Öveket becsatolni, még rázósabb áramszámlák következnek

GettyImages-1228767062
2022.12.04. 08:56
A kereskedők azzal szembesülnek, hogy az átlagárak folyamatos növekednek egy kiszámíthatatlan piacon – mondta az Index megkeresésére Hortay Olivér, a Századvég energetikai elemzője annak kapcsán, hogy bár jelenleg nem rekordmagas gázárakkal szembesülünk, ám a strukturális problémák miatt fel kell készülni hosszú távon arra, hogy a gatyánk is rámehet.

Október végén érdemben csökkenésnek indultak a gázárak. Ezt három dolognak lehetett betudni:

  1. a gáztárolók töltöttségi szintje Európa országaiban rendre jól alakultak,
  2. Európa tudta csökkenteni a keresletét,
  3. valamint a tél az akkori előrejelzések szerint enyhébben alakulhat.

Csak kevesen hívták fel az energiaárakkal kapcsolatos trendekre a figyelmet, pedig számos elemzés szerint strukturális probléma áll – az egyébként a korábbi évekhez képest magas – energiaárak mögött. Az Index által megkérdezett elemzők szerint biztos, hogy tartósan velünk maradnak a magas árak, erre számtalan jelből lehet következtetni.

Energiahordozónként más és más a kiváltó oka a magas áraknak, de közös pont, hogy az utóbbi évek alacsony beruházási szintjén mindenképp változtatni kell, ha azt szeretnénk, hogy az ellátásunk zavartalan legyen, megfizethető ár mellett. Ám ezeknek az átfutási ideje több évet vehet igénybe

– összegezte a kérdést az Index megkeresésére Gaál Gellért, a Concorde vezető elemzője, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani árszintek több mint hatszorosa a tízéves átlagnak. Szerinte ezt egyértelműen Oroszország számlájára lehet írni, hiszen ameddig Oroszország megközelítőleg 20 százalékát küldi a korábbi évek megszokott gázmennyiségének, addig rövid távon nehezen lehet elképzelni, hogy érdemben csökkenni tudjon az európai gázár.

A Rystad elemzői szerint ha az amerikai gázexport felfutásából számolunk egyensúlyi árat, akkor 30 EUR/Mwh lehet a hosszú távú gázár, ami töredéke a mostani gázárnak, de még mindig 40-50 százalékkal magasabb, mint a pandémia előtt időszakban volt.

Ha nem nézünk oda, attól még baj van

Hortay Olivér, a Századvég vezető energetikai elemzője szerint a tőzsdei gázárak az elmúlt években olyan mintát vettek fel, hogy időről időre kialakulnak ún. ártüskék. Szerinte ezeket elsősorban az Oroszország és az Európai Unió között kialakuló, egyre mélyülő kereskedelmi konfliktus, illetve az ebből fakadó piaci szűkületek okozzák. Lapunknak kiemelte, hogy az ártüskéket követően mindig van korrekció, ugyanakkor a problémát az okozza, hogy a korrekciókat követő egyensúlyi ár egyre magasabb. Ráadásul a tüskék egyre magasabbak és időben tovább tartanak.

Így a kereskedők azzal szembesülnek, hogy az átlagárak és a piac változékonysága egyaránt folyamatosan növekszik

– összegezte Hortay Olivér, aki felhívta arra a figyelmet: az első ártüske tavaly ősszel az Európai Unióban nagyobb erővel csapott le, mint más régiókban, ami szerinte részben annak volt köszönhető, hogy az európai országok jelentős része megszüntette az Oroszországgal kötött hosszú távú gázszerződéseit, így a tavalyi évben Moszkva megtehette, hogy kevesebb gázt szállítson az európai piacra.

Az orosz lépés mögött politikai motivációként azonosítható, hogy a kisebb volumennel - és az abból fakadó magasabb árakkal – Moszkva nyomást szeretett volna helyezni az EU-ra – és elsősorban Németországra –, hogy engedélyeztesse az Északi Áramlat 2 gázvezetéket. „Sokan már a tavalyi első ártüskénél is felhívták az energiaárakkal kapcsolatos problémákra a figyelmet, de Brüsszel ezeket rendre lesöpörte az asztalról. Mondván, hogy ez csak egy egyszeri szűkület” – fogalmazott a Századvég elemzője.

Forrás: tradingeconomics.com; adatfelvétel: 2022.12.01.
Forrás: tradingeconomics.com; adatfelvétel: 2022.12.01.

Ezt követően idén február végén és március elején számos vezető politikus úgy nyilatkozott, hogy az energiahordozókra is ki kell terjeszteni a szankciókat, és ez rögtön 150 EUR/Mwh-ig lökte a gáz árát. A következő tüske pedig akkor alakult ki, amikor Brüsszel elfogadtatta a tagállamokkal az olajembargót, és erre az oroszok úgy válaszoltak, hogy elkezdték csökkenteni a földgázszállításokat.

