásokat hajtott végre a kontinensen – derül ki a kínai–afrikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló kormányzati jelentésből. A kínai kereskedelmi minisztérium által létrehozott zónák 2020 végére 623 vállalkozást vonzottak, amelyek összesen 735 milliárd dollárnyi (250 ezer milliárd forintnyi) beruházást eszközöltek – olvasható a Kína–Afrika gazdasági és kereskedelmi kapcsolatáról szóló, 2021-es évre vonatkozó jelentésben.

A járvány azonban jelentős visszaesést hozott Peking gazdasági terjeszkedésében: a kínai vállalkozások Afrikában szerződött projektjeinek forgalma 2020-ban 383,3 milliárd dollárt tett ki, ami 16,7 százalékos csökkenést jelent 2019-hez képest. A jelentés szerint ez volt az ötödik egymást követő év, amikor visszaesést mértek, bár az afrikai projektekre újonnan aláírt szerződések értéke több mint 21 százalékkal, 67,9 milliárd dollárra emelkedett, „ami azt jelzi, hogy az afrikai országoknak továbbra is nagy igényük van az infrastrukturális befektetésekre”.

Azonban a visszaesés, valamint az, hogy az Egyesült Államok és Kína rivalizálni kezdett a térségben, továbbá hogy a járvány miatt a legtöbb nagyhatalom bezárkózott az elmúlt két-két és fél évben, utat nyitott Európának, hogy aktív szereplő lehessen a gazdasági gyarmatosításban. A járvány pedig a vakcinadiplomácia révén egy új ajtót is megnyitott, amelyen még beléphet az EU, de a kapuk már záródnak.

Új, de fogyatkozó lehetőségek

A koronavírus elleni kétéves küzdelem után – miközben az északi félteke országaiban nagyrészt enyhültek a belföldi korlátozások – egyre mélyül az Észak és Dél közötti szakadék. A Nyugat által a világjárvány legsúlyosabb gazdasági hatásaitól való megóvásra használt erőforrások és politikai innovációk nélkül a válság keményen sújtotta a gazdaságilag amúgy is sebezhető fejlődő országokat. Egyes országokban ez évtizedek óta tartó, a szegénység, az egészségügy és az oktatás terén elért fejlődést fordított vissza – írja a Carnegie Europe és a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet (OSEPI) közös kutatása, amely a térség gazdasági csatározásait követte le.

A világjárvány vízválasztó pillanat lehetett volna: lehetőség az EU számára, hogy átformálja az adományozáson keresztül kialakult kapcsolatokat, a globális szegénység felszámolására tett folyamatos erőfeszítésekre építsen, és megmutassa a multilateralizmus értékét.

Miközben kifelé a nemzetközi szolidaritás előnyeit hirdette, az Európai Unió nem volt képes átfogó politikákat bevezetni a déli országokkal való kapcsolatában fennálló strukturális gazdasági és politikai egyensúlyhiányok kezelésére. Ez a rövidlátás számos olyan lehetőséget szalasztott el, amelyek révén az EU vezető szerepet játszhatott volna a globális Délnek a világjárványból való hosszú és fájdalmas kilábalása során a kutatók szerint.

Ráadásul az Egyesült Államok, Európa, Kína és Oroszország közötti geopolitikai játszmák rontották a Nyugat megítélését, ami további nehezteléshez és frusztrációhoz vezetett. Pedig az EU jól kezdte a koronavírus-járvány kezelését: a pandémia első napjaiban az unióban gyártott vakcinák felét exportálta, és támogatta az ENSZ globális vakcinaelosztási programját (COVAX). Azonban egy sor – véletlen vagy szándékos – hibás lépés súlyosan rontotta az EU hitelességét számos partnere szemében.

E károk nagy része egy olyan stratégiának tulajdonítható, amely az egymással versengő és egymásnak ellentmondó célokat egy olyan értékalapú külpolitikával próbálta egyensúlyba hozni, amelynek középpontjában a szolidaritás elvei álltak. Kína és Oroszország kihasználta ezt a gyengeséget, hogy nyugati társainál megbízhatóbb partnerként pozicionálja magát.

Az EU számára azonban még mindig vannak lehetőségek arra, hogy visszaszerezze, amit elveszített. Afrika és Ázsia is a multilateralizmushoz fordult a koronavírus elleni hatékony küzdelem érdekében. Az Afrikai Betegség-ellenőrzési és -megelőzési Központok (ACDC) vezető szerepet játszottak a világjárványra adott afrikai válaszlépések koordinálásában, míg a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) bejelentette a Közegészségügyi Vészhelyzetek és Új Betegségek Központjának létrehozását.

A következő időszakban az EU mindent megtehet, hogy maga mellé állítsa az afrikai és délkelet-ázsiai országokat: a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) a szabadalmak alóli mentességről fognak tárgyalni, míg Indonézia 2022-ben a húszak csoportjának (G20) elnökségét tölti be, és az EU Global Gateway kezdeményezése lehetőséget kínál Európa számára, hogy újrafogalmazza a két térséggel való kapcsolatát.

Az EU-nak ambiciózus és kreatív együttműködési formákat kell felkarolnia ahhoz, hogy tartós szövetségeket építsen ki, amelyek viszont olyan módon kezelik a globális egyenlőtlenségeket, amely összhangban van az Európai Unió azon kinyilvánított szándékával, hogy egyenlőbb partnerségeket hozzon létre a világon.

