Ratatics Péter: Mindenkitől azt kérjük, csak annyit tankoljon, amennyire szüksége van

P  2047
2022.07.27. 16:46
A hétvégén kezdődik a Mol Dunai Finomítójának tervezett karbantartása, ami azt jelenti, hogy leghamarabb szeptemberben indulhat újra a termelés. Okozhat-e ez fennakadásokat a hazai üzemanyag-ellátásban, magyarul lesz-e elég üzemanyag? Miért éppen most van szükség a felújításra, karbantartásra? Honnan tudja a Mol pótolni a kieső mennyiséget, amikor a térség jelentős osztrák beszállítója, a schwechati finomító sem indult újra karbantartását követően? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Index Ratatics Péternél, a Mol hazai operatív működésért felelős ügyvezető igazgatójánál.

Miért éppen most állítják le az egyetlen hazai finomítót?

A finomítóknál és a hasonló komplexitású nagy ipari üzemeknél a karbantartással, fejlesztéssel járó rendszeres és előre ütemezett leállások a normális üzemmenet részét képezik. Ekkor végzik el a szükséges karbantartásokat és fejlesztéseket, a felelős hatóságok pedig megvizsgálják a berendezéseket. Üzemeink az év minden napján folyamatosan működnek nagy hőmérsékleten és magas nyomáson. Minél tovább várunk a karbantartással, annál nagyobb az esély egy nem tervezett leállásra, aminek orvoslása sokkal nehezebb, időigényesebb és költségesebb, a dolgozók testi épségéről nem is beszélve. A mostani karbantartási munkálatokat másfél éve kezdtük el előkészíteni, két hónapig tart majd, és mintegy 1200 szakember dolgozik rajta. Ez garantálja, hogy a finomító továbbra is biztosítani tudja Magyarország és a térség zavartalan üzemanyag-ellátását.

A leállást eredetileg a tavaszi hónapokban tartottuk volna, de a Magyarországon bevezetett hatósági ár által is generált kiemelkedő üzemanyagigény miatt elhalasztottuk a munkálatokat. Tavasszal a Mol-töltőállomásokon csaknem ötven százalékkal nőtt a kereslet az egy évvel korábbi adatokhoz képest, a folyamatos, stabil üzemanyag-ellátás biztosításához a százhalombattai finomítót teljes kapacitáson kellett működtetni. További halasztásra azonban nincs lehetőség: a biztonságos üzemeltetés miatt halaszthatatlan a finomító leállítása és karbantartása. 

 

A finomító milyen üzemeit érinti a karbantartás? Nem lehet ezt gyorsítani? Ha nem, akkor mi ennek az oka?

A mostani lesz a Dunai Finomító történetének eddigi legnagyobb ilyen munkálata. A halasztás miatt egyszerre a mintegy ötven üzemből tizenegyet le kell állítani, és elvégezni a feladatokat. A július végén induló nagy leállás Magyarország egyik legösszetettebb ipari műszaki vizsgája lesz, amellyel a Mol hosszú távon biztosítja a hazai ellátásbiztonságot. A karbantartás költségvetése mintegy nyolcmilliárd forintot tesz ki. Tervek szerint az üzemek fokozatosan indulnak újra: jelentős részük már szeptemberben, míg egy kisebb részük október végén, a karbantartás második üteme után. Ezt követően már teljes kapacitással működik majd a Dunai Finomító.

A karbantartás, fejlesztés eredményeként képes lesz a finomító 35 százaléknál nagyobb arányban feldolgozni más típusú kőolajat, mint az orosz keverék kőolaj (REB)?

Nem, ez a jelenlegi karbantartás az üzembiztos működést szolgálja. Egyébként az elmúlt nyolc év során összesen 170 millió dollárt költöttünk arra, hogy a Dunai Finomítóba el tudjuk szállítani és 30-35 százalék körül be tudjuk finomítani a tengerről érkező alternatív olajat. Ahhoz, hogy teljesen átálljunk az alternatív kőolajfajták feldolgozására, még öt–hétszázmillió dollár közötti összeget kell befektetnünk, ehhez két-négy éves időszakra van szükségünk.

A pozsonyi finomító felújításának befejezését július 20-ra ígérték. Tartható volt a dátum, működik már a finomító?

A szlovák kollégák már túl vannak a karbantartáson, sikeresen újraindították az üzemeket, teljes kapacitással megy a pozsonyi finomító. 

A leállással járó kiesést hogyan és honnan pótolja a Mol?

Több évtizedes gyakorlatunk alapján már jóval a leállás előtt elkezdünk készleteket építeni, a mostani leállás előtt viszont a háború kitörése miatti ellátáslánc-akadozás, valamint az árszabályozás miatti kiugró kereslet és importhiány ennek a készletnek a jelentős részét felemésztette. A Mol mindent megtesz annak érdekében, hogy a leállással járó jelentős termékkiesést pótolja. A hiányzó mennyiség egy részét a pozsonyi finomítóból irányítjuk át, míg egy másik részét a megmaradt tartalékaink felhasználásával pótoljuk. Ezek a mennyiségek azonban nem tudják teljes mértékben fedezni a hiányt, és piaci pótlásukra is korlátozottak a lehetőségek. 

