Kemény kritikát kapott a kormány, fontos ponton számolhatnak rosszul

Az energiaválság és az európai uniós pénzekhez való hozzáférés együttesen arra késztetik a kormányt, hogy már a közeljövőben érdemben hozzányúljon szélerőművek szabályzásához. A miniszterelnökséget vezető miniszter korábban ezt egy kormányinfón meg is erősítette. Egyrészt a kabinet egyablakos ügyintézési rendszert tervez bevezetni a nap- és szélerőművek létesítésében. Másrészt csökkenti a települések határától mért távolságot, amelyen belül nem lehet szélerőműveket telepíteni.

Munkácsy Béla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék adjunktusa az Indexnek úgy fogalmazott, bár energetikai értelemben nincs „legjobb” technológia, a szélenergia-kapacitásokat bizonyosan radikálisan növelni kellene, hiszen a 21. században már egy helyi erőforrásokra alapozott energiamix megvalósítása kell legyen a cél. Olyan technológiák keverékére van szükség, ami a természeti adottságokhoz – így például az éghajlati viszonyokhoz – legjobban igazodik, és a legkisebb környezetterheléssel működtethető. Ezek miatt a szélenergia Magyarországon is megkerülhetetlen energiaforrás.

Az energiamixen van a hangsúly

Az ELTE adjunktusa úgy véli, a szélenergia némely tekintetben mégis kiemelkedik a többi alternatív megoldás közül. „A tudomány mai állása szerint messze ennek a technológiának a legkisebb a környezetterhelése egységnyi energiamennyiségre vetítve. Ennek mindenki számára kulcsfontosságúnak kellene lennie, mert ezek a berendezések termelik a legkisebb externális költség mellett a villamos energiát” – összegezte lapunknak. Ez pedig azt jelenti, hosszabb távon igen csekély a szélenergiához kapcsolódó járulékos költség. Az atomenergia esetében adódik például az egyik legrosszabb mutatószám, ugyanis a hulladékok elhelyezésének valós költségeit még töredékében sem fizetjük meg a villamos energia árában, ezt a problémát az utódgenerációk sokaságára hagyjuk, mégpedig százezer éves időléptékben.

Mindemellett a rövid távú gazdasági szempontok nézőpontjából is a szélenergia az egyik legjobb megoldás, ennek a legjobb az LCOE-mutatója (Levelized Cost Of Electricity), vagyis a napelemek mellett messze a legolcsóbban termelnek. Fontos, hogy ez Magyarország esetében is igaz, a működő szélerőművek – annak ellenére, hogy húszéves, technológiai értelemben erősen elavult gépparkról van szó – európai összevetésben még mindig közepes eredményt (23-25 százalék) hoznak a kapacitásfaktorokban. Ez azt érzékelteti, hogy meglepően jó a kihasználtságuk.

Munkácsy Béla hangsúlyozta, a lényeg a jól kitalált energiamodellekre alapozott energiamix. „A jelenleg érvényben lévő Nemzeti Energia- és Klímaterv erre még csak kísérletet sem tesz, a 2030-ra tervezett 6500 megawatt napelem mellé 300 megawatt szélerőművet vizionál, ami nemcsak a sötétebb, téli félév kapcsán vet fel súlyos kérdéseket, de a nyári éjszakák energiaigényének vonatkozásában is. Nem véletlen, hogy a napelemek időjárásfüggő termeléséből fakadó kihívások kezelésére a szélerőműveket is eredményesen használják minden olyan országban, ahol érdemben foglalkoznak energiatervezéssel” – világított rá.

Ugyanakkor az ELTE adjunktusa szerint hiba volna, ha itt elakadnánk, egy ilyen, csak szél- és naperőművekre támaszkodó rendszer általában nem működőképes, mert a termelés nem igazodik a napi fogyasztási görbéhez. Fontos hangsúlyozni, erre a problémára is régóta ismeri a tudomány a megoldásokat: az egyik a fogyasztóoldali gazdálkodás, ami tág értelemben magában foglalja a hatékonyság növelését, valamint – a rugalmas árképzés révén – az igények időbeliségének igazítását a kereslet és kínálat törvényszerűségei alapján.

Másrészt legalább ennyire fontos a szektorok összekapcsolása is. „Ezen ma már nem csupán a hűtés-fűtés és a közlekedés összekapcsolását értjük a villamosenergia-szektorral, de a környezetgazdálkodás más területeit is, például a hulladékgazdálkodás, tehát az újrahasználat és újrafeldolgozás energiagazdálkodási vonatkozásait” – hívta fel erre figyelmet.

