Egy tanulmány milliárdos üzletet indított el – így lehet birodalmat építeni a fizetésekből

GettyImages-1236479139
2025.05.19. 19:41
Feith Zoltán jogászból vált a magyar fintech piac egyik formabontó alakjává. A nagy bankok és globális szereplők által mellőzött vidéki kiskereskedők szegmensében építette fel integrált pénzforgalmi birodalmát, amely mára piacvezető lett. Története nemcsak az üzleti éleslátásról, hanem a kíváncsiság hajtotta folyamatos megújulásról is szól – egy emberről, aki a zenétől a pénzáramok világáig mindenben a harmóniát keresi.

Feith Zoltán időben ismerte fel, hogy a világ és így Magyarország is egyre jobban az elektronikus fizetési tranzakciók irányába tart. Olyan piaci rést fedezett fel, amelyet a kártyatársaságok és a hazai bankok is figyelmen kívül hagytak: az alacsonyabb forgalmú mikrokereskedőket, vagyis a vidéki boltok, éttermek és szolgáltatók világát. Egy évtizeddel ezelőtt – a bankok által uralt üzletágba való belépésre – ezt az akkor még elhanyagolt piaci szegmenst választotta. Mindezt egy nagyon letisztult, egyszerű, ugyanakkor innovatív üzleti modellben, ahol az ügyfelek az alacsony, 1 százalék alatti díjterhelésnek örülhettek, ő pedig a több faktoros integrált szolgáltatásból fakadó forgalomnak. 

Olyan rendszert épített fel, amelyben minden apró pénzmozgásnak szerepe van:

  • amikor a bolt elfogadja a vevőtől a kártyás fizetést,
  • amikor a pénz rövid időre a számlán marad,
  • és amikor végül elkölti azt a tulajdonosa

– mindegyik mozzanat egy-egy új lehetőséget teremt a szolgáltatás értékének növelésére. Feith Zoltánnal ugyanakkor olyan beszélgetni, mintha egy folyamatosan átrendeződő térképen navigálnánk – asszociációi Japántól a kulturális antropológián át a komolyzenéig és az alternatív zenei színtérig ívelnek. A társadalmi folyamatokról, történelmi összefüggésekről és jövőbeli trendekről lendületesen, élményszerűen, szenvedéllyel beszél. Emellett sokoldalú, olvasott ember, aki bár eddig kerülte a nyilvánosságot, az Indexszel most kivételt tett.

Egy tanulmány megváltoztatott mindent

Fiatalkorában alapvetően történészként képzelte el magát, mint mondja, hogy „ha választanom kellene, akkor én inkább bölcsész szeretnék lenni, de szerencsére nem kellett választanom. A bölcsész gondolkodásmód jól összeegyeztethető az üzleti világgal”. Hétéves korától megszállottan, mindennap olvas, és az általános iskolában, a gyermektakarékosság szimbólumának számító takarékbélyegekből befolyó zsebpénzét szinte teljes egészében könyvekre költötte. Talán innen ered az a soha véget nem érő kíváncsiság, amely egy nagyon fontos hajtóerőnek bizonyult számára, és amely tanulmányait, vállalkozásait és kulturális érdeklődését is végigkísérte.

Fiatal egyetemistaként megragadta a kor pezsgő kulturális élete, szellemi közege, Hamvas Bélától, Nietzschéig, az egzisztencialista filozófiától a zen buddhizmusig terjedt, nemkülönben a korszakot meghatározó legendás alternatív zenekarok, így az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a VHK és az A.E. Bizottság. Eredetileg történésznek készült, végül jogi, később kulturális antropológus diplomát szerzett. Az első vállalkozását még egyetemistaként gründolta. Egy barátjával közösen az egyetem klubépületében szervezett egyetemi bulit, hajnalra pedig nagyon elcsodálkoztak, mennyi bevételük is lett. 

Ekkor kóstoltam bele először egy új érzésbe: jó úgy bemenni egy könyvesboltba, hogy a könyvek nekem jelentette értéke alapján szabadon, bármelyiket megvásárolhatom. Végre nem kellett arra figyelnem, hogy mi fér bele a költségvetésembe, és mi nem.

Az évek során ki is használta ezt a szabadságot – olyannyira, hogy magánkönyvtára mára 15 ezer könyvet számlál. Gyűjtőkörét az a szellemi krédó határozza meg, hogy mit tart értékesnek, érdekesnek és méltónak a megőrzésre, de ezen belül a japán kultúra, a hajózás, és a társadalomtudományok kiemelten vannak jelen.

