Jászai Gellért: A Vodafone-felvásárlás nem államosítás

KARL4551
Nem az állam kereste meg a 4iG-t a Vodafone Magyarország megvásárlásának ötletével, hanem éppen fordítva történt – mondta a cégcsoport elnök-vezérigazgatója az Indexnek adott exkluzív interjúban. Jászai Gellért arról is beszélt, hogy van már elképzelésük a 360 milliárd forintot érő 51 százalékos tulajdonrész finanszírozására.

Alaposan felkavarta a nyár végi állóvizet a 4iG bejelentése, amely szerint a tőzsdei cégük a magyar állammal közösen felvásárolná a Vodafone Magyarország Zrt.-t. Kaptak hideget és meleget is a bejelentés után.

Ez egy stratégiai akvizíció, amely legalább olyan horderejű és jelentőségű lehet a magyar távközlés történelme, modernizálása vagy a piaci pozíciók szempontjából, mint amilyen a Matáv 29 évvel ezelőtti értékesítése volt. Az akkori állami monopólium eladása véleményem szerint a mai napig meghatározza a hazai telekommunikációs piac viszonyait, valamint az iparág technológiai, infrastrukturális fejlődését. Harminc év után egy újabb piacformáló tranzakció pedig sokaknak nem érdekük.

Kinek csörrent meg a mobilja?

Hogyan kell elképzelni egy ilyen felvásárlást és partneri megállapodás kialakítását az állammal? Egy szép reggelen a miniszterelnök vagy a kormány egy tagja felhívta, hogy „Jászai úr, legyen kedves megvenni nekünk a magyarországi Vodafone-t”?

A válasz kevésbé lesz érdekes, mert éppen fordítva történt. Több mint egy évvel ezelőtt kerestem meg a Vodafone Group akvizíciós területének vezetőjét azoknak a piaci híreknek a hatására, hogy a vállalat egyes érdekeltségeit értékesíteni szeretné. Az előzetes tárgyalások után ajánlottam fel a kormánynak a kisebbségi tulajdonszerzés lehetőségét. Fontos megérteni a vállalatcsoportunk működéséhez, hogy a 4iG egy tőzsdei társaság, amely nem csupán szigorú szabályrendszer alapján működik, hanem jelentős nemzetközi – német, portugál, török – befektetői háttérrel is rendelkezik, ezért a piac írott és íratlan szabályainak megfelelően kizárólag transzparens, minden szempontból áttekinthető tranzakciókat bonyolíthat le.

De nem is egyeztetett a vételi ajánlat előtt Orbán Viktorral? 

Miniszterelnök úr a kormány részéről Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert jelölte ki a tranzakcióval kapcsolatban felelősként. Vele egyeztettem.

Harminc évvel a Matáv privatizációja után mi szükség az állam újbóli szerepvállalására a szektorban? Miért kell államosítani a Vodafone-t? 

Ez nem államosítás, hanem a kormány egyik legrégebbi nemzetstratégiai céljának a megvalósítása a magán- és állami tőke összefogásával. 

Minden tekintetben piaci tranzakció, amelyben a 4iG többségi, a magyar állam pedig kisebbségi befektetőként vehet részt.

Az állami szerepvállalás nemzetközi szinten is teljesen normális és egészséges a közszolgáltatások és olyan stratégiai iparágak tekintetében, mint amilyen a távközlés. A távközlési infrastruktúra és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások egyfajta digitális közműként, hasonló stratégiai jelentőséggel bírnak, mint a vezetékes ivóvíz vagy az elektromos áram. A szektor privatizációja és a nagy nemzetközi távközlési vállalatok beengedése a hazai piacra úgy zajlott, hogy közben az állam és a hazai magántőke is hosszú időre kiszorult ebből a stratégiai iparágból. A Vodafone-tranzakcióval ez az állapot változik meg. 

