Ott robbant a bérbomba, ahol senki sem számított rá

Áprilistól márciusig tartó üzleti évet ír a Penny-Market Kft., amely

Éppen ezért az év eleje hagyományosan a bértárgyalások időszaka: tavaly nem is született megállapodás a vállalat és a munkavállalókat képviselő érdekvédelmi szervezet között. Karsai Zoltán, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) elnöke lapunknak felidézte: egy éve ilyenkor tartották magukat ahhoz, hogy 10 százalékos béremelés alatt nincs alku, márpedig a Penny csak 9,5 százalékig volt hajlandó elmenni. Idén viszont lényegesen gördülékenyebb volt az egyeztetés.

Konstruktív tárgyalások

A bértárgyalásra úgy fordultak rá a felek, hogy a teljes állásban foglalkoztatott áruházi dolgozóknál, tehát jellemzően pénztárosoknál, árufeltöltőknél a legalacsonyabb havi bruttó bér 293 ezer forint volt, ehhez képest végül 17 százalékos emelésben állapodott meg a Penny és a KASZ. Végeredményben ez azt jelenti, hogy a szakszervezetek itt tudták elérni a legnagyobb mértékű bérfejlesztést.

Emlékezhetünk, hogy

• a SPAR-nál és a Tescónál is sikerült egyezségre jutni,
• az Auchannál viszont nem,

az utóbbi megállapodás nélkül jelentett be bérfejlesztést. Máshol is sikerült 15 százalék körül megállapodni, a Pennynél elért 17 százalék azonban idén extrának számít.

Kontextusba helyezve ezt a bérmegállapodást érdemes tudni, hogy a diszkontok szegmensében a Lidl és az Aldi előrébb jár, ám a Pennynek így is van valamekkora bérelőnye a hiper- és szupermarketek kategóriájában érdekelt kiskereskedelmi láncokkal szemben. Azzal, hogy megadta a főként az energiaválsággal (elszabadult rezsiköltségekkel), illetve a magas inflációval (élelmiszer-drágulással) indokolt plusz 50 ezer forintot, a Penny valamelyest táplálta is ezt a bérelőnyt a már említett vállalatokkal szemben.

Miben más a diszkont?

Bár itt is, ott is árulnak tejet, kenyeret, húst, zöldséget, miegymást, óva intenénk mindenkit attól, hogy összehasonlítsa a diszkontokat a hiper- és szupermarketekkel, ugyanis teljesen más a működési elv: tulajdonképp az egyik alma, a másik körte. A hatékony beszerzési modell és az egyedi logisztikai megoldások ma már egyértelműen a diszkontok malmára hajtják a vizet. Egyrészt felismerték, hogy 20-40 ezer árucikk helyett 8-12 ezerrel is ki lehet elégíteni a vásárlói igényeket, másrészt a klasszikus polcrendszer helyett a raklapos, gyűjtőkartonos kihelyezés egyszerűbb és gyorsabb, ráadásul kisebb az élőmunkaigénye.

Az árazásban is mellettük szól, hogy nemzetközi beszerzés a jellemző, márpedig annak a vállalatnak, amely egy piac helyett csoportszinten akár nyolc-tíz országra szerez be, értelemszerűen a nagy volumen kedvezőbb átvételi árakat hoz a konyhára.

Érdekesség, hogy jelenleg háromszereplős az élelmiszer-kiskereskedelmi diszkontszegmens Magyarországon, pedig az Aldi már a hatodik volt a sorban 2008-as piacra lépésével. Csakhogy menet közben sorrendben a Jééé (2000), a Plus (2008) és a Profi (2012) is bezárt.

(Borítókép: Jens Kalaene / picture alliance / Getty Images)