A rezsivédelmi alap az egyetlen remény az ország összes vízműve számára

DKRCS20190509001
2022.07.06. 12:56
Sürgős állami beavatkozás nélkül októberre több cég is bedőlhet, mert csődközelben vannak az alulfinanszírozás és az energiaárak elszállása miatt. Működésre sincs pénz, nemhogy a vízvezeték-hálózat rekonstrukciójára.

Már tavaly nyáron is hangos lakossági tiltakozás és morgás kísérte a főváros környéki településeken a vízellátás akadozását, majd eltelt egy év, érdemi kormányzati lépés és persze eső nélkül, és sikerült odáig eljutni, hogy honvédségi lajtos kocsiról osztott vízzel, illetve a helyi vízszolgáltató gyors beavatkozásával egyelőre megoldottnak látszik a problémás településrészeken az ivóvíz biztosítása. A lakosságot nyugtató bejelentésében egyébként a térség országgyűlési képviselője, Menczer Tamás is arról beszélt, hogy a rövid távú megoldást egy 500 millió forintos beruházás jelentené egy pluszvezeték kiépítésével, ami akár a jövő nyárig elkészülhetne. A középtávú megoldás pedig az egész térség vízhálózatának és -kapacitásának a rendezése lenne, ami 16 milliárd forintba kerülne.

Pedig nemcsak az önkormányzati tulajdonú víziközműcégek küldték a figyelemfelhívó üzeneteket folyamatosan a vízszolgáltatást biztosító cégek közel 10 éve fennálló és mélyülő válságáról, hanem az önkormányzati érdekképviseletek is. Nagyobb közfigyelmet mégsem kapott hogy tavaly év végén – lényegében a rezsicsökkentés miatt – bedőlt egy önkormányzati tulajdonú víziközműcég. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal amiatt vonta vissza a Hajdúkerületi és Bihari Víziközmű Szolgáltató Zrt. szolgáltatási engedélyét, mert a cég jegyzett tőkéje a folyamatos veszteséges működés miatt a törvényileg kötelező szint alá csökkent, és nem volt biztosított a működése. A cég által ellátott 11 települést 3 környező másik víziközmű-társaság bevonásával látják el azóta is vízzel.

Ráadásul a problémákat évente megírja a parlamentnek benyújtott éves jelentésében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) is. Legutóbb éppen a 2022. június 22-én benyújtott jelentésben részletezik, hogy a 2011-es szinten befagyasztott, majd 2013-ban 10 százalékkal rezsicsökkentett

víz- és szennyvízdíjak reálértéke 2020-ban már csak 54,1 százalék volt, míg a nem lakossági szegmens által fizetett díjtételek reálértéke 60,1 százalék volt.

Csak hogy könnyebben érthető legyen: bár országszerte meglehetősen eltérő a víziközművek díjképzése, a legalacsonyabb díjtétel köbméterenként 200–300 forint között van. Márpedig az elmúlt években már bőven volt olyan ásványvíz, amelyből egy másfél literes palack többe kerül ennél, de említhetjük akár a 450 forintos fagyit vagy a 480 forinton befagyasztott üzemanyagokat is. Továbbá a vízügyi szakemberek szerint ahogy az árstopolt benzin, úgy a befagyasztott árú víz sem ösztönöz a takarékos felhasználásra. A közületek esetében sem, mert a szociális és közintézmények mellett számos vállalkozás is a 2011-es szinten befagyasztott áron jut vízhez.

Vélhetően ez is közrejátszott az állami támogatások, és infrastruktúraépítési vállalások mellett abban, hogy az utóbbi években annyi, kifejezetten vízigényes akkumulátorgyártó vállalkozás hozott magyarországi beruházási döntést. Ismeretes, hogy az SK Innovation Iváncsára tervezett új gyárához a teljes vízvezeték-hálózatot a magyar állam építi ki több mint 35 milliárd forintos beruházással. 

