Németország kivégezte Nagy Márton ígéretét, lépnie kell a kormánynak

Nem indult erősen az év sem a magyar gazdaság számára. Az első negyedév számai nem hozták a remélt lendületet: a bruttó hazai termék (GDP) 0,4 százalékkal zsugorodott az előző év azonos időszakához képest, és 0,2 százalékkal maradt el a tavalyi év utolsó negyedévétől is. Korábban is lehetett sejteni, a háztartások költési kedve nem lesz elég arra, hogy kihúzza a bajból a magyar gazdaságot, amely jól láthatóan szerkezeti problémával küzd.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a reálbérek úgy növekednek, hogy közben a globális kereslet gyenge és az exportpiacok kilátásai – különösen egy vámháború árnyékában – tovább romolhatnak. Így a kérdés inkább az: pontosan hol akadozik a gépezet?

Kíméletlen adatok érkeztek

A választ a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) frissen közzétett ipari termelési adatai adják meg. Márciusban az ipari termelés összességében nem nőtt az előző év azonos hónapjához képest – sőt, ha kivesszük a naptárhatás trükkjeit (idén ugyanis két munkanappal több volt), akkor 5,4 százalékos visszaesést látunk. A gyenge teljesítmény mögött leginkább a feldolgozóipar lanyhulása áll, ahol különösen a villamos berendezések gyártása mutatott komoly visszaesést.

Ez utóbbi alágazatban egy év alatt 20 százalékkal csökkent a termelés, és itt nem apró esésekről van szó: az akkumulátorok és szárazelemek gyártása 41 százalékkal, a villamos motorok és áramelosztó készülékeké közel 15 százalékkal zuhant vissza. Persze nem mindenhol borús a kép. Az ipari export például 3,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és néhány kulcsterületen biztató számokat látunk. A járműgyártás volumene 2,8 százalékkal emelkedett, az elektronikai termékeké pedig 14 százalékkal ugrott meg.

A külpiaci értékesítés volumene stagnált, míg a hazai piacokon 3 százalékos visszaesést regisztráltak. A feldolgozóipar tizenhárom alága közül kilencben csökkent a termelés – újra csak a villamos berendezések gyártása került a lista végére 25 százalékos mínusszal. És még a legnagyobb alág, a járműgyártás sem tudott teljesen ellenállni az ellenszélnek: itt 3,8 százalékos visszaesés történt.

Összességében az adatok alapján jól látható, hogy a gazdaság 2025 tavaszán – legnagyobb eufemizmussal is – csak toporog, mintsem lépdel előre, és akkor a repülőrajtot nem is említjük. Néhány iparág próbálja tartani a tempót – de a nagy egész egyelőre fáradtnak, sőt kissé irányt vesztettnek tűnik.

Felpattant a járműgyártás, de tartós lesz a lendület?

Ráadásul Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azt fejtegette most az Index megkeresésére, hogy a legfrissebb adatok alapján az ipar gyakorlatilag duplán stagnál. Éves összevetésben nem mutatott növekedést a termelés, de a gyártás volumene havi szinten sem változott. Az elemző szerint bár ez elsőre nem tűnik drámainak, a részletesebb számok alapján a helyzet továbbra is aggasztó: a szezonálisan kiigazított adatok szerint az ipari teljesítmény 5,4 százalékkal esett vissza.

Márciusban a feldolgozóipar teljesítménye több mint 5 százalékkal maradt el a 2021-es átlagtól, vagyis a szektor továbbra is távol van a stabil növekedési pályától. A legnagyobb kérdés most az: elértük-e már a mélypontot, vagy még lejjebb van az alja? Pedig az elmúlt időszakban jelentős állami és magántőke áramlott az ágazatba, ami komoly beruházásokat is elindított. Ennek ellenére az ipar inkább fékezte, semmint húzta volna a növekedést.

Ahhoz, hogy a gazdaság újra lendületet vegyen, szükség lenne egy ipari fordulatra – és talán már meg is jelentek ennek első jelei. Van ugyanis némi ok az óvatos optimizmusra. A márciusi járműipari adatok biztatóak, ahogy a német ipari termelés friss számai és Németország fiskális politikájának lazítása is kedvező hatással lehetnek a magyar iparra. A kérdés már csak az, hogy ez az apró lendület képes lesz-e valódi növekedéssé válni.

