Bérnövekedés vagy inflációs csapda? Magyarország útja az 1000 eurós minimálbér felé

Tíz európai uniós országban nem éri el a minimálbér a havi 1000 eurót – derül ki az unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb, 2025. januárra vonatkozó adataiból. Magyarország az utolsó előtti helyet foglalja el:

• Lettország (740), Románia (814),
• Szlovákia (816), Csehország (826),
• Észtország (886 euró), Málta (961 euró),
• Görögország (968),
• Horvátország (970).

További hat országban 1000 és 1500 euró között mozog a minimálbér: Ciprus (1000), Portugália (1015), Litvánia (1038), Lengyelország (1091), Szlovénia (1278) és Spanyolország (1381).

A fennmaradó hat országban a minimálbér meghaladta az 1500 eurót havonta: Franciaország (1802), Belgium (2070), Németország (2161), Hollandia (2193), Írország (2282) és Luxemburg (2638).

Az EU 27 tagállamából 22-ben létezik nemzeti minimálbér. Dánia, Olaszország, Ausztria, Finnország és Svédország nem rendelkezik központilag megállapított legalacsonyabb bérrel.

Paritáson kisebbek a különbségek

A legmagasabb minimálbér 4,8-szorosa a legalacsonyabbnak. Azonban a minimálbérek közötti különbségek jelentősen csökkennek, ha figyelembe vesszük az árszínvonal-különbségeket.

Vásárlóerő-paritáson (PPS) kifejezve az alacsonyabb árszínvonalú EU-országokban a minimálbérek magasabbnak bizonyulnak a magasabb árszínvonallal rendelkező országokhoz képest.

Az árszínvonal-különbségek kiigazítása után a minimálbérek havi 878 PPS-től (Észtország) 1992 PPS-ig (Németország) terjedtek, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb minimálbér 2,3-szorosa volt a legalacsonyabbnak.

A bruttó mediánjövedelem fényében

Relatív értéken nézve, 2022-ben a minimálbérek három országban tették ki a bruttó havi mediánjövedelem több mint 60 százalékát: Franciaországban, Portugáliában és Szlovéniában (mindhárom országban 66 százalék).

Az eloszlás alsó végén a minimálbérek négy országban nem érték el a bruttó mediánjövedelem felét: Belgium (49 százalék), Málta (46 százalék), Észtország és Lettország (mindkettő 43 százalék).

Mi a minimálbér szerepe?

Bár több fejlett európai országban – mint Dánia, Svédország vagy Ausztria – nincs központilag meghatározott minimálbér, Magyarországon ennek jogszabályban rögzített szintje kulcsszerepet játszik.

A minimálbér a munkavállalók érdekében való fellépés kormányzati eszköze, mely nemcsak az alacsony keresetűeket érinti, hanem például a gyed, a táppénz és más szociális juttatások mértékét is befolyásolja. Ezért a minimálbér megléte és rendszeres felülvizsgálata nem csak indokolt, hanem szükséges

– mondta az Indexnek Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár.

A bérnövekedések hatása túlmutat a közvetlen jövedelemnövelésen. „A minimálbér emelése közvetlenül és közvetetten is növeli az átlagkeresetet, ami fogyasztásbővülést és gazdasági növekedést idézhet elő” – hangsúlyozta Czomba. Emellett a hároméves bérmegállapodás kiszámíthatóságot teremt mind a cégek, mind a munkavállalók számára.

Ugyanakkor, mint rámutat, még azokban az országokban is, ahol nincs államilag szabályozott minimálbér, kollektív szerződések révén sok esetben léteznek ágazati bérminimumok.

Átlagbér vs. mediánbér

Az Index korábban több alkalommal is beszámolt az átlagbér és a mediánbér közötti különbség fontosságáról. Míg az átlagbérre a kiugróan magas fizetések erősen hatnak, a medián jobban tükrözi a „tipikus” munkavállaló helyzetét.

Németh Dávid szerint a mediánbér jobban mutatja az alsóbb és középrétegek valós helyzetét, míg az átlagbér inkább a gazdaság egészének teljesítményét méri. Ezzel Czomba Sándor is egyetért, de hozzáteszi: „Egyik mutató sem jobb a másiknál, egymást kiegészítik, és mindkettő fontos a bérpolitika számára.”

