Tényleg csak a háború tehet a rezsiköltségekről?

A kormány múlt héten szerdán jelentette be, hogy hozzányúl a rezsicsökkentés 2013-ban kialakított rendszeréhez. A bejelentés részletei lassan egy héttel később is ismeretlenek, így ténylegesen nem lehet kiszámolni, melyik családot hogyan érinti a mostani változás. A kormány egy hét pontból álló intézkedéscsomagot fogadott el, ami augusztustól lép hatályba:

1. másfél milliárd köbméterről kétmilliárd köbméterre növelik a hazai gázkitermelést;
2. további gázkészleteket szereznek be;
3. kiviteli tilalmat rendelnek el az energiahordozókra;
4. év végéig jelentősen fokozzák a hazai lignitkitermelést;
5. a Mátrai Erőmű blokkjait minél hamarabb újraindítják;
6. a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítását kezdeményezik;
7. végül a legfontosabb: az átlag feletti fogyasztókat arra kérik, hogy mérsékeljék a fogyasztást, vagy fizessék meg a piaci árat.

Ezeket az intézkedéseket Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazásában úgy indokolták, hogy „a háborús árak mellett nem fér bele, hogy mindenki a rezsicsökkentett árat fizessen”, továbbá hogy „ha az uniós szankciós politika így megy tovább, akkor ki fogják nyuvasztani az európai gazdaságot”.

Az intézkedések megosztották a hazai politikai szereplőket, és természetesen – főleg az utolsó pontról – minden párt kifejtette a véleményét. Azonban elég kevesen beszéltek arról, hogy tényleg a háború tehet-e a magas energiaárakról, és ha igen, akkor milyen mértékben.

Mindenről a háború tehet?

Megkerestünk több makroközgazdászt is a témával kapcsolatosan, őket is megosztotta ez a kérdés. Viszont mindenekelőtt fel szeretnénk hívni arra az olvasóink figyelmét, hogy mivel nem tudjuk, hogyan alakultak volna az árak, hogy ha nincs a háború, így minden számítás csak becslés. Az interjúk során egyértelművé vált, hogy közel sem annyira egyértelmű, hogy mindenről a háború tehet: a megkérdezett két elemző szerint csak részben, vagy egyáltalán nem igaz, hogy csak a háború és a szankciós politika tehet a magas energiaárakról.

Gaál Gellért, a Concorde energetikai szakértője szerint „nem igaz, hogy csak a szankciós politika és a háború a felelős a magas rezsiárakért”, hiszen szerinte mielőtt kitört a háború, a referenciaértéknek számító éves határidős holland gáz árjegyzése nagyjából 60 euró volt megawattóránként. Ez 23-25 volt a pandémia előtt, azóta pedig nagy volatilitással 80–130 EUR/MWh között mozog.

Tehát már a háború előtt is megugrottak az energiaárak, ez a trend világszinten is megfigyelhető volt

– nyilatkozta lapunknak Gaál Gellért. Szerinte, ha idősíkon vizsgáljuk a kérdést, és a holland földgázzal viszonyítva nézzük, akkor az a rész nevezhető a háború áremelkedésének, ami 60 euró felett van. Az addigi áremelkedésért a koronavírus utáni kereslet-kínálati egyensúly felbomlása a felelős. Illetve ezeken túl Gaál Gellért szerint az is közrejátszott, hogy Oroszország már a háború kirobbanása előtt fokozatosan elkezdte csökkenteni az Európába irányuló gázmennyiséget.

A másik megkérdezett elemző szerint részben igaz lehet a kormány kommunikációja: ha százalékban vizsgáljuk, akkor az igazán nagy ugrás valóban a háború következtében történt. Viszont abban teljesen egyetért Virovácz Péter, az ING vezető elemzője is, hogy ha megnézzük a járvány időszakát, akkor azt látjuk, hogy az európai pandémia utáni feloldást követően exponenciálisan nőttek az árak, amire rátett még egy lapáttal a háború.

Putyin nem biztos, hogy hazudott

Gyakran felmerülő kérdés mostanában az is, hogy ha mi hosszú távú szerződést kötöttünk az oroszokkal, akkor miért vannak hatással az energiaárakra a világpiaci árak. Illetve, hogy maga Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy fogalmazott, amikor Orbán Viktorral találkozott, hogy a magyar kormány ötször olcsóbban kapja a gázt, mint a világpiaci árak.

Ez elsőre jogos kritikának tűnhet, de számos félreértésre adhat okot. A lapunknak nyilatkozó elemzők egyöntetűen azt mondták, hogy bár a szerződés részletei ismeretlenek, szinte biztos, hogy az ár úgy van kalkulálva, hogy a világpiaci áraknak hatással kell lenniük. Hiszen, ahogy Virovácz Péter fogalmazott: „A világpiaci árak alól a racionális piaci szereplő nem tud és nem is akar kibújni, legyen az termelő vagy felhasználó.” Az ING elemzője úgy látja, hogy egy ilyen szerződéskötéskor az a jellemző, hogy

– ahogy egyébként ezt Szijjártó Péter külügyminiszter többször is nyilatkozta. Tehát vagy késleltetik a piaci árakat, vagy valahogy azt figyelembe véve manipulálják a folyamatosan változó árakat – egyes becslések szerint 2 hónapos a csúszás. Gaál Gellért szerint a csúsztatásról lehet a mostani magyar–orosz szerződésben szó. Azaz feltehetően késleltetve, de végül a világpiaci árakat figyelembe véve emelkedik a Magyarországra érkező orosz földgáz ára.

Tehát akár még igaz is lehetett Putyin korábbi kijelentése – ebben mindkét elemző egyetértett. Hiszen elképzelhető, hogy akkor valóban ötszörös különbség volt az árak között. Tehát a földgázárakat szinte minden esetben az befolyásolja, hogy alapvetően milyen globális folyamatok játszódnak le.

Rezsire gyakorolt hatása

Mivel jelenleg biztosnak tűnik, hogy lesznek olyan fogyasztók augusztustól, akik piaci ár alapján fognak fizetni, igyekeztünk utánajárni, hol lesz ennek a határa. De ezzel kapcsolatosan Virovácz Péter úgy fogalmazott, hogy erre legkorábban csütörtökön lehet választ kapni. Ugyanis csütörtökön derül ki, hogy az oroszok visszakapcsolják-e az Északi Áramlatot a tervezett javítások után.

Ezt a kockázatot most a piac már beárazta, de vissza is térhetnek az árak, ha rendben visszakapcsolják a vezetéket. Ebben jelentős kockázatot látok. A most tapasztalható áraknál idővel azonban úgy látom, olcsóbbak lesznek a piaci árak. Érdemben van esély arra, hogy lejjebb kerülnek a piaci árak, de jelenleg minden csak becslés

– nyilatkozta lapunknak Virovácz Péter. 

(Borítókép: Leon Neal / Getty Images)