Demográfiai csapdahelyzet – ezért nem elég a pénz a gyermekvállaláshoz

Gyakran találkozhatunk olyan hírekkel, miszerint „drámaian fogy a magyar lakosság”, „soha nem született még ilyen kevés magyar” – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentése alapján épp az utóbbi helyzet aktuális. Ahogy az Index rámutatott: a demográfiai válság nem magyar sajátosság. Európában, sőt globális értelemben is megfigyelhető folyamatról beszélünk. Biztos sokan legyintenek rá, mondván: úgyis túlnépesedett a föld, a bolygó nem rendelkezik közel 9 milliárd embernek elegendő erőforrással, ezért nem baj, ha kevesebben leszünk. A demográfiai helyzet azonban ennél összetettebb kérdés. Nézzük, miért!

Válságtünetek és kiutak

A születésszám folyamatos zuhanása már nemcsak szakmai körökben, hanem a nyilvánosság előtt is aggasztó jelenség – adta meg az alaphangot Benda József, a Magyar Közgazdasági Társaság demográfiai szakosztályának vezetője, az MKT közteherviselés és demográfia címen szervezett szakmai beszélgetésén.

„Ha ez a trend folytatódik, 2025-ben kevesebb mint 65 ezer gyermek fog születni Magyarországon” – mondta Asztalos Péter, a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdasági szakértője. Ez több mint 12 ezerrel kevesebb a történelmi mélypontot jelentő 77 500-nál – ami 1949 óta a legalacsonyabb szám. Véleménye szerint bár a demográfiai döntések magánügyként jelennek meg, valójában mélyen társadalmi beágyazottságúak: „A gyermekvállalásról szóló döntés nemcsak a szülők életét határozza meg, hanem a közösség jövőjét is.”

Kiemelte: a fiatal generációk a gyermekvállalási döntésük során nem csak az állami támogatásokat mérlegelik – vagyis nemcsak a pénz a gyermekvállalás döntő tényezője –, hanem az egészségügyi és oktatási rendszer működését, valamint a globális és regionális bizonytalanságokat is: „A klímaváltozás, a háborúk és az energiaválságok is beleszólnak a döntésekbe” – fogalmazott.

Elaprózott, nem szisztematikus intézkedések

A kormányzat gyakran keveri a pronatalista (születést támogató) népesedéspolitikát a családpolitikával – mutatott rá Németh György szociológus-közgazdász, a Magyar Államkincstár ny. főmunkatársa. „A pronatalista politika célja a termékenység növelése, míg a családpolitika a már gyermeket nevelő családok támogatására koncentrál” – fogalmazott. Kritikája szerint a kormányzati intézkedések sokszor elaprózottak, nem szisztematikusak, sőt bizonyos támogatások – például az anyák személyi jövedelemadó (szja)-mentessége – nem ösztönzik a harmadik vagy többedik gyermek vállalását, így szembe mennek az eredeti céllal.

„A gyermekvállalás érzelmi kérdéssé vált. A szülők már nem gazdasági szempontból döntenek, hanem értékválasztásként, életstílus-alapúan” – fogalmazott.

Az adórendszer és a gyermeknevelés filozófiai váltás szükségessége

A rendszerváltás utáni magyar adópolitika egyik alapelve az volt, hogy a gyermeknevelés magánügy. Ennek következtében a gyermeknevelési kiadásokat nem kompenzálták automatikusan, csak kedvezményként, amit bármikor el lehet venni – ezt már Fekete Gyula statisztikus, a KSH ny. főmunkatársa mondta.

Kiemelte:

Véleménye szerint egy stabil, a gyermeknevelés költségeit automatikusan elismerő adófilozófia az egyetlen fenntartható megoldás.

Fekete Gyula a rezsipolitika kapcsán is bírálta az aránytalanságot: „A 2022-es átalakítás nem vette figyelembe, hány gyermek él egy háztartásban.” Szerinte a gyermeket nevelő családok energiaigénye nem luxus, hanem biológiai és életvezetési szükséglet.