A járvány hatása látszik a gazdasági térnyerésben

A világjárvány leküzdése érdekében a globális Északon elért eredmények és a déli féltekére gyakorolt hatásuk közötti ellentét a gazdaságpolitikában és a kilátásokban is megismétlődik. Európában 2020-ban a világjárvány okozta sokk az államháztartás és a pénzügyi erőforrások példátlan mértékű mozgósítását váltotta ki a gazdaság megmentése és a súlyos recesszió megelőzése érdekében. A megszorításokkal és a neoliberalizmussal kapcsolatos, régóta és mélyen őrzött feltételezések megkérdőjeleződtek. A globális pénzügyi válság már 2008-ban rávilágított az EU gazdasági kormányzásának törékenységére és a tagállamok közötti egyenlőtlenségekre.

A számos reformfelhívás és az euróövezet válsága által okozott mély politikai törések ellenére a 2008-as pénzügyi válság hosszú távú hatása nem váltotta ki az euróövezet kormányzási reformját. Csak a koronavírus-világjárvány miatt kellett megkérdőjelezni az EU gazdasági modelljét

– írja összefoglalójában Lizza Bomassi, a Carnegie Europe igazgatóhelyettese, a kutatás egyik vezetője.

Ahogy átszervezi saját gazdaságát, úgy kéne Délen is ezt tenni

A 2008-as, felülről lefelé irányuló beavatkozásokkal ellentétben a 2020-as válaszlépések mértéke másfajta társadalmi alkut igényelt az európai közvélemény támogatásának biztosításához. Az EU teljes, a koronavírus utáni helyreállítási csomagja magában foglalja az állami támogatási szabályok alóli ideiglenes mentességet, az Európai Központi Bank sürgősségi vásárlási alapját, a vakcinákkal és terápiákkal kapcsolatos kutatások állami finanszírozását, a vakcinák állami beszerzését, valamint a zárlatok társadalmi-gazdasági hatásának enyhítésére irányuló nemzeti intézkedéseket, például szabadságolási rendszereket, munkanélküli-segélyeket és a kisvállalkozások támogatását. A megszorítások és a költségvetési óvatosság évei után a 2020 nyarán elfogadott, 750 milliárd eurós csomag viszont előremutató az EU részéről, amely mutatja egy új, zöldebb és fenntarthatóbb gazdaság jövőképét. 

A külső sokkhatások közé tartozott a reálexport erőteljes visszaesése, az alacsonyabb exportárak, valamint a hazautalások és az idegenforgalmi bevételek csökkenése. A kormányok költségvetési válaszlépések mozgósítására való képessége rendkívül eltérő volt: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a fejlett gazdaságok 2020 októberéig a bruttó hazai termékük (GDP) több mint nyolc százalékának megfelelő összeget költhetnek a világjárvány hatásainak ellensúlyozására, míg az alacsony jövedelmű országok csak két százalékot.

A világjárvány súlyosbította a korábbi sebezhetőséget. Ma a feltörekvő és fejlődő gazdaságok közel felét, valamint néhány közepes jövedelmű országot az a veszély fenyeget, hogy még jobban lemaradnak, és ezzel a rendkívüli szegénység felszámolása és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak teljesítése terén elért eredmények nagy része meghiúsul. Az egyenlőtlenségek az országokon belül és az országok között is nőnek. Az egyik proxymérőszám, amely szembeállítja Észak és Dél jövőbeli kilátásait, az oktatásban foglalható össze: a legszegényebb országok gyermekei 2020-ban átlagosan közel hetven napot veszítettek az iskolából; a feltörekvő piacgazdaságokban ez a szám negyvenöt nap volt, míg a fejlett gazdaságokban csak tizenöt.

Ebben a kiszolgáltatott helyzetben az Európai Unió, amelynek gazdasága gyorsan felpattant a válságot követően – és még az orosz–ukrán háború dacára is megúszhatja a recessziót –, pénzügyi támogatásokkal, gazdasági befektetésekkel könnyen szerezhetne magának szövetségeseket Afrikában és Ázsiában. Ehhez azonban szükséges lenne egy átfogó politikai elképzelés arról, hogy a korábbi gyarmati kapcsolatokon túl milyen gazdasági hálózatokat képes kiépíteni a térségben.

Annál biztosan többre lesz szükség, mint amit eddig tett az államszövetség: eddig annyi telt az EU-tól, hogy az IMF által létrehozott Katasztrófaelhárítási és Segélyezési Alapnak elutalta a rá eső 170 millió eurót (63,8 milliárd forintot). Az Európai Uniónak azonban nem sikerült kilépnie a nemzetközi szolidaritás adományozó-fogadó modelljéből.

Sőt még a vakcinaexport részleges leállításával álszentnek is tűnnek, mert miközben már a harmadik oltásba kezdtek kontinensszerte 2020 harmadik negyedévében, addig Afrikában és Délkelet-Ázsia térségében húszszázalékos volt az átoltottság. A nem felhasznált koronavírus-vakcinákat pedig nem juttatták el a déli félteke szegényebb országainak. A G20 és a WTO találkozóin ezért már az a minimum, hogy erőteljesebb lépéseket tesznek a szegényebb országok megszólítására. Az orosz–ukrán háború által kiváltott élelmezési válságban pedig az Európai Uniónak élen kell járnia, hogy erősíthesse gazdasági jelenlétét Afrikában vagy más feltörekvő országokban.

(Borítókép: Ursula von der Leyen, Macky Sall, Charles Michel, Emmanuel Macron és Moussa Faki Mahamat, az Afrikai Unió Bizottságának elnöke 2022. február 17-én Belgiumban, Brüsszelben, az EU–Afrika-csúcstalálkozón. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)