Mégis, mintha a piacon nem ebbe az irányba haladnának a vállalatfelvásárlások. Nyugat-Európában egyáltalán nem jellemző, hogy bármelyik kormány újabb és újabb iparágakban szerezne tulajdont. Sokan úgy látják, valamiféle államkapitalizmus épül Magyarországon.

Ahogy az előbb is elmondtam, a jelenlegi tranzakcióval a nemzeti tőke csak egy 30 éves lemaradást hoz be, ami a privatizáció sajátosságai miatt alakult ki. Más európai országokban a magántőke ugyan megjelent a különböző stratégiai szektorokban, de az államok mindvégig törekedtek arra, hogy meghatározó tulajdonrészük maradjon a stratégiai szolgáltatókban. A példa kedvéért a Telenorban a mai napig 54 százalékos a norvég állam tulajdona, a svájci Swisscomban 51 százalékos az állami jelenlét, a Magyar Telekom anyavállalatában, a Deutsche Telekomban, amely egy hatalmas világcég, több mint 31 százalékos tulajdonrésze van a német államnak, az Orange-ban a francia állam pedig 23 százalékos részvényes. Ezek a társaságok ráadásul nem csak hazájukban domináns szereplők. Az előbbieken túl is sorolhatnám még azokat az európai példákat, ahol az állam masszívan jelen van a távközlési szektorban. Szóval az említett, ilyen és hasonló állítások szimplán hangulatkeltések, amelyek hozzáértés és iparági ismeretek nélkül csupán a politikáról szólnak.

Az állam nem engedett át semmit

Azt, hogy államkapitalizmus épül Magyarországon, nem mi mondjuk, hanem a független Financial Times.

Valószínűleg teljesen mást gondolunk a függetlenségről és az objektivitásról is. Ez egy piaci tranzakció, amelynek üzleti és gazdasági jelentősége mellett fontos szerepe van egy protekcionista gazdaságpolitika nemzetstratégiai célkitűzésének a megvalósításában is.

Ha az állam szerepe olyan fontos ebben a szektorban, mint ahogyan mondja, miért engedte át Önöknek az Antenna Hungáriát, amely a digitális földfelszíni sugárzás területén monopol helyzetben van Magyarországon?

Ez teljes tévedés, az állam nem engedett át semmit. A digitális földfelszíni sugárzás nem egyenlő a távközléssel, így a kormány ezzel a tranzakcióval a stratégiai célja megvalósításához kereste a legmegfelelőbb megoldást. 

Az Antenna Hungáriába apportáltuk a hazai és nemzetközi távközlési leányvállalatainkat, így az állami vagyon értéke az állami részesedésének csökkenése ellenére is nőtt a tranzakciónak köszönhetően.

A magyar állam olyan stratégiai vállalatokban szerzett tulajdont, mint a DIGI-csoport, az ország második legnagyobb optikai hálózatával rendelkező Invitech, nem beszélve a nyugat-balkáni térségben működő társaságainkról, a montenegrói prémium mobilszolgáltató One Crna Goráról vagy az albán távközlési leányvállalatainkról. Összességében tehát az állam jól járt, mert ezzel az ügylettel egy közel 700 milliárd forint értékű nemzetközi távközlési csoportban szerzett stratégiai tulajdonrészt.

715 milliárd forint a magyar Vodafone megvásárlásáért akkor is felfoghatatlanul nagy összeg az átlagember számára. Ráadásul több gazdasági elemző is úgy véli, hogy a vételár jóval magasabb, mint amennyit valójában ér a Vodafone Magyarország. 

Nézzék, természetesen én is olvasom az úgynevezett szakértők véleményét. Biztosan sok sikeres akvizíciót csináltak már, vagy adtak hozzá tanácsot a pályafutásuk során, de nekem ilyenkor mindig van egy olyan érzésem, hogy ilyen nagyotmondások mögött inkább a néhány perces hírnév megszerzése áll. Ugyanakkor több mint 20 éves hazai és nemzetközi befektetői tapasztalattal a hátam mögött az elmúlt évek sikeresen végrehajtott tranzakcióiban kipróbált hazai és nemzetközi tanácsadóink véleménye sokkal inkább mérvadó számomra. A vállalati érték meghatározása és a tranzakció hitelességének szempontjából pedig érdemes tudni, hogy a Vodafone-akvizíció előkészítésével és finanszírozásának megszervezésével kapcsolatban hónapok óta dolgozunk a világ egyik legnagyobb befektetési bankjával, az amerikai JP Morgannel.

