Bár úgy tűnt, köddé vált a magyarok pénze, rejtélyes helyen megtaláltuk

Az Eurostat a 2024-es évre vonatkozó fogyasztási adatok alapján sorrendbe állította az uniós országokat. Ennek értelmében a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP szerint Magyarország öt másik tagállamot előz meg, ám a fogyasztás alapján továbbra is sereghajtó. Azt viszont nem mutatják az Eurostat számai, hogy 2016 és 2024 között a magyar bérek vásárlóereje több mint 25 százalékkal nőtt – ez uniós szinten a 8. legnagyobb emelkedés. Ennek hatására Magyarországon az elmúlt években a háztartások kiemelkedően sokat takarítottak meg, az elmúlt években a vagyonuk a 3,4-szeresére nőtt.

A háztartások jövedelmüket elköltik vagy megtakarítják. Tehát ha a háztartás kevesebbet költ fogyasztásra, akkor nagyobb megtakarítást tud elérni. A megtakarítások stabilabb gazdasági alapot teremtenek. A háztartások fogyasztása nem alkalmas a szegénység mérésére, mert az alacsony fogyasztás önmagában nem jelenti a szegénység növekedését – ezzel már az alábbi cikkünkben is foglalkoztunk. Magyarországon a közösségi fogyasztás értéke kiemelkedően magas, az EU-átlagot is jelentősen meghaladja, azaz jelentős az állam gondoskodó szerepe.

A megtakarítási ráta kiemelkedően magas Magyarországon

Ahogy azt már említettük, hazánkban a keresetek vásárlóereje dinamikusan, több mint negyedével nőtt 2016 és 2024 között. Ez a növekedés az európai uniós tagországok közül a 8. legnagyobb, a visegrádi országok közül a második legnagyobb mértékű volt. Ugyanakkor a magyar háztartások fogyasztási kiadásai alacsonyak, az uniós átlag mindössze 72 százalékát érjük el.

Mi ennek az oka? A háztartások jövedelmüket megtakarítják vagy elköltik (ez utóbbi a fogyasztás). Az állam által biztosított közösségi juttatások (például a rezsicsökkentés) pedig csökkenthetik a háztartások tényleges kiadási szükségleteit. Az elmúlt években a magyar háztartások kiemelkedően sokat takarítottak meg: 2024-ben a megtakarítási ráta 10,1 százalék volt, ami csaknem a kétszerese a 2010-es évek átlagának. A magyar háztartások voltak a legnagyobb megtakarítók az Európai Unióban.

Míg Magyarországon a megtakarítási ráta az elmúlt években kiemelkedően magas volt, addig a szomszédos országok közül egyedüliként Romániában negatív értéket mutatott. Ez arra utal, hogy a román háztartások túlfogyasztanak, vagyis többet költenek, mint amennyi bevételük van, és a különbséget hitelekkel, kölcsönökkel fedezik. A túlfogyasztás ugyan rövid távon élénkíti a gazdaságot, de hosszú távon kockázatos, mert csökkenti a megtakarításokat, gyengíti a pénzügyi stabilitást és korlátozza a jövőbeli beruházási lehetőségeket.

Ez a jelenség az állam pénzügyeit is megterheli, növelve az ország külső és belső eladósodottságát. Tehát amíg Magyarországon a háztartások jelentős mértékben megtakarítanak, ami stabilabb gazdasági alapot teremt, addig Romániában a túlfogyasztás miatt nő az eladósodás, ami hosszabb távon gazdasági nehézségekhez vezethet.

A megtakarításoknak is köszönhetően az elmúlt években Magyarországon a háztartások vagyona 3,4-szeresére nőtt. A magyar háztartások vagyona az elmúlt tíz évben jelentős mértékben nőtt: míg 2014-ben az egy háztartásra jutó átlagos vagyon 18,3 millió forint volt, addig 2023-ra ez az érték 61,6 millió forintra emelkedett.