Lényegében ezt követően a növekvő tendencia egész nyáron kitartott, és 350 EUR/Mwh-ig emelkedtek az árak. Ezt követően megint korrekció következett, de itt már nem igazán tudott 100 EUR/Mwh alá csúszni az ár. Most újra nő a gázigény és újra növekedésnek indultak az árak

– összegezte Hortay Olivér, aki kiemelte, hogy látványosan szélesednek ezek a periódusok, és „téves az a narratíva, amely időről időre előjön, amikor egy korrekciós szakaszban vagyunk. Nem fognak a dolgok maguktól megoldódni. Sajnos itt nagyon komoly probléma van, és rendkívül aggasztó, hogy tartósan nem tud 100 EUR/Mwh alatt stabilizálódni az ár”. Az elemzések szerint az uniós gázpiac folyamatosan veszíti el mozgásterét és feltehetően a következő téli fűtési szezon még rosszabb lesz, de a mostanit se nyerte meg még Európa.

Ugyanakkor Gaál Gellért szerint az áram esetében is összetett a helyzet, a magas földgáz árán kívül fontos áremelő tényező, hogy a korábban az unió egyik legnagyobb áram exportőre Franciaország importra szorult az atomerőműveinek széles körű karbantartásai miatt. „Ha utóbbi megoldódik, akkor az jelentősen javíthat az árampiaci helyzeten. Továbbá a széleskörű megújuló áramtermelés felfuttatása szintén gyógyír lesz a problémára” – fogalmazott a Concorde vezető elemzője.

A Századvég elemzője szerint az LNG-szállítmányokból egyre több fog Európába érkezni, de továbbra is kérdés, hogy ténylegesen mekkora mennyiséget fog tudni beszerezni, hiszen azon túl, hogy nincs ehhez egyelőre elég infrastruktúra, még a kínai beszerzések is megzavarhatják. Sőt, azzal, hogy az unió az LNG-re támaszkodik, egy kockázatos terméket választ az ellátására. Mivel ez a nyersanyag rugalmasabban szállítható, sokkal jobban kitett a kereskedők magatartásának.

Igaza van Nagy Mártonnak?

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter többször is hangsúlyozta, hogy „Európát egy versenyképességi válság fenyegeti, és a jövő kihívásaiból azok a kontinensek jöhetnek ki jól, amelyek az energiahatékonyságot prioritásként kezelik”. Szerinte azok a térségek jöhetnek ki jól ebből a válságból, ahol olcsó az energia.

Sőt, a gazdaságfejlesztési miniszter odáig ment, hogy azt prognosztizálta, hogy a jövőben a vállalatok szempontjából nem az olcsó munkaerő lesz a kérdés, hanem az olcsó energia. Tehát szerinte a vállalatok elsősorban ott akarják majd folytatni a tevékenységüket, ahol olcsón hozzájutnak az energiához – természetesen ez hatványozottan igaz az energiaintenzív iparágakra.

Ez a folyamat már látható módon elindult, és hétről hétre érkeznek a hírek arról, hogy európai nagyvállalatok leállítják vagy korlátozzák termelésüket. Arról is sok hír jön, hogy számos vállalat áthelyezi operációját olyan régiókba – például az Egyesült Államokba, ahol olcsóbb és megbízhatóbb az energiaellátás

– fogalmazott ezzel kapcsolatosan Hortay Olivér, aki szerint az, hogy ennyire szeszélyesek és magasak az energiaárak, jelentősen felértékeli majd a szerepét, és nem kérdés, hogy hosszú távon is arra kell berendezkedni, hogy a magas energiaárak velünk maradnak.

Gaál Gellért szerint azokban az iparágakban lesz kiemelkedő fontosságú ez a kérdés, ahol az energiaköltség a költségstruktúrában nagyon magas, ilyen például a vegyipar, nehézipar. Itt valóban meg van annak a lehetősége, hogy újragondolják az ilyen irányú stratégiájukat. Szerinte emiatt nagyon fontos, hogy kialakuljon egy jól kommunikált tiszta energiastratégia, amivel a vállalatok kalkulálhatnak, ugyanakkor szerinte is biztos, hogy innentől kezdve „nagyobb figyelem fog fordítódni az energiaköltségekre”.

Hogy lehet ebből előny?

Gaál Gellért szerint a földrajzi helyzet adottság, ehhez kell tudni alkalmazkodni. Mivel nincs két ugyanolyan ország energiaellátás szempontjából, így a megoldási lehetőségek is eltérők, ám szerinte mindenképp fontos lehet a következő iránymutatásokat megfontolni a kínálati oldalon:

  • Beszállítók diverzifikálása.
  • Tározói kapacitások fejlesztése.
  • Saját kitermelés (amennyiben lehetséges) felfuttatása.
  • Keresleti oldalon pedig az energiahatékonyság növelése a legfontosabb.

Hosszú távon pedig továbbra is a fogyasztás optimalizálása lehet a megoldás. Klasszikus mondás, de nehezen lehet ennél jobbat találni: „a legolcsóbb energia a világon az, amit nem fogyasztunk el”.

(Borítókép: Sina Schuldt / picture alliance / Getty Images)



  • Hírek
  • Bankszámla