A kétezres években Feith Zoltánnak egy sikeres ingatlanfejlesztő cége volt, de a 2008-as globális pénzügyi válság idején, az akkor divatos V vagy W alakú válságelméletek helyett az volt a véleménye, hogy a lejtmenet hosszú évekig fennmaradhat. Emiatt kiszállt az ingatlanfejlesztésből, az ingatlanportfólióját értékesítette, és bár ekkor komolyan felmerült benne, hogy új karriert kezd az akadémiai világban, és régi vágyai szerint tanítani kezd, végül az üzleti szférában maradt.

2011-ben olvasta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyik tanulmányát, amely a hazai fizetési módokról szólt. Ebből kiderült, hogy a hazai fizetési tranzakciók kevesebb mint 10 százaléka volt elektronikus, a többi készpénzes. Az MNB megállapítása szerint a készpénzes fizetések éves társadalmi költsége meghaladta a 300 milliárd forintot. Ezt összevetette az akkori fejlett fizetési kultúrával rendelkező skandináv adatokkal, ahol az elektronikus fizetési tranzakciók aránya közelítette a 80 százalékot – ekkor érezte azt az üzletember, hogy ez a különbség óriási piaci lehetőséget jelent.

„Hazánk – történelmi okok miatti – relatív lemaradása okán van egy »időgépünk«. Ha elrepülünk egy fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országba, például Dániába, akkor megnézhetjük, hogy 5-10 év múlva mi fog történni Magyarországon. A relatív nemzetközi lemaradás hazai versenyelőnyre fordítható, hiszen a lokális innováció sokszor a máshol már jól bevált megoldások elsőként történő adaptációját jelenti” – összegezte az Indexnek.

Az MNB tanulmánya arra sarkallta Feith Zoltánt, hogy elkezdjen beletanulni a számára addig ismeretlen pénzforgalmi üzletágba, később pedig, amikor validálta a vízióját, komolyan befektessen a hazai elektronikus fizetés elterjesztésébe. Az elektronikus fizetések arányának megtöbbszöröződését Feith Zoltán elkerülhetetlennek látta: „startupot érdemes növekvő üzletágban gründolni. Persze ott sem mindegy, hogy milyen szegmenst választasz. Szerintem nem okos stratégia kisegérként rögtön az elefántok pályájára felmenni focizni, ezért érdemes olyan részpiacot választani, amely másnak nem kell. Ez 2012-ben Magyarországon, a kártyás fizetési piacon a vidéki mikrokereskedők szegmense volt.”

Létrejön az OFSZ és a Fizetési Pont

Megvolt tehát a célszegmens, ahol látszott, hogy egyébként is nagy átrendeződés zajlik, megjelennek a különböző fintechszolgáltatók és a neobankok. Feith Zoltán 2012-ben hozta létre az Országos Fizetési Szolgáltató (OFSZ) Zrt.-t. A cég MNB-engedéllyel működő pénzforgalmi intézmény, minden fontos hazai pénzforgalmi rendszernek, valamint a Mastercard- és Visa-ökoszisztémának teljes jogú tagja.

Lényegében egy olyan bank, amely nem hitelez, nem gyűjt betétet, de az összes pénzforgalmi szolgáltatásra van engedélye

– a Revolut és a Wise is ilyen módon kezdte a működését. A cégcsoport másik pillére, a Fizetési Pont Kft. egy bankfüggetlen, bankkártyaolvasó POS-terminálokat üzemeltető cég, amely kedvező ajánlatokat tud nyújtani a kisebb hazai kereskedők számára. Ahogy a tulajdonos mondja: „ez a két vállalkozásom tökéletesen szimbiotikus egységben működik, nem létezhetnének egymás nélkül.”

Bár a saját cégeire Feith Zoltán „IT-szolgáltatóként” hivatkozik – ahol a szolgáltatások nagyon erősen informatikai alapúak, vagyis automatizáltak –, magát az ügyfélélményt mégis az emberi tényező adja. A fizetési tranzakciók piaca – Feith Zoltán színes és részletes kitérői alapján – igen régi. 7000-8000 évvel ezelőtt jelentek meg a cserekereskedelmet felváltó pénzként használt csereeszközök, amelyek kezdetben állatok, termények, vagy akár kauri kagylók voltak.

A fizetési tranzakciók alapsémája évezredekig nem változott: a pénzt adó és a pénzt kapó fél fizikailag kellett hogy találkozzanak. A technológiai fejlődés három évtizeddel ezelőtt paradigmaváltást eredményezett, már nem kell a fizető és a fogadó félnek személyesen találkoznia, hiszen az elektronikus fizetési rendszereken keresztül bárhonnan, bárkinek és bármikor tudunk fizetni.