A megtakarítások, a lakossági infrastruktúrába történő beruházások hosszú távon javítják a lakosság életszínvonalát, míg a túlfogyasztás mérsékeli a beruházási lehetőségeket, ahogyan azt a fürdőszoba nélküli lakások aránya is mutatja a Kárpát–Pannon-térségben.

A háztartások fogyasztása így nem hozható közvetlen összefüggésbe a szegénységgel. Magyarországon az Európai Unió átlagánál kevesebb embert érint a szegénység kockázata. Az unió valamennyi országában egységes mutató alapján számolják a szegénységet. E mutató alapján Magyarország jelenleg a középmezőnyben helyezkedik el, 11 uniós tagállamot megelőzve. A rangsor végén Románia (27,9 százalék) és Bulgária (30,3 százalék) található. 2011-hez képest az uniós országok közül a második legnagyobb mértékben csökkent a szegénységben élők aránya.

Tehát a háztartások fogyasztása nem alkalmas a szegénység mérésére. Az alacsony fogyasztás önmagában nem jelenti a szegénység növekedését, ezt a statisztikai adatok is egyértelműen alátámasztják. A szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma csaknem 1,4 millióval csökkent 2015 óta.

A háztartások fogyasztásának szintje tehát nem egyenlő a szegénységgel. A fogyasztás értelmezésekor figyelembe kell venni a lakosság számára az állam által biztosított közösségi juttatásokat is, amelyek csökkentik a háztartások tényleges kiadási szükségleteit.

Figyelembe kell venni az állami támogatásokat

Azt is fontos tisztázni, hogy Magyarországon a közösségi fogyasztás értéke kiemelkedően magas, az EU-átlagot is jelentősen meghaladja, azaz jelentős az állam gondoskodó szerepe. Ez azt jelenti, hogy a magyar háztartások nemcsak a saját pénzükből fogyasztanak, hanem jelentős mértékben részesülnek az állam által nyújtott szolgáltatásokból és támogatásokból is. Ilyen közösségi fogyasztásnak számít például a rezsicsökkentés és a kedvezményes közlekedés (például vármegye- és országbérlet).

Magyarország hat helyet lépett előre az uniós rangsorban 2024-ben, és ezzel Luxemburg után a második helyre került a közösségi fogyasztás értéke alapján, és az EU-átlaghoz képest 29 százalékponttal magasabb értéket ért el. A visegrádi országokhoz (V4) viszonyítva is kiemelkedő a helyzet, Szlovákiát 12 százalékponttal, Lengyelországot 23 százalékponttal, Csehországot 26 százalékponttal előzi meg.

Az államtól kapott természetbeni juttatások csökkentik a háztartások saját kiadásait. Ez azt jelenti, az emberek az állami támogatásnak köszönhetően olcsóbban vagy akár ingyen juthatnak hozzá termékekhez és szolgáltatásokhoz. Az állami gondoskodás mértéke országonként eltérő az Európai Unióban. Ezért ha azt vizsgáljuk, hogy egy háztartás milyen életszínvonalon él vagy mire költ, akkor figyelembe kell venni az állami támogatásokat is – különben nem kapunk valós képet a helyzetről.

Ha Magyarországon az állam gondoskodó szerepe mérséklődne, akkor jelentősen emelkedne a háztartások fogyasztása, viszont csökkenne a lakosság pénzügyi biztonsága, illetve stabilitása. A közösségi fogyasztásban szereplő állami támogatások valójában a háztartások fogyasztását egészítik ki, csak nem közvetlenül a saját pénzükből fizetik meg ezeket. Ha ezek az állami juttatások csökkennének, akkor a háztartásoknak saját forrásból kellene fedezniük ezeket a kiadásokat, ezáltal Magyarország helye a nemzetközi fogyasztási rangsorban is változna, és belesimulna a régiós átlagba.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)