Menekülhetnek a szupergazdagok, nem lesz biztonságban a pénzük

A világ vezetői tavaly Brazíliában gyűltek össze a G20-as csúcstalálkozón. Itt a globális gazdaság kihívásai mellett egy korábban csak a közgazdasági konferenciák zárt ajtói mögött emlegetett téma is reflektorfénybe került: a szupergazdagok egységes, globális megadóztatása. A javaslat, amely eddig leginkább csak elméleti viták tárgya volt, most először kapott széles körű nyilvánosságot – és nem kis port kavart.

Magyar Csaba, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője az Indexnek azt részletezte, hogy a koncepció nem másra épül, mint a multinacionális cégek esetében már bevezetett globális minimumadó modelljére. Ezúttal azonban nem vállalatok, hanem magánszemélyek lennének a célkeresztben – méghozzá a világ leggazdagabb emberei.

A terv szerint azoknak, akiknek a vagyona meghaladja az 1 milliárd amerikai dollárt, évente legalább a vagyonuk 2 százalékának megfelelő mértékű adót kellene befizetniük, a nemzeti adórendszereken felül, kiegészítő jelleggel. „A rendszer célja nem a meglévő nemzeti szabályozások leváltása, sokkal inkább azok kiegészítése egy nemzetközileg összehangolt keretrendszerrel” – mondta Magyar Csaba.

Világszintű adóháború?

A javaslat mögött Gabriel Zucman neves francia közgazdász áll, aki tanulmányában nem kevesebbet javasol, mint egy teljesen új korszak megnyitását a globális adózás történetében. Zucman érvelése szerint a szupergazdagok jelenlegi adóterhelése – országonként változó mértékben – messze elmarad attól, amit a társadalmi igazságosság és az államok fenntartható működése indokolna.

A tervezet célja, hogy gátat szabjon az adóoptimalizálásként ismert gyakorlatnak, amikor a tehetős magánszemélyek adóparadicsomokba telepednek le és viszik magukkal a vagyonukat, kihasználva az államok közötti adóversenyt. A Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke szerint az új rendszer révén csökkenhetne az indokolatlan külföldre költözés,

Bár az ötlet vitathatatlanul ambiciózus, a nemzetközi fogadtatás egyelőre felemás. Az idei tavaszi ülésszakon az Európai Parlament is napirendre tűzte a kérdést – ám a javaslat sorsa ott úgy tűnik, zátonyra futott. Politikai támogatottsága még formálódik, és számos ország részéről óvatos szkepticizmus övezi.

Egy dolog azonban biztos: a vita elindult, és ha nem is holnap, de a világ adórendszereiben hamarosan új korszak kezdődhet – egy olyan világé, ahol a leggazdagabbakat sem kerüli el az adófizetés kötelessége

– emelte ki az Indexnek Magyar Csaba, majd hozzátette, ha megvalósul, forradalmat hozhat a világ gazdasági színterén: a szupergazdagok globális megadóztatásából éves szinten 200–250 milliárd dolláros adóbevétel áramolhatna be az államkasszákba. Azonban ez csak a kezdet, amennyiben a későbbiekben azok a magánszemélyek is adókötelessé válnának, akik „mindössze” 100 millió dollár felett rendelkeznek, az újabb 100–140 milliárd dolláros többletet hozhatna a nemzetközi rendszernek.

A számításokat Gabriel Zucman tanulmányára alapozzák, amely nem csupán egy közgazdasági javaslat, hanem egy társadalmi kiáltvány is: a világ leggazdagabb néhány ezreléke aránytalanul kevés adót fizet, miközben vagyonuk soha nem látott ütemben gyarapodik. Az elmúlt 40 év átlagában a szupergazdagok éves reálhozama elérte a 7,5 százalékot. Ehhez képest egy 2 százalékos globális adóteher nem törné meg a lendületet – sőt még így is 5,5 százalékos hozamot vihetnének haza, ami továbbra is bőven a világ élvonalában tartaná őket.

Nincs ellenállás a globális szuperadó körül?