Az Energiahivatal szerint mindez azzal jár, hogy a víziközmű-ágazat lassan évtizede veszteségesen működik, nemhogy fejleszteni, illetve az elöregedő hálózat rekonstruálására nem tud költeni, de sokszor a napi működés sem biztosított az állami vagy önkormányzati támogatások nélkül. 2020-ban a szolgáltatók 60 százalékának az engedélyes tevékenységből származó egyenlege veszteséget mutatott, az üzemi eredmény ágazati szinten több mint egymilliárd forint veszteség volt. 

 Az ágazat főbb jellemzői  2019  2020
 Bevételek (milliárd forint)  263  262,9
 Ráfordítások (milliárd forint)  345,1   353,6
  Állami támogatások (milliárd forint)   42,75   48,9
  Különadók (milliárd forint)   17   15,8
  Üzemi eredmény (milliárd forint)   3,19 1,01
  Adózott eredmény (milliárd forint)   0,53 2,8
  Átlagos létszámadatok (fő)   18 807   18 881
  Bruttó átlagbér (Ft/fő/hó)   359 170   364 630
  Forrás: MEKH éves jelentés 2021      

A jelentés szerint az elmúlt öt évben folyamatosan nőttek, összesen 13,2 százalékkal a víziközművek ráfordításai. Ebből egyébként arányaiban 45,9 százalékot tesznek ki az ivóvízellátás, valamint 54,1 százalékot a szennyvízelvezetés és -tisztítás költségei.

A cégek eredményességét tovább rontotta az ügyfelekre át nem hárítható közműadó, amely tavaly az összes bevétel mintegy 4,6 százalékát tette ki. Bár a cégek határidőn túli kintlévőségei – vagyis az ügyfeleknél felhalmozódott tartozások, kifizetetlen számlák – 2016 óta mérséklődnek, azonban még így is, 2020 végén mintegy 19,8 milliárd forintot tettek ki. 

Az ágazat értékesítésből származó nettó árbevétele és a megfizetett különadók (milliárd Ft)

 Év Értékesítés  nettó árbevétele (milliárd Ft) Központi költségvetésbe befizetett közműadó (milliárd Ft) A 2008. évi LXVII. törvény szerint központi költségvetésbe befizetett energiaellátók adója (milliárd Ft) Központi költségvetésbe befizetett banki tranzakciós illeték (milliárd Ft) 
 2017  256,7  14,0  3,6  0,5
 2018   259,3   13,9  2,5  1,0
 2019  262,9  14,1  2,3  0,7
 2020  300,8  13,9  1,3  0,6
              

   

Állami segítség nélkül nemcsak a vízművek, de az energiakereskedők is bedőlhetnek

A MEKH jelentése szerint az állami és önkormányzati támogatások nélkül már 2020-ban is mintegy 50,4 milliárd forint vesztesége lett volna a szektor cégeinek. Az energiaárak, az egyéb anyagköltségek, a bérköltségek és az infláció pedig azóta csak nőttek. Ágazati szakértők egybehangzó véleménye szerint idén egyébként a villamos energia árának 4-5-szörösére emelkedése minden előzetes tervet felülírt, és már kigazdálkodhatatlan terhet jelent a cégeknek.

Amennyiben egy-két hónapon belül nem lesz  változás, számos önkormányzati cégnél elfogynak a tartalékok

 – mondta az Index érdeklődésére Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke. Szavai szerint bár vannak olyan cégek, amelyeknek tavaly ősszel sikerült éves áramvásárlási szerződést kötniük, de bőven vannak olyanok is, amelyek negyedéves, vagy annál rövidebb időtartamra szóló szerződések alapján kénytelenek az egyre drágább áramot megvenni. Összevetésképp: amíg tavaly ilyenkor egy kilowattóra áramért 20 forintot kellett fizetni, ma már nem ritka, hogy 60-100 forintot kell adni. Becslések szerint az ágazatnak csak a villamos energia miatt 40 milliárd forintos többletköltsége van eddig idén, miközben a bevételek 2013 óta változatlanok. 

Kurdi Viktor szerint a szektor abban bízik, hogy a Rezsivédelmi Alapból nemcsak az állami tulajdonú víziközműcégek működési költségeit pótolják ki, hanem az önkormányzati társaságok is kaphatnak kompenzációt. Remélhetőleg még szeptember előtt. 