A jelenlegi kusza nemzetközi helyzetben hová tudunk – akár globálisan – kőolajtermékekért fordulni, ha a régió két legnagyobb finomítója, a schwechati és a cseh is éppen karbantartás, illetve baleset miatt áll?

Valóban rendkívüli nehézséget okoz, hogy a régió két finomítója csak a tervezettnél később indul újra, ami csökkenti az egész régióban elérhető termékek mennyiségét. Ausztria ezért minden követ megmozgat, de a csehek is, szlovének is. Ukrajnában nem működik a finomító, ők is keresik a gázolajat.

Mi is hozzányúltunk a saját tartalékainkhoz.

A dízel esetében amúgy sem egyszerű a helyzet, hiszen az egész régió összességében importra szorul: a finomítók nem tudnak annyi gázolajat gyártani, mint amekkora az igény. Magyarországon is átlagosan 10-15 százalékkal több dízelt fogyasztunk, mint amennyit képesek vagyunk itthon előállítani. Nem várt nehézség, hogy a Duna alacsony vízállása miatt az uszályokat kevésbé lehet feltölteni, és a nagy hőség miatt a vasúti szállítás is a lehetségesnél kisebb kapacitással megy. Emellett a hazai árszabályozás tovább szűkíti az importlehetőségeket. Ilyen árkörnyezetben, amikor a piac négyötöde élvezi a hatósági ár előnyét, egész egyszerűen nem éri meg behozni külföldről a terméket.

Mit lehet akkor tenni? 

Felül kell vizsgálni az árszabályozást, hogy esélyünk legyen megnövelni a szükséges import mennyiségét. Továbbá elkerülhetetlennel látszik, hogy a kormány átmenetileg hozzáférést biztosítson Magyarország stratégiai készletéhez a piaci szereplőknek. 

A lakossági igényeken kívül ki tudja-e majd a következő két hónapban szolgálni partnereit a Mol?

Mindent megteszünk az ország kiszámítható és egyenletes üzemanyag-ellátásáért, de vannak korlátok sajnos. Folyamatosan elemezzük a piaci körülményeket, és hetente finomhangoljuk az ellátási stratégiánkat: minél inkább közelít a kereslet a normális szinthez, annál több üzemanyagot tudunk adni a vásárlóinknak. Továbbra is mindenkivel szerződést kötünk a nagykereskedelemben, és igyekszünk mindenkit ellátni, de nem tudjuk kizárni, hogy augusztusban a korábban megszokotthoz képest kevesebb terméket tudunk partnereinknek szállítani. Újra kell gombolnunk a kabátot. Nem lesz egyszerű. 

Elképzelhetők átmeneti üzemanyag-hiányos időszakok a benzinkutak előtt várakozó hosszú kocsisorokkal? Ha a helyzet igényli, tervezik-e, hogy tovább csökkentik az egyszerre tankolható üzemanyag mennyiségét?

Mind a nagykereskedelemben említett lépések, mind a Mol-töltőállomásokon alkalmazott ötvenliteres tankolási korlát azt a célt szolgálja, hogy mindenki hozzájusson üzemanyaghoz. Egyes kutakon azonban lehetnek átmeneti leürülések. Ezért mindenkitől kérjük, hogy csak annyit tankoljon, amennyire tényleg szüksége van, hiszen csak így biztosítható a kellő mennyiség mindenki számára. A pánikvásárlás és a fölösleges spájzolás csak rontana a helyzeten. 

Mit befolyásol az október 1-jéig érvényes benzinárstop?

A Mol feladata az ellátás biztosítása. Nem pénzügyi kérdésként, hanem ellátásbiztonsági kérdésként tekintünk az ársapka-szabályozásra. Nyáron a nyaralások és a mezőgazdasági munkák miatt mindig megnő a szezonális üzemanyag-kereslet, akár harminc-negyven százalékkal is magasabb lehet. A politikai szándékot értjük, hiszen egy családnak rendkívüli terhet jelentene a nyolcszáz forint körüli piaci üzemanyagár kifizetése. De a piac torzul az ársapkával, és ez hosszú távon nem jó, kiváltképp az egyre gyakoribb visszaélések miatt.

A magyar piac akkor tud jól működni, ha van benne import. Árazási politikánk nem költség-, hanem versenyalapú. A Mol normál esetben a környező országok áraihoz viszonyítva határozza meg az üzemanyagárat, épp azért, hogy senki ne kerüljön monopolhelyzetbe. A meghatározott 480 forintos ár azonban jóval kevesebb, mint a piaci ár. A külföldi beszállítók ilyen feltételek mellett hosszú távon nem lesznek érdekeltek a magyar piac kiszolgálásában.

(Borítókép: Ratatics Péter 2021. június 15-én. Fotó. Bodnár Patrícia / Index)



  • Tippek
  • Hírek