A KSH legfrissebb, februári keresetekre vonatkozó adatai alapján az átlagkereset (457 ezer forint) és a mediánkereset (370 700 forint) között jelentős, 86 ezer forintos különbség volt.

Nem mindenhol ugyanazt jelenti 1000 euró

Az elemző és az államtitkár egyaránt felhívja a figyelmet minimálbér vásárlóerő-paritás (angolul: purchasing power parity, PPP) alapján történő mérésének fontosságára, ami kifejezi, hogy egy adott termék- és szolgáltatáscsomag mennyibe kerül a különböző országok különböző valutáiban, így biztosítja – többek között – az ár- vagy életszínvonal nemzetközi összehasonlíthatóságát.

Németh Dávid rámutat: a vásárlóerő-paritás lényege az, hogy ne csak a fizetések összegét, hanem azok „valódi értékét” is mérjük.

Ez azért fontos, mert ugyanaz a bér különböző országokban nagyon eltérő életszínvonalat jelenthet. Például 1000 euró Németországban sokkal kevesebbet érhet, mint Lengyelországban vagy Magyarországon, ahol alacsonyabbak az árak. A vásárlóerő-paritás ezt a különbséget próbálja figyelembe venni

– mondta az elemző.

Czomba Sándor kiemelte:

amely mutatja, hogy nemcsak nominálisan, de reálértéken is egyre többet ér a hazai minimálbér.

Ki tudják-e gazdálkodni a cégek a béremelést?

A hároméves megállapodással a kormány – többéves hiányosságot törlesztve – érdemben zárkóztatná fel a legalacsonyabb béreket. A minimálbér 40 százalékos növekedése ugyanakkor jelentős kihívás a cégek számára.

A kormány ebben uniós támogatásokkal és képzési programokkal – például a GINOP Plusz 3.2.1 keretében – segíti a vállalatokat. Eddig több mint 100 ezer munkavállaló képzettségi szintjét sikerült növelni.

Németh Dávid szerint a minimálbér emelése elsősorban a mediánbért tolja felfelé, de kevésbé hat az átlagbérre, mivel a magasabb jövedelműek bére nem változik ilyen ütemben. A szakértő szerint a cégek háromféle módon reagálhatnak a bérköltségek emelkedésére:

• Hatékonyság-növeléssel: fejlesztések, digitalizáció, termelékenység javítása.
• Áremeléssel: a többletköltséget a fogyasztókra hárítják, ami inflációhoz vezethet.
• Továbbá piaci konszolidáció mehet végbe. A gyengébb vállalkozások kiszorulnak, a nagyobb, hatékonyabb szereplők maradnak talpon.

„A vállalatok számára kihívás a finanszírozás. A magasabb minimálbért mindenképpen ki kell fizetni, még akkor is, ha a cég bevételei ezt nem teszik lehetővé. Különösen az alacsony hozzáadott értékű szektorokban lehet ez komoly teher” – véli a közgazdász.

Ugyanakkor, ahogy arról az Index beszámolt, könnyen csapdába kerülhetnek a nehéz időkben is munkaerőt tartalékoló vállalkozások. Ugyanis míg a versenyképesség, termelékenység javításához szükséges beruházások elmaradnak, addig mind a szakképzett, mind a szakképzetlen munkaerőt igyekeznek megtartani. A termelékenység-bővülés nélküli bérköltség-növekedés azonban könnyen gátat szabhat ennek, ami elbocsátásokkal járhat.

Két helyen is lecsapódhat az erőltetett béremelés

A Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által 2028-ra bejelentett 1000 eurós minimálbér, illetve 1 millió forintos átlagbérrel kapcsolatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a piac – a megélhetési költségek növekedésére válaszul – „kitermelne” önmagában ekkora bérszinteket.

Nem valószínű – jelezte Németh Dávid.