Javaslatai közé tartozik a korábban létező 25 négyzetméteres lakhatási mentesség visszaállítása, amely figyelembe vette a gyermekek számát és a lakás méretét. Hangsúlyozta: „Ne az legyen a családpolitika üzenete, hogy a gyermek teher, amit a helyi adórendszer is megtorol.”

A gyermek mint befektetés – avagy gazdasági racionalitás a demográfiában

Banyár József szerint a gyermekvállalás gazdaságban betöltött szerepe drámaian megváltozott. „Régen a gyermek a családi gazdaság része volt – dolgozott, jövedelmet termelt. Ma költségtétel” – mondta a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Szerinte a gyermeket vissza kell helyezni a gazdasági racionalitásba: a nevelése ugyanis „közjószág, amelyből az egész társadalom profitál”.

Hangsúlyozta: a jelenlegi nyugdíjrendszer is aránytalan. Mivel a nyugdíjak fedezetét a mai munkavállalók járulékai adják, azokat a szülőket, akik több gyermeket nevelnek – és így a jövő munkavállalóit „termelik ki” – nem jutalmazza a rendszer. Javaslata szerint

Cél az 1,8-1,9-es termékenységi ráta – de hogyan?

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a jelenlegi termékenységi ráta (1,28) tarthatatlan. Németh György reális célnak az 1,8-1,9 közötti rátát jelölte meg. Ennek eléréséhez azonban nemcsak a kétgyermekes modellt kellene támogatni, hanem olyan környezetet kellene teremteni, amelyben a három- vagy többszörös gyermekvállalás sem jelent aránytalan hátrányt.

A megoldási javaslatok közé tartozik:

• a családi jövedelemadózás bevezetése;
• az anyák munkaerőpiacra történő visszatérésének rugalmas támogatása;
• az oktatási és egészségügyi rendszer kisgyermekes igényekhez való igazítása;
• a rezsiköltségek differenciált kezelése;
• a nyugdíjrendszer átalakítása, figyelembe véve a gyermeknevelési erőfeszítést.

Szakpolitikai forgatókönyvek

Az említett, 2024-ben mutatott 1,28-as termékenységi ráta jóval elmarad a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szinttől. Az Eurostat (Európai Unió Statisztikai Hivatala) adatai szerint Magyarország 2010 és 2024 között csak csekély mértékű javulást ért el, szemben például Franciaországgal (1,79) vagy Svédországgal (1,84). A gyermekszám alakulása nemcsak a népesség számát, hanem a gazdaság fenntarthatóságát is veszélyezteti.

A korstruktúra átalakulása is figyelmeztető: míg 1990-ben száz aktív korúra 19 nyugdíjas jutott, 2024-re ez a szám elérte a 31-et, és 2050-re 47-re emelkedik. Ez drasztikusan megnöveli a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátás terheit, miközben csökken a járulékfizetők száma.

A szakértők rávilágítottak, hogy az egyes szakpolitikai lépéseknek milyen mérhető következménye lehet a termékenységi rátára és a gazdasági egyensúlyra:

• Energiaárak és családi rezsiköltségek: Fekete Gyula szerint a 2022-es rezsiszabályozási változások szinte azonnal visszavetették a születésszámokat. „A gyermekes háztartásokra nehezedő többletköltségek 9 hónap múlva kimutatható születésszám-zuhanást okoztak.” Ez világos jele annak, hogy a közvetlen megélhetési költségek növekedése azonnal negatív hatással van a gyermekvállalási kedvre.
• Anyák szja-mentessége: Németh György kritikusan értékelte a többször szülő anyák adómentességi rendszerét. Noha rövid távon pénzügyi könnyítést nyújt, a rendszer a harmadik gyermek utáni ösztönzőket már nem differenciálja megfelelően. „Az adómentesség elérése után nincs további ösztönzés a negyedik vagy ötödik gyermek vállalására” – mondta.
• Nyugdíjrendszer és humántőke-visszatérülés: Banyár József szerint a jelenlegi nyugdíjrendszer ösztönzői elhibázottak, mivel nem kapcsolják össze a nyugdíjjogosultságot a gyermeknevelési befektetéssel. Ha például a felnevelt gyermekek járulékainak egy része közvetlenül visszakerülne a szülőkhöz, az nemcsak igazságosabb rendszert eredményezne, hanem motiválná is a fiatalokat a gyermekvállalásra.
• Bölcsődei és óvodai infrastruktúra: Asztalos Péter kiemelte, hogy a fiatal szülők gyermekvállalási döntéseiben jelentős szerepet játszik az intézményi háttér. „A bölcsődék, óvodák elérhetősége és minősége nem csupán kényelmi kérdés, hanem reálisan befolyásolja a második vagy harmadik gyermek vállalásának időzítését.”

