Van egy mutató, hamarosan kiderül, miért küzd idén a magyar gazdaság

További Gazdaság cikkek
A magyar gazdaság 2025-ben a korábbiaknál is erősebb külső és belső ellenszélben próbálja tartani növekedési pályáját. A világgazdaság lassulása, a Donald Trump nevéhez köthető vámháború keltette bizonytalanságok, a német gazdaság gyenge teljesítménye, valamint az alacsony hazai beruházási szint egyaránt visszafogja a teljesítményt.
A hazai GDP alakulása kapcsán egyetértés van az elemzők között: 2025 a stagnálás éve lehet, és csak 2026-ban jöhet újra érdemi fellendülés – már ha a nemzetközi helyzet is úgy akarja. Németh Dávid, a K&H Bank elemzője szerint a magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt két évben elmaradt a régiós átlagtól, az eltávolodás az energiaválság óta plasztikus és az ipari termelésben mutatkozik meg a legjobban – itt mára a magyar adat számít a legrosszabbnak a régióban. Némileg magyarázat a magyar teljesítményre, hogy fő célpiacunk, Németország még tavaly ősszel is rosszabbul teljesített nálunk.
A magyar beruházási ráta ugyan nem számít alacsonynak (kb. 22-23 százalék a GDP-hez viszonyítva), de a beruházások szerkezete továbbra is túlzottan építőipar-centrikus.
A gépi, immateriális és szellemi beruházások aránya továbbra is alacsony, ami gátat szab a termelékenység növekedésének. A nyugat-európai országokhoz képest Magyarország lemaradt az innovatív beruházások terén, pedig ezek azok, amelyek tartós versenyképességi előnyt hoznának – jelezte Németh Dávid, amit azzal támasztott alá, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordításokban is csak középmezőnyben állunk, míg az oktatásra és egészségügyre fordított kiadások aránya továbbra is a régiós alsó harmadban van. Ez hosszabb távon hátráltathatja a humán tőke minőségi javulását.
Feldolgozóipar: lassú visszatérés?
Ugyanakkor vannak kedvezőbb indikátorok is: a munkanélküliség alacsony, a foglalkoztatási ráta magas, a mélyszegénység kockázata pedig – a közvélekedéssel ellentétben – nem kiugróan rossz Magyarországon.
Az egyik legnagyobb kérdés jelenleg, hogy a magyar ipar mikor és milyen mértékben tud kilábalni a visszaesésből. Az elmúlt két évben Magyarország látványosan leszakadt a régiós ipari teljesítményátlagtól, különösen az autóipar és az elektronikai eszközök gyenge szereplése miatt. A feldolgozóipari bizalmi indexek enyhe javulása arra utal, hogy a vállalatok fokozatosan elmozdulnak a korábbi borúlátásból. Ez azért is kedvező fejlemény, mert a magyar gazdaság nagyban támaszkodik az iparra.
A gazdaság szerkezete – magas ipari arány, viszonylag alacsony szolgáltatási súly – a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan még mindig eltér az eurózóna átlagától, ám a K&H elemzője szerint ez a következő időszakban akár előny is lehet.
Ha az ipari termelés növekedni tud – amit a feldolgozóipari beruházások és az új autó- és akkumulátorgyárak üzembe helyezése is támogat –, akkor az a GDP-növekedést is felhúzhatja. Az elemző szerint 2026-ban már érezhető fellendülés jöhet, és 3 százalék feletti gazdasági bővülés is reális lehet. Az amerikai vámháború árnyékában további kockázatforrás az Egyesült Államok kereskedelempolitikája. Az első negyedévben Németországban megnövekedett az export – részben az amerikai vámemelések előtti „kényszerszállítások” miatt –, de kérdéses, ez a lendület fennmarad-e. (Hasonlóan várakozó álláspontot fogalmazott meg korábban Nagy János, az Erste Bank makroelemzője is.)
