Veszélyes vágyálmok terjednek, így vágtatnánk az államcsőd felé

A Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció, a Jobbik és a Momentum után már a Tisza Párt is konstansan azt szeretné, hogy általános forgalmi adót (áfa) csökkentse le a kormány. Ennek a javaslatnak a politikai motivációja nehézség nélkül megérhető, ellenzéki párként könnyű ilyen irányú kijelentéseket tenni. Ki nem szeretne kevesebb adót fizetni? Ráadásul mindenkori ellenzéki politikusként kifejezetten jó hír, ha a regnáló kormánynak a bevételei lecsökkennek.

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy 1988. január 1-jétől fizetjük a személyi jövedelemadót (szja) és az áfát. A forgalmat terhelő adókról pedig azt is érdemes tudni, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen érdemi módja annak, hogy egy állam a szürke- és a feketegazdaságban lévő pénzeket megadóztassa. Ha valaki „feketén” kapja a fizetését, vagy, mondjuk, fiktív számlázásból vagyonra tesz szert, akkor is kénytelen az áfát megfizetni a boltban.

Ezért a rendszerváltást követően kormányokon átívelően a jogalkotók észrevették, hogy csak így képesek a szürke- és feketegazdaságot megadóztatni – mivel akkor nagymértékben növekedett a teljes gazdaságban az illegális gazdaság aránya. Amellett, hogy az Orbán-kormányok rendre a munkaalapú társadalomra esküsznek – és ennek megfelelően a személyijövedelemadó-csökkentésben gondolkodnak –, az alacsony szja egy magas forgalmi típusú adóval párosítva nagyobb hatékonyságot fejtett ki egy olyan gazdaságban, mint amilyen Magyarország volt a rendszerváltást követően.

Adótörténeti szempontból így érkeztünk meg oda, hogy Magyarországon tagadhatatlanul az egyik legnagyobb európai szinten az áfa. Ugyanakkor ebben a cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogy a gazdaságfehérítést követőn szinte lehetetlenné vált a forgalmi típusú adók csökkentése. Pont a Fidesz-kormányok próbálták csökkenteni az áfát, teljesen eredménytelenül.

A fél ország illúziót kerget

„Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a 27 százalékos áfa csökkentését kívánják elérni. Nem vonva kétségbe a szándék nemességét – a szegények nyomorának parancsoló enyhítését, a középosztály erősítését – téves, hibás lépésnek tartanám az áfa mérséklését. Ha van olyan adópolitikai döntése a kormánynak, ami összességében helyes, akkor ez éppen az áfa emelése volt, illetve még inkább az általános csökkentés merev elutasítása” – ezt Surányi György volt jegybankelnök írta még 2021-ben, aki nehezen vádolható kormánypárti állásponttal. Pont a volt jegybankelnök emelte ki:

De ne rohanjunk ennyire előre. A második Orbán-kormány A megújuló Magyarország adópolitikája – Az adórendszer átalakítása érdekében tett lépések című dokumentumban fogalmazta meg adópolitikájának célját. Az adóterhelés súlypontját a jövedelmeket terhelő adókról egyre inkább a fogyasztást, forgalmat terhelő adókra, illetve a káros externáliákat terhelő adókra helyezték át.

Majd a 2014-től rengetek terméknél áfacsökkentés következett (nagy testű élő és vágott állatok, baromfihús, tej, tojás stb.). A mérsékléseket az Állami Számvevőszék részletesen vizsgálta. Elemzésükben külön kiemelték: 

„Az árak alakulását a kormányzati intézkedések csak részben befolyásolják, a fogyasztói árakra alapvetően a keresleti, kínálati viszonyok, illetve a termelő, a kereskedő piaci pozíciója van a legnagyobb hatással” – fogalmazott az Állami Számvevőszék az elemzésében. És nemzetközi tanulmányok sora ugyancsak erre a megállapításra jutott, ezeknek a linkjét a cikkünk végén találják. De konkrét példákat is érdemes felhozni az ÁSZ-jelentés alapján:

1. A sertéshúsnál a nettó árakat elemezve látható, hogy az áfacsökkentést követően azok 2017-ig emelkedtek, 2016-ban jelentősen, 20 százalékkal, majd 2017-ben mintegy 6 százalékkal, 2018-ban azonban már nem történt emelkedés az előző évhez képest. Így az áfacsökkentésnél az átlagos fogyasztói ár nem mérséklődött úgy, ahogy várható lett volna.
2. A baromfihús esetében az áfa mértékének 27-ről 5 százalékra történt csökkentésére 2017. január 1-jétől került sor. Bár az árcsökkenés ellen hatott a 2017. évben a madárinfluenza, a 2018-as fogyasztói árak 2,9 százalékkal emelkedtek.
3. Korábban a tojás esetében az áfacsökkentést követően az átlagos fogyasztói ár esése nem volt észlelhető, a nettó árak a adócsökkentést követően nagymértékben (27,5 illetve 10,3 százalékkal) növekedtek.
4. A tejek és tejtermékek esetében már 2009-től kedvezményes, 18 százalékos áfakulcs volt alkalmazható, majd 2017. január 1-jétől a friss tej áfája (kivéve az UHT- és ESL-tejet) 18 százalékról 5-re csökkent. Az UHT- és ESL-tejek esetében a csökkentésre 2019. január 1-jétől került sor. Bár az árban a 2019. január 1-jétől hatályos áfacsökkentő intézkedés hatása megmutatkozott, az ezt követő hónapokban lassú áremelkedés indult meg. A csökkentés mértéke végül visszaépült az árakba.
5. A halhús áfájának csökkentésére 2018. január 1-jétől lépett életbe, amikor a korábbi 27 százalékos áfamértéket 5-re csökkentették. 2018. év végére (részben a karácsonyi keresletnövekedés hatására) a ponty átlagára újra megemelkedett, és ekkor már 6,5 százalékkal haladta meg az előző év végi átlagos árat.

Nem szeretnénk tovább sorolni az Állami Számvevőszék által részletesen ismertetett, empirikus, kézzelfogható, és az emberek által meg is tapasztalt tényeket. Ennek alapján bizonyíthatóan kijelenthető:

Ahogy azt korábban megírtuk, ha valamit eladtak szombaton bruttó 120 forintért, 20 forint áfatartalommal, akkor hiába csökkentik vasárnapra 10 forinttal az adót. A kereslet és a kínálat már találkozott 120 forintnál. Miért csökkentené a kereskedő a bruttó árait? Maximum időszakosan, a kereskedelmi verseny miatt esnének az árak, de azok visszakúsznának.

Az áfacsökkentés szinte mindig szükségszerűen rosszul céloz

Ráadásul az ellenzéki pártok – meglepő módon közgazdászok is, korábbi gazdasági döntéshozók – ezekkel a kijelentésekkel arról is tanúbizonyságokat tesznek, hogy alapvető fogalmuk sincs arról, hogy jelenleg Magyarországon nagyobb arányban a kínálati oldal határozza meg az árakat, ezért is van infláció, a kiskereskedelmi egységek profitmaximalizálása mellett.

Végezetül idézzük pár mondatot még Surányi György korábban már bemutatott cikkéből. A talán mindenki számára mértékadó közgazdász arra jutott, hogy a csökkentés nem jár érdemi jövedelememelkedéssel egyetlen társadalmi rétegnél sem, azonban a költségvetésből kiesik egy jelentős bevétel. Ha például 27 százalékról 25-re csökkenne az áfa, az nagyjából 450-500 milliárd forinttal, a GDP 0,9 százalékával növelné a költségvetési hiányt. De mutatunk egy idézetet is:

Egy pillanatra tételezzük fel azt a teljesen életidegen helyzetet, hogy az áfakulcs csökkenése mégis tartós árcsökkenést hoz. Ebben a valószínűtlen helyzetben jól látszik a nemes szándék ellentmondása. Ha valaki havonta 100 000 forint nettó jövedelemmel rendelkezik, akkor az ő jövedelememelkedése 2 százalékpontos áfaesés után havi 2000 forint. Aki egy nullával többet visz haza, annak a többletjövedelme a tízszerese, azaz havi 20 000 forint, feltéve, hogy mindent elkölt. Vagyis a szándékkal ellentétben nő a jövedelmi és vagyoni különbség, miközben az alacsony jövedelműek helyzete nem javul kézzelfogható mértékben. Ahhoz ennél jóval több kell, miközben a költségvetés már nagyot romlik.

A volt jegybankelnök azt is kiemelte, hogy a magas áfa és általában a magas adókulcs ellenében szokták felhozni az adóelkerülés, illetve -csalás vádját. „Ez az érv általában helytálló. Itt és most ez mégsem áll fenn. A kormány másik helyes döntése az online számlázás kiépítése volt.” Majd végezetül aláhúzta: „A nemes szándék csak a szükséges, de nem elégséges feltétele a helyes döntésnek. Az általános áfacsökkentés – akárcsak a szelektív, egy-egy termékre vagy szolgáltatásra kiterjedő áfaleszállítás – szinte mindig szükségszerűen rosszul céloz.”

Tehát a jelenlegi ellenzék nemcsak olyan intézkedéseket követel, amelyek közgazdaságilag nem arra pontra vezetnek, ahova szeretnék, hanem empirikusan bizonyítható tényekkel mennek szembe.

A cikkünkhöz felhasznált források:

• az Állami Számvevőszék tanulmánya;
  
• Surányi György elemzése;
  
• a portugál példa;
• a National Bureau of Economic Research kutatása pedig itt érhető el.
• Illetve felhasználtuk Kutasi Gábor és Marton Ádám kutatását is, ez az alábbi linken érhető el.

(Borítókép:  Németh Kata  / Index)