Félő ugyanis, hogy ha egy víziközműves cég nem tudja kifizetni a villanyszámláját, azzal elindítja a dominót, és az energiakereskedő bedöntése maga után húzza a következő víziközműcég bedőlését is. 

Hosszabb távon sem biztatók a szolgáltatók kilátásai, mivel a lejáró éves áramvásárlási szerződések megújítására most 100 forintos kilowattóránkénti áramárajánlatokat kapnak, amit aligha tudnak majd kigazdálkodni.

De ágazati hírek szerint hiába szerepel a 2023-as költségvetés tervezetében mintegy 50 milliárd forintos támogatás a hat állami tulajdonú víziközműves cég működését koordináló Nemzeti Vízművek Zrt. számára elkülönítve, ha ennek a duplájára lenne szükség ahhoz, hogy ne csak az alapműködés, hanem a 15 éves gördülő fejlesztési tervekben szereplő engedélyezett beruházások és rekonstrukciós munkák valós költségeit is fedezze.

Egyébként az Index tudomása szerint idén az állami szektor cégei is erősen számítanak a rezsivédelmi alap forrásaira a talpon maradáshoz. Persze az is lélegzethez juttatná átmenetileg a cégeket, ha a kormány eltörölné a közművezetékek után fizetendő adót, vagy mérsékelné a víz- és szennyvízszolgáltatás után fizetendő áfát, azonban a parlamentben most is tárgyalt 2023-as költségvetési törvény szerint nagyon is számolnak ezzel a bevétellel is. 

Valamire készülhet a kormány

Az Index értesülései szerint egyébként már kormányzati szinten is érzékelték az áramárak miatti válság súlyát. Miután a terület tulajdonosi és szakpolitikai felügyelete ismét minisztériumot váltott, az Innovációs és Technológiai Minisztériumban készül is egy szakpolitikai javaslat, amely az állami segítséget valamilyen szintű strukturális átalakításhoz kötné. Ezzel ismét előkerülhet az a kormányzati elképzelés, amelyre egy tavalyi törvénymódosítás adott lehetőséget: a feladatátadás az önkormányzati víziközművagyon ingyenes állami tulajdonba adása fejében.

Ez azonban az önkormányzatok által olyannyira ellenzett megoldás, hogy a Tab fideszes polgármestere által vezetett Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége tavaly nyílt levélben hívta fel a településvezetők figyelmét arra, hogy miért is nem éri ez meg a településeknek.

Információink szerint egyébként eddig egy kézen megszámolható, hány önkormányzati víziközmű jelezte a Nemzeti Vízműveknél, hogy élne a vagyonátadás melletti feladatátadás lehetőségével. 

Az ágazati szereplők működését segítő állami beavatkozás mértékéről, módjáról és idejéről azonban egyelőre még nem született kormánydöntés. 

Horribilis összegbe kerülne a szivárgó vezetékhálózat rendbetétele

Egy, a MaVíz által még 2018-ban, a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-től megrendelt tanulmány a 2020-as évekre prognosztizálta a vízhálózat összeomlását az elmaradó fejlesztések és rekonstrukciós munkák miatt. Abban a MEKH számításaira hivatkozva évi 103 milliárdos összeg szerepelt, mint ami minimálisan fedezné a hálózatrekonstrukciós munkálatokat. 

A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) 2020-as javaslatai azonban ennél nagyobb összegekről szólnak: e szerint az átlagos pótlási fedezetszükséglet évi 200 milliárd, az átlagos értékmegtartási fedezetszükséglet pedig évi 100 milliárd forint.

A MEKH friss számításai szerint a 2021–2035 közötti időszakra benyújtott gördülő fejlesztési tervek forrásszükséglete országosan már 2372 milliárd forint lenne, míg egy évvel korábban ez a szám „csak” 1711 milliárd forint volt. Azóta persze exponenciálisan növekszik minden építési beruházással járó munka, illetve minden építőanyag költsége is, szóval minél több idő telik el, annál több pénzt fog felemészteni a vezetékhálózat rekonstrukciója. 

(Borítókép: Krizsán Csaba / MTI)



  • Hírek
  • Személyi kölcsön