A legjelentősebb visszahúzó erő a villamos berendezések gyártása ágazat volt, ennek közel ötödével csökkent a teljesítménye a nyers adatok szerint. Idetartozik az akkumulátorgyártás is, melynek kibocsátása 41 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A húzóágazatnak szánt iparág tehát gyengén teljesít, nincs meg a várt kereslet a termékei iránt. Ebben az elektromos autózásra való, a vártnál lassabb átállás játszik szerepet. Az új technológia egyrészt drága, állami támogatások nélkül nem versenyképes, másrészt a hozzá kapcsolódó infrastruktúra sem eléggé kiépült még a világban. Mivel a járművek jelentős részben exportra készülnek, így nem elsősorban a magyar infrastruktúra a kérdés, hanem az európai szintű

– összegezte Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, majd hozzátette: márciusban váratlanul jól teljesített a járműgyártás: éves szinten 2,8 százalékos növekedést produkált, ami kellemes meglepetés az előző hónapok gyengélkedése után. Ez a javulás nem lehet független attól, hogy a német ipar – különösen a járműgyártás – is erős hónapot zárt, 8,1 százalékos bővüléssel. A kérdés persze az, hogy ez valódi fordulat jele, vagy csak átmeneti fellendülés, amit az exportot sürgető cégek idéztek elő a vámok életbelépése előtti utolsó pillanatokban.

A jól teljesítő ágazatok között továbbra is kiemelkedik az élelmiszeripar és a számítógépgyártás. Előbbiben ugyan a növekedés márciusban szerény, 0,9 százalékos volt, de a stabil teljesítmény mögött a hazai kereslet élénkülése áll – az ágazat ugyanis nagyobb arányban termel a belföldi piacra, mint az ipar többi része. A számítógépgyártás ezzel szemben szárnyal: márciusban 15,6 százalékos növekedést ért el éves alapon, ami jól mutatja, hogy az elektronikai szektorban továbbra is komoly tartalékok rejlenek.

Mindenről a németek tehetnek?

Az ipar jelentős részben exportra termel, ezért akkor tud jól teljesíteni, ha a külső piacon megvan a kereslet – persze vannak olyan ágazatok is, mint például az élelmiszeripar, ahol a belső piac is kiemelkedően fontos. Regős Gábor szerint Németország mint legfontosabb külkereskedelmi partnerünk kereslete kulcsfontosságú. A magas infláció időszakában a belső kereslettel volt probléma, ez most kedvezőbben alakul, a külső keresletről viszont ugyanez nem mondható el.

– akár mint egy-egy termék beszállítója, akár mint a fogyasztók számára termelő gazdaság. A német ipart több tényező is sújtja: a szigorú fiskális politikából adódóan elmarad fejlesztések (infrastruktúra), a megnövekedett és így versenyképtelen energiaárak (olcsóbb orosz energiáról való lemondás), illetve alacsony innovációs aktivitás.

„Ugyanakkor a német márciusi ipari adatok reménysugarat jelentenek: egy hónap alatt 3,0 százalékkal nőtt a termelés, éves összevetésben pedig stagnált. Kérdés, hogy ez azt jelenti, hogy a német ipar növekvő pályára tud végre állni, vagy csak a cikkcakkozás  folytatódik: az előző hónap csökkenését most egy növekedés követte” – összegezte a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki szerint nem szabad mindig a német ipar és általánosan a külső kereslet alakulásával takaróznunk: ha mindig a német gazdaság növekedését várjuk, akkor elmegy mellettünk az élet, nem lesz gazdasági felzárkózás, hiszen korántsem vehető biztosra, hogy a német gazdaság szárnyalni fog a közeljövőben.

Az ipari struktúra átalakítása és diverzifikálása jelenleg egy kiemelkedően fontos feladat, hiszen látjuk a jármű- és akkumulátorgyártástól való erős függés káros hatásait. „De a diverzifikációt ennél szélesebben értelmezném: nemcsak az iparra kell nagy hangsúlyt fektetni, de a gazdaság többi ágazatára is. Ez egyrészt fontos a diverzifikálás miatt: amint az elmúlt években láttuk, a szolgáltató ágazatok az iparnál jobban teljesítettek úgy, hogy nem részesültek olyan mértékű támogatásban – tegyük hozzá: olyan mértékűben ne is részesüljenek” – fejtegette Regős Gábor.

A gazdaság diverzifikációja a munkaerő megtartása szempontjából is fontos: az ország minden részén szükség van arra, hogy a munkavállalók a munkahelyek szélesebb köréből válogassanak, hiszen ha egy-két helyen lehet csak elhelyezkedni, az nem feltétlenül egyezik meg az ott élők – különösen is a fiatalok – preferenciáival, karriercéljaival, így nehezebb a munkaerő helyben tartása, országban tartása.

Összességében pedig kijelenthető: az ipar gyengén indította az évet. Az ipart több tényező is sújtja: az alacsony kereslet mellett a magas energiaárak is problémát jelentenek, fékezik a versenyképességet. Az új beruházások beindulása mindenképpen emelni fogja az ipar termelését – 2025-ben a három nagy gyár 0,6, 2026-ban pedig 0,8 százalékponttal járulhat hozzá a GDP növekedéséhez, majd 2030-ig a kumulált hatás 2 százalékponttal –, de fontos, hogy a már meglévő létesítmények termelése, kapacitáskihasználtsága is felpörögjön. Regős Gábor szerint azt, hogy ezzel kapcsolatban mennyire lehetünk optimisták, nehéz megmondani.

(Borítókép: Bloomberg / Getty Images)