Az építészek abban bíznak, hogy a válság ellenére maradnak munkák az asztalon

Az épített környezettel foglalkozó szakértők szerint a tervezéskor kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az épület sok más tényező mellett funkcionális és szép is legyen. Mit gondol, ez a két szempont hogy fér meg egymás mellett?

Az építészet olyan, mint az ételkészítés. Mikor jó például egy pörkölt? Ha több benne a paprika vagy a bors? Erre az a válasz, hogy a pörkölt akkor jó, ha jó. Ugyanez igaz egy épületre is. Arra még egy építésznek is nagyon nehéz előre receptet adnia, hogy a vizualitás és a funkcionalitás milyen arányban jelenjen meg egy épületben. Minden helyzet, minden épület más és más, ugyanakkor vannak olyan létesítmények, amelyeknél egyértelműbb a helyzet. Például a repülőterek tervezésénél megtanultam, hogy a működés minden más szempontot felülír, tehát a funkcionalitás előnyt élvez. Több mint kétezer évvel ezelőtt a neves római építész, Vitruvius három pontban foglalta össze, mitől lesz jó egy épület: tartósság, funkcionalitás, szépség. Arra nézve azonban ő sem adott pontos iránymutatást, hogy ez a három szempont milyen arányban jelenik meg egy épületben.

Az arányokon legközelebb Afrikában gondolkodhatnak. A KÖZTI nyerte el ugyanis Zimbabwe egyik legnagyobb beruházására, a CBZ Bank 42 ezer négyzetméteres központjának megtervezésére kiírt nemzetközi pályázatot.

A projektről egy korábbi megbízónk révén szereztünk tudomást, aki felvetette, hogy vegyük fontolóra az indulást a meghívásos tervpályázaton. A helyzet felmérését követően döntöttünk az indulás mellett. A többségében zimbabwei tagokból álló zsűri végül a KÖZTI pályázatát találta a legmegfelelőbbnek.

A tervezéskor milyen földrajzi adottságokat kell figyelembe venni, és mennyire okoznak kihívást a kulturális különbségek?

Az adott környezethez való alkalmazkodás minden tervezési munkánál fontos szempont. Már a tervpályázat benyújtása után jártam a helyszínen, és zömében visszaigazolást kaptam, hogy jó úton indultunk el, de akadtak olyan szempontok, amelyekkel csak ott szembesültem. Általában jól dekódoltuk a környezeti adottságokat, az éghajlati feltételeket. Ugyanakkor nem láttuk előre, hogy Zimbabwében az átlagosnál értékesebb középületeket – biztonsági okokból – kerítés veszi körül. Az általunk fontosnak gondolt nyitottságot és köztéri kapcsolatokat emiatt biztosan át kell gondolni. A KÖZTI tavalyi belső átszervezésekor is fontos szempont volt, hogy munkáink a fenntarthatósági, energiatudatos szempontoknak egyre inkább megfeleljenek.

Az energiahatékonysági szempontok fokozatosan szivárogtak be a szakmába, és bár van még fejlődési potenciál, a legtöbb építésziroda gondolkodásában már helyet kap a fenntarthatóság. A szemléletet elsőként az uniós projektek honosították meg, amelyeknél alapelvárás volt a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele. Ennek köszönhetően pedig a hazai fejlesztéseknél – többek között az állami beruházásoknál – is automatizmussá vált.

A zimbabwei projektnél is nagy hangsúlyt fektetünk a fenntarthatóságra. Igyekeztünk például olyan építőanyagokat használni, amelyek helyben is elérhetők vagy előállíthatók. Gyakorlatilag erre alapoztuk a koncepciót, és nagy örömünkre a helyi értékek és potenciálok integrálására nagyon jól reagált a zsűri. A CBZ Bank székházának egy fenntartható high-tech épületet terveztünk, amely minden szempontból megfelel a mai kor követelményeinek, ugyanakkor az ottani nehezebb környezeti, energiaellátási viszonyok között is működtethető.

A jelenlegi kedvezőtlen gazdasági hatások hogyan hatnak a szektorra?

Több mint három évtizedes pályám során már átéltem egy-két nehezebb időszakot. A legutóbbi, 2008–2009-es gazdasági világválság idején gyakorlatilag a teljes építőipari ágazat megfeneklett. Nagy számban zártak be építészirodák, szűntek meg ingatlanfejlesztő cégek, az egész ingatlanpiac leállt. A KÖZTI két nagyobb projektnek – a repülőtér fejlesztésének és a Kossuth tér rekonstrukciójának – köszönhetően kisebb veszteségekkel, de átvészelte ezt az időszakot.

Most a szakmán belüli beszélgetésekből azt szűröm le, hogy ez az emlék még ott él a szereplőkben. Többen bízunk abban, hogy ha kisebb számban is, de maradnak munkák az asztalon, a néhány év múlva újrainduló beruházásokat elő kell készíteni, meg kell tervezni. Bár

Ugyanakkor egyelőre nem látjuk, miként csapódik le a költségoldalon ez az elképesztő energiaár-emelkedés. Amennyiben tartósan velünk marad, annak olyan súlyos következményei lehetnek, amelyeket most még nem látunk előre. Ha csak a mi irodánk költségeit nézzük, akkor egy éven belül hat-kilencszeres energiaár-emelkedéssel szembesülünk.

Állami és magánberuházásokat is elhalasztottak a takarékoskodás jegyében, ez hogyan csapódik le az ágazatban?

Egyelőre a bizonytalanság érezhető, ugyanakkor a tervezési munkák nem álltak le. A KÖZTI tervezőasztalán is vannak olyan, folyamatban lévő állami beruházások, amelyek várhatóan meg is valósulnak. Így ezeket, ha némi késedelemmel is, de folytatni tudjuk. A magánberuházásoknál – iroda- és ingatlanfejlesztéseknél – némi kivárás tapasztalható, ráadásul a jelenlegi magas kamatszintek sem kedveznek a fejlesztéseknek.

A szakma erős bástyát kapott egy újonnan alakult minisztérium formájában. A tárca milyen módon tud segíteni?

Az Építési és Beruházási Minisztérium létrejöttével egy harminc éve várt lehetőséget kapott az építész szakma, ennek köszönhetően erősödhet a szerepe és érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt évtizedekben az építészek a beruházási tápláléklánc végére kerültek, amin mindenképp változtatni szeretnénk. Hogy érzékeltessem a problémát:

Részvételüket semmilyen jogszabály sem írja elő, ezért a beruházók és kivitelezők megtehetik ezt, sokszor meg is teszik. Ezen mindenképp változtatni kell.

Németországban például nem fordulhat elő hasonló, ott az építész munkájának 65 százaléka a tervezőasztalnál zajlik, 35 pedig a kivitelezésnél. Ez garantálja, hogy az épület a tervezettnek megfelelő minőségben kerüljön kivitelezésre. Úgy gondolom, hogy már rövid időn belül érzékelhető változásokra számíthatunk, ám fontos megjegyezni, hogy a jogokat nemcsak kivívnunk kell, de az ezzel járó felelősséget is tudnunk kell majd vállalni és viselni.

(Borítókép: Tima Zoltán. Fotó: Szollár Zsófi / Index)