Ezen elemek integrálása egy koherens demográfiai stratégiába nemcsak társadalmi igazságossági kérdés, hanem nemzetstratégiai érdek is. A jövő generációk számának és jólétének biztosítása csak így valósítható meg – summázták.

Nemzetközi példák

A szakemberek egyetértettek abban, hogy Magyarország nem egyedül néz szembe a népességcsökkenés problémájával. Japán, Dél-Korea, Olaszország, Németország, vagy épp Spanyolország mind hosszú ideje küzdenek alacsony termékenységi rátákkal. Ezek az országok többféle megközelítéssel próbálkoztak, különböző eredménnyel.

Franciaország például a családi jövedelemadózást alkalmazza, ami automatikusan figyelembe veszi a gyermekek számát az adóalap kiszámításakor. A skandináv országok – különösen Svédország – az apákra is kiterjedő szülői szabadsággal, magas szintű bölcsődei ellátással és kiszámítható támogatási rendszerekkel érték el, hogy bár a termékenységük nem tért vissza a reprodukciós szintre, de jóval magasabb, mint az uniós átlag.

A koreai kormány hatalmas összegeket költött el közvetlen pénzbeli juttatásokra, de mivel a lakhatási válságot, a munka-magánélet egyensúly hiányát és az oktatási verseny nyomását nem oldották meg, az intézkedések hatástalanok maradtak.

„A sikeres demográfiai politika nemcsak pénz kérdése, hanem intézményi, kulturális és strukturális beavatkozásokat igényel” – vonták le tanulságként.

Így fest az uniós demográfiai helyzet, benne Magyarországgal

A kevesebb születés, valamint a várható életkor folyamatos kitolódása elöregedő társadalomhoz vezet – ami egész Európában tetten érhető. Az Eurostat közzétette „Interactive Demography of Europe” 2025-ös kiadványát.

2004 és 2024 között az EU teljes lakossága 432,8 millióról 449,2 millióra nőtt, ami 4 százalékos gyarapodás. Ez elsősorban a Covid–19-járvány utáni migrációs hullámoknak, illetve az ukrajnai háború miatt menekültként befogadottaknak köszönhető. A népességnövekedés mögött ugyanakkor ellentmondásos folyamatok húzódnak: csökkenő születésszám, növekvő halandóság és egyre öregedő társadalom.

19 tagállamban nőtt, míg 8-ban csökkent a népesség. Luxemburg (48 százalék), Málta (41 százalék) és Írország (33 százalék) mutatták a legnagyobb arányú növekedést, míg Lettország (-18 százalék), Bulgária (-17 százalék) és Litvánia (-15 százalék) voltak a legnagyobb vesztesek.

Az Eurostat adatai alapján – ahogy az az alábbi grafikonon is látszik – Magyarország lakossága 2004-ben még 10 millió 117 ezer fő volt, míg 20 évvel később 9 millió 585 ezer fő, ami 5,26 százalékos csökkenés.

A népesség közel kétharmada öt tagállamra koncentrálódik: Németország (83,4 millió, az EU össznépességének 19 százaléka), Franciaország (68,4 millió), Olaszország (58,9 millió), Spanyolország (48,6 millió) és Lengyelország (36,6 millió) vezeti a listát. A legkisebb lélekszámú országok közé tartozik Málta (563 ezer), Luxemburg (672 ezer) és Ciprus (934 ezer).