A rendszer – legalábbis kezdeti formájában – néhány ezer embert érintene, így a globális gazdasági növekedésre gyakorolt hatása marginális lenne. Ám a politikai visszhang annál hangosabb. A „Tax the Rich!” jelszó alatt máris kibontakozóban van egy nemzetközi kampány, amely minél több ország támogatását próbálja megnyerni az ötletnek. A cél: egy széles körű, összehangolt adózási szövetség létrehozása, amely a legvagyonosabb réteget vonja be a közteherviselésbe.

Nem mindenki látja azonban szívesen ezt az irányt. Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump már korábbi elnöksége alatt is egyértelművé tette álláspontját: első intézkedései között volt, hogy az USA kivonja támogatását a multinacionális cégekre vonatkozó globális minimumadóból. Ennek fényében aligha meglepő, hogy egy, a magánvagyonokat célzó globális adó elképzelését sem ölelné keblére.

Az út tehát hosszú és politikailag rögös, de a gondolat már gyökeret vert. A kérdés már nem az, hogy beszélünk-e róla, hanem az, hogy a világ vezetői közül ki meri először kimondani: ideje a leggazdagabbaknak is fizetni

– emelte ki Magyar Csaba. Még a nemzetközi viszonylatban prudensnek számító Európában is számos olyan ország van, amely adómentességet vagy alacsony, fix összegű adókat kínál az odaköltöző vagyonos külföldieknek. Ciprus, Málta és Írország nem adóztatja az odaköltöző külföldiek tőkejövedelmét, míg Olaszország és Svájc kiszámítható, egyösszegű adókkal csábítja oda a milliárdosokat.

Portugáliában külön üzletág épült vagyonos amerikai nyugdíjasok átköltöztetésére. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tendenciát, mint hogy Ciprus leggazdagabb emberei nem ciprusiak, hanem az indiai árutőzsde királya, Vinod Adani és a svéd John Fredriksen, aki a világ legnagyobb olajszállító hajóflottájával rendelkezik. Utánuk, nem meglepő módon, szép számmal találhatóak olyan orosz származású mágnások, akik a háború miatt kerestek maguknak második otthont.

Ezek közül a legelismertebb és legnépszerűbb az Egyesült Arab Emírségek. Az ott élőknek bármekkora lehet jövedelme, nem kell utána adózniuk. Többször felmerült már, hogy bevezetik a személyi jövedelemadót, de a pénzügyi kabinet egyelőre elkötelezettnek látszik a tekintetben, hogy inkább a fogyasztást adóztatják, jóllehet az általános forgalmi adó mértéke is csupán 5 százalék.

Felmerül a kérdés, miért vennének részt az országok egy olyan globális rendszerben, amely látszólag épp a gazdag külföldiek jelenlétét csökkentené? Magyar Csaba szerint a válasz egyszerű, ám gazdasági szempontból annál súlyosabb érveken nyugszik. Még ha ezek az ultratehetős személyek csak jelképes adót is fizetnek egy adott országban, puszta jelenlétük üzleti és befektetési potenciált jelenthet a helyi gazdaságnak.

Egy-egy milliárdos megjelenése a piacon ingatlanárakat mozgat meg, startupokat indít be, és nem ritkán politikai kapcsolati hálókat is átsző. Az sem elhanyagolható, hogy a vagyonuk egy részét helyben költik el – luxusautókra, jachtokra, fine diningra és magániskolákra.

Nem véletlen tehát, hogy számos ország éles versenyt folytat a világ leggazdagabbjaiért – adókedvezményekkel, külön rezidens programokkal és finoman szabályozott adótörvényekkel.

