Nincs más választásuk az oroszoknak: el kell égetniük a gázt

Egyes mérések szerint a finn határ közelében lévő erőmű naponta mintegy tízmillió dollár értékű gázt éget el, a Rystad Energy elemzése szerint pedig naponta mintegy 4,34 millió köbméter gázt égetnek el. Feltehetően a gázt Németországba exportálták volna, ha a szállítások zavartalanul zajlanának. A berlini angol nagykövet szerint Oroszország azért égeti a gázt, mert máshol nem tudja eladni.

A gázvezetéken keresztül történő orosz szállításokkal nyár eleje óta vannak problémák. Az oroszok technikai gondokra hivatkoznak – vagy éppen a szankciókra – a szállítások kimaradásakor, az Európai Unió ezt politikai nyomásgyakorlásnak tekinti. Az Európai Bizottság elnöke szerint Moszkva fegyverként használja a gázt.

Az égetés alapvetően nem rendkívüli

Portovaja, ahol maga az égetés zajlik, egy kompresszorállomás közelében található, az Északi Áramlat 1 gázvezeték kezdeti szakaszánál. Bár a gázégetés a feldolgozás során gyakori jelenség – ennek lehetnek műszaki vagy biztonsági okai –, a mostani mértéke jelentős méreteket öltött. Feltehetően a korábban említett nagykövetnek igaza lehet, az oroszok nem tudják hirtelen máshova szállítani a nyersanyagot.

Pletser Tamás, az Erste energetikai szakértője az Indexnek úgy foglalta össze, hogy az orosz földgáz szállításának két korlátja van: egyrészt az LNG-kapacitások bővítése, másrészt a vezetékes hálózat keleti irányba történő kiépítése.

1. Az LNG esetében technológiai korlátok merülhetnek fel. Az orosz Novatek például azzal küzd, hogy a nyolcvan százalékban elkészült Jamal 2 LNG-projekthez a dél-koreaiaktól kapott volna LNG-szállításra alkalmas jégtörő hajókat. Ezek most a szankciók miatt nem állnak rendelkezésre, mivel a dél-koreai cégek nem hajlandók ezeket leszállítani Moszkvának. Ilyen hajók gyártásának technológiai és kapacitásbeli korlátai vannak. Tehát komoly probléma lehet az oroszoknak, hogy legyen olyan hajójuk, amely jeget tud törni és LNG-t is képes szállítani.
2. Maga a földgáz nem könnyen szállítható nyersanyag, hiszen csővezetékeken keresztül exportálják. Ha van is exportpiaca Oroszországnak – például Kína –, komoly infrastrukturális problémák vannak az orosz földgázszállítással kapcsolatban.

Az utóbbi problémára jó példát hozott Pletser Tamás: öt-hat éven keresztül építették a Szibéria 1-et, amelynek 38 milliárd köbméter a teljes kapacitása. Ezt soha nem használták ki teljesen, tavaly a számítások szerint tízmilliárd köbméter volt a szállítás. A tervek szerint 2025-re sikerülhet a névleges, 38 milliárdos mennyiséggel feltölteni a vezetéket, de 2014-ben is hasonló terveket vázoltak fel az oroszok 2019-re. A kínai nagy nyitás tehát elmaradt orosz részről, bár lenne piaca a nyersanyagnak az ázsiai országban.

Mindenképpen elégett volna a földgáz

A hírek szerint az orosz tározók is kezdenek megtelni. A történelmileg szabott útvonalakon a szállítás jelenleg politikai okokból nem rendeltetésszerűen zajlik, így le kell állítani a kitermelést. Bár a gázmezők kitermelése – ellentétben az olajkitermeléssel – lefojtható, ennek van egy műszakilag szabott ideje. Így a termelt gázt, amelyet nem szállítanak el, ki kell ventilálni a légkörbe, vagy el kell égetni. Bármennyire meglepő, az előbbi jóval környezetszennyezőbb, mint az utóbbi.

Nem mellesleg – ahogy arra Pletser Tamás felhívta figyelmet – ha ezt a földgázt elhasználták volna, a szállítást követően amúgy is elégették volna. Ezzel teljesen összhangban van a nemzetközi szakértők véleménye is:

Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy ez a mostani földgázégetés egy működési okokból hozott, tudatos döntés volt. Az üzemeltetők egyébként is tartózkodnak attól, hogy ténylegesen leállítsák a kitermelést. Ilyenkor attól tartanak, hogy technikailag nehéz, illetve költséges lehet újraindítani. A mostani orosz földgázégetés képei egyvalamit biztosan jól szemléltetnek: az évtizedek óta bevett energetikai kereskedelem a feje tetejére állt.

(Borítókép: Gázfeldolgozó üzem Szurgut közelében, Oroszországban. Fotó: Alexander Zemlianichenko Jr. / Bloomberg via Getty Images)