A Magyar Telekomot például az eredménymutatók alapján feleennyi pénzből is meg lehetne venni a szakemberek szerint.

Azt tudom mondani, ha valaki komolyan gondolja, hogy a Magyar Telekom értéke valóban annyi, mint amit a jelenlegi tőzsdei mutatók jeleznek, az legyen kedves, kezdje el felvásárolni a társaság részvényeit a tőzsdén. Ha sikerül meghatározó részesedést anélkül vásárolnia belőle, hogy a részvényárfolyam és ezáltal a vételárat befolyásoló hivatkozott mutatók ne sokszorozódjanak meg közben, vagy ha ezzel az elképzelésével a Deutsche Telekom bonni központjában valaki is komolyan foglalkozna, az menjen, és csinálja azonnal, mert ez azt jelentené, hogy mélyen piaci ár alatt tud egy értékes céghez hozzájutni. 

Akkor hogyan áll össze egy ilyen vállalat vételára, miért pont 715 milliárd a cégérték?

Először is tisztázzunk valamit. A 715 milliárd nem vételár, hanem vállalati érték. A kettő egyáltalán nem ugyanaz. A vállalati érték az adóssággal együtt értendő, tehát a ténylegesen fizetendő vételárat az adósság csökkenti, ahogy csökkenthetik más tételek is, amelyek az átvilágítás során merülhetnek fel.

A Vodafone Magyarország vállalati értékét piaci összehasonlító módszerrel érdemes megnézni, nem pedig tőzsdei kereskedési mutatók alapján. A piaci összehasonlítás nem egy elvi értéket mutat, hanem az elmúlt évek során a régiónkban a távközlési területen megvalósult tranzakciókat veszi alapul. Ebben a tekintetben a megállapodott vállalati érték nem kiugró, sőt, figyelembe véve a jelentős szinergiákat is, amelyek a 4iG meglévő távközlési portfóliója – Digi, Invitech, Antenna Hungária – és a Vodafone közötti integrációból fakadnak, az érték kifejezetten jó a vevők szempontjából is. Nem beszélve arról, hogy az akvizícióval elérhető stratégiai piaci pozíció, a konvergens szolgáltatóvá válás egy több évtizedes távlatban is erős pénztermelő képességű vállalatcsoportot eredményez.

Nem viszik, (haza)hozzák

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány napja azt mondta, hogy a Vodafone megvásárlásából lesz fedezet a pedagógusok béremelésére.

Így is lehet egyszerűsíteni Gulyás Gergely szavait, de a miniszter nem teljesen ezt mondta. Két fontos alapvetés van az állam szempontjából, egyrészt a nemzetközi példáknak megfelelően stratégiai tulajdonrészt szerezni a távközlésben, másrészt szüksége van olyan profitábilis, nagy jövedelemtermelő képességű vállalatokra, amelyek stabil hozamokkal rendelkeznek, nem kiviszik az országból a megtermelt javakat, hanem inkább hazahozzák, illetve amelyek által az adóbevételek mellett megtermelt profitot újra eloszthatja a költségvetés részeként az általa preferált célokra.

De azt biztosan Ön is érzi, hogy egy ilyen nehéz gazdasági időszakban nem biztos, hogy ez a legfontosabb kiadás, amire az állam a közpénzeket fordíthatja...