Magyar Csaba szerint ugyanakkor a kedvezőbb adózási országba történő költözés nem csupán a repülőjegy megváltásáról szól, szerinte két kritikus tényezőt mindenképpen figyelembe kell venni:

• Az első: az új lakóhelynek olyan országnak kell lennie, amely adóegyezményt kötött a származási állammal. Ez biztosítja, hogy ne keletkezzen kettős adóztatás – vagy épp ellenkezőleg, ne maradjon teljesen adózatlanul a vagyon. Ezen túlmenően az adóügyi illetőség kérdését is egyértelműen rendezi, ami kulcsfontosságú a viták elkerülése érdekében.
• A második, talán még fontosabb szempont: valóban ott is kell élni. Nem elég egy tengerparti villa címe egy bankszámlakivonaton – a revizorok manapság már nem dőlnek be a képeslapéletnek. Ezt Boris Becker, a teniszcsillag példája világosan mutatja. Bár hivatalosan a monacói Monte-Carlót jelölte meg állandó lakhelyként, a német adóhatóság alapos vizsgálata során kiderült, hogy valójában München volt az otthona. Az ügy vége: 1,7 millió eurónyi adó és bírság.

„A történet tanulsága világos: a globális szuperadó csak akkor működhet hatékonyan, ha nem maradnak kiskapuk. Ha minden ország csatlakozna a rendszerhez, a gazdagoknak nem lenne hova menekülni – de amíg ez nem valósul meg, szükség van további eszközökre is. Ilyen lehet például az exitadó bevezetése, amely a külföldre költözés pillanatában adóztatja meg a korábban felhalmozott vagyont” – mondta a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője.

Magyarországon egyelőre nem létezik ilyen kilépési díj a magánszemélyek számára, ám Németország – épp a Becker-féle esetek nyomán – már régóta alkalmazza ezt a szigorú, de egyre inkább elkerülhetetlennek tűnő szabályozást. A világ tehát válaszút előtt áll: egységesen lépnek fel az adóelkerülés ellen, vagy továbbra is maradnak a luxuslakcímekkel leplezett jogi trükkök.

Erős a világ leggazdagabbjainak a lobbija 

A kezdeményezés komoly figyelmet kapott Európában. Spanyolország kormányfője, Pedro Sánchez úgy fogalmazott, új intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy visszavegyenek az elit aránytalan privilégiumából, és megadóztassák azokat, akik már száz életre elegendő pénzt halmoztak fel. Franciaország miniszterelnöke már tavaly bejelentette, lépéseket tesznek a tehetősek hatékonyabb adóztatására – részben az államadósság csökkentése érdekében.

Az Európai Parlament szocialista frakciója is támogatja a kezdeményezést, amely illeszkedik a méltányosabb és fenntarthatóbb Európa víziójához. Idén márciusban az Európai Parlamentben az EU Tax Observatory a bizottságnak szegezte a kérdést, hogy támogatja-e a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyekre kivetett uniós szintű minimumadót, valamint részletes cselekvési tervet és intézkedést várnak ezen a fronton.

Arra tettek javaslatot, hogy 3 százalékos adót állapítsanak meg a legalább 100 millió euróval rendelkező uniós magánszemélyek vagyonára. Az európai parlament ezt a kezdeményezést elsöprő többséggel leszavazta. Mint látható, a „Tax the Rich!” mozgalom vagyonos magánszemélyeket terhelő 2 százalékos globális minimumadó-koncepciója még kezdeti fázisban van, legalábbis, ami a népszerűséget illeti.

Bár a szupergazdagokra kivetett adó valóban új korszakot nyithatna az nemzetközi adózásban, megvalósítása korántsem egyszerű. A világ leggazdagabbjainak lobbija erős, és mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék adóoptimalizált pozícióikat. A reform csak akkor működhetne, ha a nemzetállamok széles körű konszenzusra jutnának – ez azonban egyre nehezebb a jelenlegi protekcionista, önérdekalapú geopolitikai környezetben

– összegezte az Indexnek Magyar Csaba, aki végezetül arra is kitért, hogy hiába világos a cél, ha a megvalósítás során minden ország más-más prioritások mentén mozog. A nemzetközi adózási együttműködés eddigi eredményei azt mutatják, hogy nem lehetetlen, de komoly politikai akarat és stratégiai egység lenne szükséges hozzá, ami egyelőre egyáltalán nem körvonalazódik.

(Borítókép: chasdesign / Getty Images)