Egyre öregedő társadalom

Gyorsan növekszik az idősek aránya. Az EU-ban a 80 év felettiek aránya 2004-ben 3,8 százalék volt, míg 2024-ben már 6,1 százalék. Hasonló tendencia figyelhető meg a 65 év felettiek esetében is: az arányuk 16,4-ről 21,6 százalékra nőtt.

Ezzel párhuzamosan a gyermekek (15 év alattiak) aránya csökkent: 2004-ben még 16,2 százalék, 2024-re viszont már csak 14,6 százalék. A legfiatalabb népesség Írországban (18,9 a 15 év alatti gyermekek aránya), míg a legidősebb Olaszországban található (12,2 százalék).

Magyarországon 2004-ben 15,9 százalék volt a 15 év alatti gyermekek aránya (Az EU-átlag 16,2 százalék volt), míg 2024-ben 14,5 százalék, ami korrelál az 14,6 százalékos uniós átlaggal.

Emelkedett a medián életkor. 2004-ben 39,3 év volt, 2024-ben már 44,7 év. Az országok közül Olaszország áll az élen 48,7 évvel, míg a legfiatalabb társadalom Írországban él (39,4 év). Magyarországon a 2004-es 38,8-ről húsz év alatt 44,5 évre emelkedett a medián életkor. (A medián a számtani közepet jelenti. Ebben az esetben a medián életkor azt mutatja, hogy az adott ország lakosságának fele idősebb, fele fiatalabb a mediánértéknél.)

Több haláleset, kevesebb születés

Az élveszületések száma 2023-ban az EU-ban 8,2 fő volt ezer lakosonként, ami szinte minden tagállamban csökkenést jelent 2003-hoz képest. A legalacsonyabb értékeket Olaszország, Spanyolország és Görögország produkálta. Magyarországon ez az arány 9,1 fő/ezer lakos.

Ezzel szemben a halandósági ráta nőtt: 2023-ban 10,8 haláleset jutott ezer főre, szemben a 2003-as 10,1-gyel. Magyarországon 13,4 halálozás jut ezer főre.

2023-ban már tizenegy éve folyamatosan több volt a haláleset, mint a születés. A természetes népességváltozás mutatója -2,6 volt, azaz ennyivel csökkent a lakosság minden ezer fő után. Magyarországon rosszabb a helyzet: -4,3 volt 2023-ban a természetes népességváltozási mutató.

Az EU teljes termékenységi rátája 2023-ban 1,38 gyermek/nő volt, ami jóval a fenntartható 2,1-es szint alatt van. A legmagasabb értéket Bulgária érte el (1,81), míg a legalacsonyabbat Málta (1,06).

Egyre később vállalnak gyermeket a nők: az első gyermek születésekor az anya átlagosan 29,8 éves volt 2023-ban. Ez az érték 2013-ban még 28,8 év volt. A legidősebb első gyermekes anyák Olaszországban (31,8 év), míg a legfiatalabbak Bulgáriában (26,9 év) élnek. Magyarországon átlagosan 28,8 évesen hozzák világra első gyermeküket az anyák.

A 40 év feletti anyák aránya több mint duplájára nőtt 2003 óta: 2,6 százalékról 6,1 százalékra. Írország, Spanyolország és Görögország vezetik ezt a mutatót 11 százalékos aránnyal, míg Románia, Szlovákia és Litvánia a lista végén állnak.

Összességében az Európai Unió demográfiai folyamatai egy komplex, ellentmondásos képet festenek. Miközben a népességszám mérsékelten növekszik, a társadalom elöregszik, a születésszám csökken, és egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra. A jövőbeli kihívások közé tartozik az idősgondozás, a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága, valamint a fiatal családok támogatása a gyermekvállalás ösztönzése érdekében.

(Borítókép: Damircudic / Getty Images)