Feith Zoltán szerint míg a fizetési piacon az első paradigmaváltásra tíz évezredet kellett várni, a másodikra csak három évtizedet, mert már látszik a következő paradigmatikus változás. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi lesz a következő nagy dobás, csak mosolyog, és azt mondja: pár éven belül mindannyian látni fogjuk, de a Fizetési Pont a következő években ennek a változásnak a szellemében fog dolgozni.

A Feith-univerzum cégeinek a kulcspiaca tehát az elektronikus fizetési tranzakciók, azon belül a kártyás fizetés, amelynek két ágazata van:

  • az e-commerce (interneten történő)
  • és a fizikai kártyás fizetés.

Ez utóbbi az, amelynek a segítségével a boltban tudunk kártyával fizetni. „Egy évtizeddel ezelőtt, maximális tudatossággal, a fizikai kártyás fizetési piacra léptünk be, ezen belül – a kezdeti stratégiánknak megfelelően – az ügyfeleink a hazai mikrokereskedők lettek, alacsony kosárértékkel, kevés tranzakcióval, mert őket akkoriban a hazai szereplők nem szolgálták ki az alacsony forgalmuk miatt. Ebben a szegmensben néhány év alatt piacvezetők lettünk, és itt mi mutattuk az irányt a nagyoknak is.”

Rafinált versenyelőnyök

Feith Zoltán szerint az e-commerce legkésőbb egy évtizeden belül a globális szereplők kezébe kerül, a hazai szereplők nem lesznek képesek sem tőkével, sem technológiával hatékonyan versenyezni. A magyar piac méretéből és a magyar nyelvből fakadó lokalizációból eredő relatív védettségük a mesterséges intelligencia széles körű üzleti alkalmazását követően elolvad.

Ezzel szemben a fizikai POS-terminálos szolgáltatás megmarad regionális üzletként. 

A Feith Zoltán által kitalált atipikus integrált üzleti modellnek megvan az az előnye, hogy bár minden egyes szolgáltatásukkal kapcsolatos díjtétel versenyképes, összességében magas tud lenni egy adott ügyfél értéke. A céggel szerződő kiskereskedő nemcsak POS-terminált, de egy teljes értékű bankszámlát és bankkártyát is kap. Külön előny, hogy a Fizetési Pont ügyfeleinek nagyon gyorsan, már másnap kora reggel jóváírják a bevételeit, sőt ezt terveik szerint hamarosan tovább gyorsítják – a bolti fizetés pillanatában szinte azonnal megkapja a kereskedő a bevételét. 

Ahogy arra már fentebb kitértünk, a Fizetési Pont azért is képes kedvező árakat biztosítani partnereinek, mert az integrált üzleti modellnek köszönhetően a kereskedő pénzének mindhárom „halmazállapotához” tartozik szolgáltatás, és így bevétel is:

  • Amikor a vevő fizet a boltban, megkapjuk a kártyaelfogadás miatti jutalékunkat.
  • Majd az ügyfelek pénze rövid ideig a bankszámlán pihen, amit mi magyar állampapírban tartunk – a kamatok miatt ezen is lehet bevételt elérni.
  • Végül amikor az ügyfél felhasználja a nálunk tartott pénzét (utalja, készpénzben felveszi vagy vállalati kártyával elvásárolja), akkor is kapunk jutalékot.

Ugyanakkor Feith Zoltán hangsúlyozza, hogy az általuk kidolgozott integrált modell az ügyfeleknek is kedvező, mert ennek köszönhetően tudnak alacsony díjakat kínálni. Abban a piaci szegmensben, ahol Feith Zoltán cégei dolgoznak, versenyelőnyt tud jelenteni a szolgáltatások egyszerűsége is. Kifejezetten törekednek arra, hogy szolgáltatásaik, a szóhasználattól a webbanki felületig egyszerűek, könnyen érthetők legyenek.

A Fizetési Pont ügyfélbarát gondolkodását jól szemlélteti az a két éve bevezetett irányelv, amely szerint bárki bármikor hívja őket, igyekeznek 5 másodpercen belül felvenni a telefont. Így a gyakran lelketlen, dühítő, gépi hangos és hosszú várakoztatással történő ügyintézés helyett náluk az ügyintéző azonnal felveszi a telefont. Feith Zoltán büszkén mondja, hogy volt már olyan hónapjuk, amikor a hívások több mint 90 százalékát 5 másodpercen belül felvette az ügyintéző.