Nem rosszak a magyar adottságok

Munkácsy Béla reagált egy korábbi cikkünkre is, ahol Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet munkatársa úgy fogalmazott, „egy évben 1600 órán át működik Magyarországon egy naperőmű, és maximum 2400 órában egy szélerőműpark”. Az ELTE adjunktusa szerint a villamosenergia-rendszer üzemeltetőjének bárki számára ingyen elérhető adatbázisa alapján kijelenthetjük:

Hozzátette: ez persze nem az a mutató, amit az energiagazdálkodásban, energiatervezésben használunk, ott a valóságos lehetőségeket pontosan leíró kapacitásfaktor vagy a megtermelt energiamennyiség alkalmazása az elvárás. Ezek alapján a hazai szélerőművek termelési adatai az európai középmezőny adataival összevethetők. Így határozottan kijelenthető, a szélerőművek alkalmazásához Magyarországon is adottak a feltételek.

Ám egyáltalán nem arról van szó, hogy egy bizonyos energiaforrást kell kifejezetten előnyben részesíteni, pont hogy arról van szó, nagyon precízen és okosan kell felépíteni egy energiastratégiát, amelyben például a rossz rendszerhatékonyságból fakadó túlhasználatra is megoldásokat kell találni. S a megújuló energiaforrások esetében egyéb szempontokat is figyelembe kellene venni: a megújuló energiát hasznosító berendezések nem import energiaforrást emésztenek fel, nem fokozzák Magyarország kiugróan magas energiafüggőségét. „Így ez egy megfelelő ellenpélda a tervezett gázerőművekre vagy éppen a Paks II.-projektre” – ismertette az adjunktus.

Természetesen mint minden energiaforrással, így a szélenergiával is vannak nehézségek. Ám a zaj, a villódzás és a madárütközések mellett a hulladékkezelés eddigi nehézségei is megoldódni látszanak. „Februárban jelentették be, hogy végre az utolsó problémás alkatrész, a lapátok újrafeldolgozására is egy olyan technológiát fejlesztettek, ami bármely hagyományos berendezés esetében megoldást kínál. Természetesen ezúttal is egy dán cég jutott el a végső megoldásig. Viszont amiben ők sem járhatnak sikerrel, az a tájba illesztés” – mondta Munkácsy Béla.

Az adjunktus arra is emlékeztetett, a világ számos vállalata, így a Porsche Design Centre vagy a világhírű építésziroda, a Foster aktívan dolgozik azon, hogy a berendezések szépek is legyenek. „Szerintem sikerrel, de elfogadom, ha valaki ebben nem ért velem egyet. A problémára azért van megoldás, nevezetesen a telepítési helyszínek korlátozása olyan területekre, amelyek nem esnek tájképi védelem alá” – jelezte.

Az energiatárolás is kulcskérdés

Az energiatárolás egy olyan műszaki dolog, amit évtizedek óta alkalmazunk. Korábban leginkább az atomerőművek és széntüzelésű erőművek miatt volt erre szükség, a meglehetősen rugalmatlan termelésük miatt. „Napjainkban az időjárásfüggő megújulók integrálását szükséges a tárolással támogatni. Számos megoldásról lehet beszélni, amelyek főleg a tárolás időtartamában és a tárolható energia mennyiségében térnek el egymástól, de átgondolt tervezéssel egymást jól kiegészíthetik. Alapvetés, hogy nagy energiamennyiség tárolását el kell kerülni, azt csak a korábban már említett megoldások kiaknázása után szabad csak figyelembe venni” – vélekedett az ELTE adjunkusa.

Noha a világban még mindig a szivattyús energiatárolás dominál, Magyarországon nincs ilyen létesítmény, pedig lehetne, ha szakítanánk a hatalmas rendszerek víziójával. Térinformatikai elemzéseink szerint közepes méretű rendszerek sokasága volna megépíthető már abban az esetben is, ha csak a meglévő víztározók és bányaudvarok egy részének felhasználásában gondolkodnánk.

Munkácsy Béla szerint érdemes még kiemelni az elektromos autók akkumulátorainak alkalmazásának lehetőségét a villamosenergia-rendszer céljaira, ez a vehicle-to-grid koncepció. A műszaki lehetőség erre jórészt már most is adott, és a technológia fejlődésével egyre kevésbé jelent akadályt. „A nagyobb gond, hogy széles körű bevezetése komoly szemléletváltást igényelne minden érintett piaci szereplő és a kormányzat részéről is” – fűzte hozzá.

(Borítókép: Baranyai Balázs / MTI)