Értem, hogy mire gondolnak, és nem szeretnék sem érzéketlennek, sem pedig demagógnak tűnni. Ugyanakkor egy vállalatot akkor lehet megvásárolni, amikor eladóvá válik, és sajnos nem akkor, amikor mi akarjuk, amikor számunkra a legalkalmasabb lenne. Márpedig ez ritka lehetőség a távközlési piacon. Egy másik szempont, hogy ha az állam hitelből vásárolja meg a saját részét, akkor ezzel nem terheli közvetlenül a költségvetést, azaz nem vesz el senkitől azért, hogy ezt kifizethesse. És ez hosszú távon is igaz, mert a Vodafone jövedelemtermelő képessége fedezni fogja a felvett hitel kamat- és tőketörlesztéseit. 

A 4iG-nek miért jó üzlet a Vodafone felvásárlása?

Mert az utolsó puzzle is a helyére kerül. A Vodafone megvásárlásával sikeresen konszolidálhatjuk a piacot, amit az elmúlt évtizedekben senki nem tudott véghez vinni, pedig több nemzetközi szereplő is próbálkozott vele. A 4iG-csoport digitális infrastruktúrája – kiegészülve a Vodafone-éval – évtizedekre biztosíthatja meghatározó piaci pozíciónkat, ami által egy olyan nemzeti szereplő jön létre a távközlési piacon, amely méretéből fakadóan bárkivel felveszi a versenyt hazai viszonylatban, és elég erős bázist fog jelenteni a csoport további nemzetközi terjeszkedéséhez, amelyet az eddigieknek megfelelően balkáni fókusszal folytatunk.

A 4iG portfóliójában ugyan a vezetékes lakossági és üzleti szolgáltatások nagyon erős piaci súlyt képviselnek, a DIGI-csoport számára erős technológiai korlátot jelent, hogy megfelelő frekvenciakészlet híján a mobilüzletágban nem képes tovább növekedni. Így a Vodafone megvásárlásának egyik felhajtóereje részünkről a hazai mobilszektorban rejlő növekedési potenciál. A vezetékes szolgáltatási területeink konszolidációjával együtt ez további kiaknázható szinergiákat és megtakarításokat eredményezhet a 4iG-csoport számára, aminek előzetes számítások szerinti nettó jelenértéke jóval meghaladja a 150 milliárd forintot. Ha ezt az összeget levonja a megállapodott vállalati értékből, akkor az előbbieken túl számszakilag is választ adtam a feltett kérdésre. 

Közleményükben úgy fogalmaztak: ez egy piacformáló tranzakció. Ezt a szakértők is elismerik, sőt, arra figyelmeztetnek, hogy a vezetékesinternet-, hang-, illetve televízió-szolgáltatások területén a Vodafone felvásárlásával valójában kétszereplős piac jön majd létre, ami tovább gátolja a lakossági szolgáltatásoknál az eddig is soványnak mondható versenyt. A mobilszektorban pedig nagyjából ugyanez várható, hiszen a három mobilszolgáltató közül a hazai Yettel 25 százalékos üzletrésze már az Önök tulajdonában van.

Alapvetően két típusú verseny létezik a hazai távközlési piacon: ár- és beruházási verseny. Abban valóban van igazság, hogy az árverseny hatásaiból az előfizetők ma már kevesebbet éreznek, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Ennek számos oka van, amelyek nem feltétlenül a piaci szereplők számában keresendő, hanem a technológiai versenyben és az ehhez kapcsolódó költségek ugrásszerű emelkedésében. Hatalmas összegeket fordítanak a szolgáltatók például az optikai hálózataik fejlesztésére vagy az 5G adatkapcsolat kiépítésére, ezen a területen nagyon komoly versengés zajlik hosszú évek óta. Egy biztos: minél erősebb egy piaci szereplő, annál versenyképesebb tud lenni mindkét területen, tehát a kérdésben felvetett tézis nem törvényszerű.

A beruházások fokozása még nem jelenti azt, hogy egy duális piacon az előfizetőkért zajló harcban nagyon ráznák majd a lándzsáikat a szolgáltatók.