Emellett kifejezetten szellemes és egyedi ötlet volt az OFSZ bankszámlaszámának a leegyszerűsítése. A magyarországi szabvány alapján a bankszámlaszám 16 vagy 24 számjegyből kell hogy álljanak – ami, ha belegondolunk, feleslegesen hosszú, hiszen 9 számjegy elég lenne akár 100 millió egyedi bankszámlához is. Feith Zoltán innovatív megoldásként azt kérte az MNB-nél, hogy az OFSZ intézményazonosítója a 222 lehessen, majd úgy alakították ki az OFSZ-bankszámlaszámot, hogy az első nyolc számjegy csupa kettes, és csak a második nyolc szám egyedi. Feith Zoltán nevetve jegyzi meg: ezzel a számkonvencióval az első tízmillió ügyfélig jók leszünk, szóval van még terünk növekedni. 

Mit hoz a jövő – és mit őriz meg a múltból?

Az üzleti filozófiájuk eddig az volt, hogy csak alapszolgáltatásokat kínálnak, rugalmasan, ügyfélbarát módon és olcsón. Úgy tűnik, hogy ez a stratégia eredményes, hiszen a cégcsoport konszolidált árbevétele évről évre látványosan növekedett. 2020-ban 3,9 milliárd forintot tett ki, majd 2021-ben 5,6 milliárdra, 2022-ben 6,9 milliárdra, 2023-ban pedig 11,2 milliárd forintra emelkedett, mindezt az üzletági átlagot messze meghaladó profitabilitással.

A cég stratégiájában idén hatalmas változások várhatóak. Ahogy Feith Zoltán mondja, „az alapítástól kezdve az volt az ambícióm, hogy majd mi nyújtsuk a legjobb szolgáltatásokat a hazai piacon, esetleg a régióban. Kvázi „külsősként” belépve a pénzforgalmi szolgáltatásokba, ez nem lehetett volna reális célkitűzés, ezért anno kicsi, olcsó, egyszerű szolgáltatási szegmenst választottuk. A minőségi szolgáltatásoknak most jött el az ideje. Három éve azon dolgozunk a kollégáimmal, hogy a Fizetési Pont 1.0-t 2.0-ra upgrade-eljük, és a legjobbá váljunk.”

Idén a csoport minden IT-rendszere és szolgáltatása teljesen megújul, a cél a Revolut és a Wise szolgáltatási minősége, mindez rengeteg saját innovációval kiegészítve. Tervei szerint a következő öt évben a vállalatcsoport többszörös növekedés elé néz, és a hazai sikerek után a szomszédos országok piacára is kiléphet. Hangzatos kijelentés, de az eddig elért eredményei alapján ezt akár el is hihetjük neki. 

Ugyanakkor az üzletember a saját szerepével kapcsolatban is tud önkritikus lenni, bevallása szerint még mindig túlságosan belefolyik a cégei operatív vezetésébe:

A startupok akkor lesznek életképesek, ha az első időszakban kellő lelkesedéssel – és persze bölcsességgel – támogatja az alapító, szinte úgy gondoskodik róla, mint a szülők az újszülöttről, később a gyerekről. Ahogy azonban sikeressé és naggyá válik a cég, a túlzott gondoskodás már korlátozó lesz. A kollégáimmal azon dolgozunk, hogy az egy ideig szükségszerű, de mára a fejlődést fékező startup irányítási modellt egy hatékonyabbra cseréljük. Mivel a Fizetési Pont a gyermekem, amire nagyon büszke vagyok, és amiben látom a további fejlődés hatalmas potenciálját – az eltávolodás nem könnyű.

De mégis ezt kell tenni – mondja –, a karmester szükséges egy sikeres koncerthez, de a zenekar nélkül nem sokat ér. A zenei hasonlat nem véletlen, hiszen Feith Zoltán maga is lelkes zenerajongó, magánemberként a Magyar Állami Operaház elkötelezett mecénása. Szívügye a kultúra és a tudomány támogatása, amelyet következetesen képvisel személyes kezdeményezéseiben is.

Különösen fontosnak tartja a szellemi és művészeti értékek megőrzését, gazdagítását és átörökítését. Filozófiája a „honos alit artes”, vagyis az értékteremtő művészetek megbecsülésének elvén alapul: támogatásai olyan kezdeményezéseket céloznak, amelyek képesek alakítani a gondolkodást, hidakat építeni generációk, kultúrák és műfajok között. Hiszi: a mecenatúra nem időhöz kötött gesztus, hanem folyamatos párbeszéd a múlttal és a jövővel.

(Borítókép: Egy vásárló használja okostelefonját egy érintés nélküli fizetési terminálnál 2021. november 9-én. Fotó: Angel Garcia / Bloomberg / Getty Images)