Bár a gazdaság fejlődése idővel emelheti a béreket, az ilyen gyors ütemű növekedés (évi 9–13–14 százalék) nem következne be magától. A termelékenység jelenlegi növekedési üteme (2,5–3 százalék évente), illetve egy fenntartható inflációs cél (2–2,5 százalék) mellett évente 5–6 százalékos béremelkedés lenne reális. Ennél gyorsabb emelés valószínűleg csak a forint gyengülése vagy az infláció erősödése révén érhető el, ami hosszabb távon rontaná az életszínvonalat

– vezette le a szakértő.

A kormány célja, hogy a minimálbér 2028-ra elérje az 1000 eurós szintet, a növekedés pedig már most érezhető – hangsúlyozta Czomba Sándor. 2025 elejétől a minimálbér 9 százalékkal emelkedett, a tervek szerint 2026-ban 13 százalékkal, míg 2027-ben újabb 14 százalékkal nő. A cél, hogy 2027-re a minimálbér elérje a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát, ami összhangban van az uniós irányelvekkel. A minimálbér-emelés – együttesen a garantált bérminimum 7 százalékos emelésével – egyrészt az átlagkereseteket is közvetlenül emeli, másrészt a munkáltatók közvetetten, azaz a bértorlódás okozta bérfeszültségek kezelésére a magasabb fizetésűek kereseteit is fejlesztik.

„Közgazdasági értelemben valamely termelési tényező árának változása innovációra, a belső erőforrások felhasználásának átalakítására, a termelési folyamatok racionalizálására, szervezetfejlesztésre ösztönzi a vállalkozásokat, amelyek a termelékenység javulásának irányába hatnak, így van ez a munka mint termelési tényező árának emelkedésekor is. A hosszú idősoros adatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy a keresetek nem az inflációval, hanem a nominális GDP-vel állnak erős kapcsolatban” – mondta az államtitkár.

Czomba Sándor hangsúlyozta: a bérek tartós növekedése nem az infláció függvénye – az csak egy tényező a sok közül. A kereseteket alapvetően a gazdaság teljesítménye, a vállalkozások termelékenysége és a munkaerőpiaci kereslet-kínálat határozza meg. Éppen ezért a kormány célja a stabil gazdasági növekedés megteremtése, ahol a fejlesztések és a képzett munkaerő révén folyamatos a reálkeresetek emelkedése.

Jelenleg a minimálbér bruttó 290 800 forint, míg az átlagbér 668 100 forint. Ez azt jelenti, hogy a minimálbérnek közel 30, míg az átlagbérnek mintegy 33 százalékkal kellene növekednie négy év alatt. (Amennyiben 400 forintos euróárfolyamot veszünk alapul.) A növekedés tehát erősen árfolyamfüggő – mutatott rá Németh Dávid. Ha a forint gyengül, még nagyobb emelkedésre van szükség a cél eléréséhez. Ez viszont csak akkor reális, ha nagyon magas inflációval vagy gyenge forinttal számolunk, ami rontaná a vásárlóerőt.

A célkitűzés inkább tűnik kommunikációs eszköznek, mint reálisan elérhető gazdasági programnak. Hiába emelkedik a minimál-, illetve az átlagbér, amennyiben a reálbérek nem növekednek ezzel párhuzamosan, akkor a statisztikai értékek emelkedése nem jelent valódi jólétnövekedést

– fogalmazott az elemző.

A túl gyors béremelés nyomást helyez a forintra. A növekvő bérek növekvő költségekhez, végső soron drágább termékekhez, szolgáltatásokhoz vezetnek, ami az export-versenyképességet is rontja.

„A befektetők kevésbé bíznak egy inflációval küzdő, árfolyamgyenge országban. A bizalomvesztés pedig további tőkeáramlást indíthat el kifelé, ami tovább gyengíti a forintot” – szögezte le a szakértő, hozzátéve: a gyenge forint importdrágító hatású, ami inflációs nyomáshoz vezet. Amennyiben ugyanis az importált termékek ára forintban nő, akkor a vásárlóerő csökkenhet. „Tehát a bérpapírokon szereplő összegek növekednek, de kevesebb árut tudunk venni belőle” – mondta.

Összességében tehát a

a túlságosan erőltetett béremelés két helyen is lecsapódhat: az inflációban és az árfolyamban

– tette hozzá.

(Borítókép: Tom Weller / picture alliance / Getty Images)