Én nem tartok attól, hogy a Vodafone megvásárlásával megszűnne a verseny a vezetékes szolgáltatások területén, hiszen a hálózatfejlesztési kényszer ettől még megmarad, és azzal, hogy kevesebb lesz a párhuzamos infrastruktúrakiépítés, több pénz jut majd a beruházásokra is. Így megéri majd például megjelenni olyan peremterületeken is, ahol ma csak egyetlen vezetékes szolgáltató van jelen. A mai napig még Budapesten is vannak ilyen területek. De az 5G-technológia fejlődése és a hálózat bővülése is további lehetőséget tartogat a verseny fokozására. A mobilszolgáltatások területén jóval nagyobb verseny jöhet, mert a piaci súly és a stratégiai állami tulajdon miatt a finanszírozási és beruházási képességei még tovább javulhatnak a csoportnak.

Pedig verseny szempontjából sokan úgy gondolják, hogy az állam a 49 százalékos tulajdonrészével inkább lelassítja majd a Vodafone fejlődését. Közvélekedés, hogy amiben az állam vagy a politika benne van, az azért nem minden esetben sikeres.

Nem osztom ezt a vélekedést. A Vodafone-tranzakcióban az állam pénzügyi, a 4iG pedig szakmai befektetőként vesz részt. A társaság szakmai irányítását, stratégiáját a 4iG határozza majd meg. Ez mindkét fél érdeke, mert a távközlési portfólió integrációja szempontjából a benne rejlő szinergiák kiaknázása csak így lehetséges.

Kartellgyanú és a JP Morgan

Szakértők szerint ugyanakkor a Yettel 25 százalékos tulajdonrészét versenyjogi szempontok miatt értékesíteniük kellene. Kartellgyanús helyzetet teremthet, hogy miközben a Vodafone felvásárlásával a 4iG-csoport megszerzi az abszolút második helyet a távközlési piacon, a Yettel Magyarország igazgatóságában is ott ülnek. Ezért szükséges a Gazdasági Versenyhivatal kizárása az eljárásból?

Nehezet kérdeznek. Nem azért, mert nem akarok válaszolni, hanem azért, mert egy tőkepiaci vállalat stratégiai kérdésekben elsősorban a tőzsdén keresztül kommunikálhat. A 4iG az informatika mellett a távközlésben is kifejezetten többségi szakmai befektetőként van jelen. A Yettel Magyarország ebből a szempontból kilóg a sorból, hiszen 

a 25 százalékos tulajdonrészünkkel csak pénzügyi befektetők vagyunk, így a társaság üzleti kérdéseit, stratégiáját érdemben nem befolyásolhatjuk.

Több forgatókönyvvel is rendelkezünk, a Yettelben lévő tulajdonunk nemcsak versenyjogi, hanem finanszírozási és megtérülési szempontból is fontos kérdés lehet a jövőben. Sajnos erről többet a tranzakció jelen fázisában nem mondhatok.

Honnan lesz pénzük kifizetni a több mint 360 milliárd forintot érő 51 százalékos tulajdont a Vodafone-ban? Az állam részt vesz majd a tulajdonrészük megszerzéséhez szükséges finanszírozásban?

Természetesen van elképzelésünk a finanszírozási modellre, és elsősorban nemzetközi piaci finanszírozásban, hitelben, illetve kötvénykibocsátásban gondolkodunk. Ahogy korábban említettem, az akvizíció előkészítésével és a finanszírozás szervezésével kapcsolatban hónapok óta együtt dolgozunk a világ egyik legnagyobb befektetési bankjával, a JP Morgannel.

Hogyan számolnak, mennyi idő alatt térülhet meg a befektetés a 4iG, illetve az adófizetők számára?

Konzervatívan számolva sem lesz több 10-12 évnél a megtérülés, de ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjuk mondani, először át kell világítanunk a Vodafone Magyarországot, látnunk kell a könyveket, a számok alapján pedig pontosabb szinergiahatásokkal is kalkulálhatunk majd.

(Borítókép: Jászai Gellért. Fotó: Karip Tímea / Index)