Magyarország közvetve is érintett: ha az EU-n belül a német ipart vámcsapások érik, az visszahat a hazai iparra is. Miközben az autóipar esetében például Szlovákiához képest jóval szerényebb az amerikai exportunk, s összességében is komolyabban fájnak például a már megismert (de még be nem vezetett) intézkedések Magyarországnál akár Németországnak, akár Csehországnak is. Ugyanakkor a K&H elemzője arra figyelmeztet, ha például a gyógyszerekre is kivetik az USA-ban a védővámokat, akkor a magyar gazdaságnál csak a már említett Szlovákiában lesz erősebb a vámok GDP-visszafogó hatása.
Kína részéről szintén jelentős nyomás nehezedik Európára. A kínai ipar túlkínálatban termel, miközben a belföldi kereslet alig élénkül. Önmagában veszély, hogy a dömpingáron Európába érkező kínai termékek tartósan versenyhátrányt okozhatnak az európai – és ezzel együtt a magyar – gyártóknak is. Ezt tetézheti az is, hogy az amerikai–kínai viszony még mindig nem rendezett, és bár a világ örült az 50 százalékra mérsékelt büntetővámoknak, de ezek azért sok kínai árut eltéríthetnek az USA piacáról.
Ez is azt jelzi, hogy az ipari versenyképesség növelése elengedhetetlen. Persze lehet olyan forgatókönyv a K&H elemzője szerint, amely alapján a kínai olcsó dömping hatására felértékelődik a továbbra is olcsó termelést biztosító régió, s így több gyártó nyugatról a régióba, s így Magyarországra hozhatja a termelését, de erre azért nem érdemes nagyobb téteket tenni.

Miben vagyunk jobbak?
Fontos hangsúlyozni, hogy vannak területek, ahol Magyarország kifejezetten jó pozícióban van. A munkaerőpiac továbbra is stabil: a munkanélküliségi ráta 4 százalék alatt van, a foglalkoztatottság magas. A gazdaság egyensúlyi mutatói – például az államadósság és a költségvetési hiány szintje – bár kihívásokkal küzdenek, de nem térnek el drasztikusan a régiós átlagtól. A közvetlen tőkebefektetések (FDI) iránya továbbra is pozitív, bár ezek túlnyomó többsége ipari célú, és nem mindig jár együtt technológiai tudástranszferrel.
Sutba dobott növekedési tervek
A gazdaság idei első negyedéves csökkenése meglepetés volt. A második negyedév kapcsán egyelőre nincs hivatalos adat, de az előzetes indikátorok (gyenge ipari teljesítmény, lanyha beruházási aktivitás) alapján kevéssé valószínű, hogy innen látványos kilábalás kezdődne. A K&H Bank jelenlegi várakozása szerint a 2025-ös GDP-növekedés akár meghaladhatja az 1 százalékot, de Németh Dávid vezető elemző figyelmeztet: ha a második negyedév is gyengén sikerül, akkor akár a 2024-es, nem túl izmos 0,5 százalékos éves növekedés alá is kerülhet a mutató. Az elemző szerint az biztos, hogy a fellendülés a második félévben elindul, de az kétséges, hogy képes lesz ellensúlyozni az év eleji gyengeséget.
Az Erste Bank az év elején még 2 százalékos növekedéssel számolt, de jelenleg legfeljebb 0,8 százalékos bővülést várnak, és nyíltan kimondják: előfordulhat, hogy a tavalyi, mindössze 0,5 százalékos GDP-növekedés ismétlődik meg. Bár Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője azzal a véleményével, hogy a GDP-bővülés idén nem fogja meghaladni az 1 százalékot, az optimista táborba tartozik, de az őszinteség érdekében hozzá kell tenni, hogy mindezt az elemző 1 hónapja mondta, azóta sok minden változ(hat)ott. A CIB Bank elemzője szerint a szolgáltatási szektor az egyetlen, amely képes érdemi hozzájárulást adni, míg az ipar és a beruházások továbbra is gyengélkednek. A mezőgazdaság és az építőipar súlya kicsi, az exportteljesítmény kiszámíthatatlan.
Infláció, monetáris politika: minimális mozgástér
Az infláció mindhárom bank szerint lassuló pályán mozog, de a jegybanki cél még távol van:
- A K&H Bank szerint a pénzromlás éves üteme 4,5–5 százalék körül alakulhat 2025-ben, és csak 2026-ra közelítheti meg az MNB 3 százalékos célját.
- A CIB is 4,5 százalékos éves inflációval számol, a maginfláció szerintük továbbra is 5 százalék felett járhat majd. Az árrésstop és az energiaárak mérséklődése segíthet, de a vámháború új inflációs hullámot indíthat el.
- Az Erste az év elején még 5,5 százalékos inflációval számolt, jelenleg 4,7 százalékot vár. Ugyanakkor megjegyzik, hogy az ársapkákkal és árrésstoppal szabályozott szektorokban időzített inflációs bomba ketyeg.
Monetáris oldalon teljes a mozdulatlanság: mindhárom bank egyetért abban, hogy az MNB legkorábban ősszel mérsékelheti az alapkamatot, de ha lesz is kamatcsökkentés, annak mértéke minimális (25 bázispontos) és egyszeri lehet. A jelenlegi 6,5 százalékos irányadó ráta fenntartása a jegybanki hitelesség, az inflációs cél elérése és a forint stabilitása szempontjából is elengedhetetlen.
A forint árfolyama továbbra is 400–415 forintos sávban mozog az euróval szemben. A CIB szerint 420 forintos szint is elképzelhető 2026-ra, a K&H pedig a folyó fizetési mérleg többletében lát némi árfolyam-támogató tényezőt, de az inflációs különbözet miatt hosszabb távon a forint gyengülése valószínűbb. Németh Dávid szerint az egész évre a 395–415 forintos sávban ragadhat a magyar fizetőeszköz az euróval szemben, a sávon belül ugyanakkor erősödő és gyengülő trendek váltják egymást – április óta kismértékben erősödő forinttal számolhatunk.
A beruházások a gazdaság motorjának számítanak, de 2025-ben aligha tölthetik be ezt a szerepet: míg a CIB szerint a beruházási volumen idén 2 százalékkal csökkenhet, részben a bizonytalan külpolitikai környezet és az uniós források hiánya miatt, addig az Erste arra figyelmeztet, hogy a tervezett beruházások elhalasztása, sőt törlése is egyre gyakoribb jelenség, főként az iparban. A K&H szerint a jelenlegi építőipar-centrikus szerkezet nem támogatja a termelékenység növekedését. A gépi, technológiai és szellemi beruházások aránya alacsony – ez hosszú távon versenyképességi hátrányt jelent.

2026: óvatos remények a fordulatra
Az elemzők egyhangúlag úgy látják: 2026 hozhat érdemi élénkülést, ha a külső környezet is támogató marad. Ebben a kérdésben szoros összhang látszik:
- A K&H szerint 3 százalék feletti növekedés is elérhető, ha a feldolgozóipari kapacitások – köztük a debreceni, győri és kecskeméti autóipari nagyberuházások – ténylegesen termelésbe lépnek.
- A CIB mérsékeltebb: 1,5–2 százalék közötti növekedést tart reálisnak, főként a német gazdaság élénkülésétől és a vámháborús nyomás csökkenésétől függően.
- Az Erste is 1,5 százalék körüli bővülést valószínűsít, de csak abban az esetben, ha az ipari rendelésállomány stabilizálódik, és újraindulnak a jelenleg parkolópályán lévő fejlesztések.
A következő év kulcsa tehát a türelem és a felkészülés: a magyar gazdaságban rejlő potenciál nem tűnt el, de kibontakozása csak akkor lehetséges, ha a világpiac nem csapja rá újra az ajtót az exportorientált, nyitott gazdaságokra.
(Borítókép: Németh Emília / Index)
