Cégeket temet a volt sírköves

„Veszteséges, problémás, nagy tartozással rendelkező cégétől szabadulna? Van megoldás! Problémáját, teljes jogi garanciával, a legjobb feltételek mellett megoldjuk! Belföldi és ukrán partnereink részére kiközvetítjük, akár az ön elképzelése szerint az ország egész területén.”

Jó, ugye? De ez se hangzik rosszul:

„Számlára van szüksége? Vagy túladna cégén? Átvesszük cégét adósságaival együtt!”

Ilyen és hasonló üzenetekből ezrével találni a neten, holott a külső szemlélőnek nem világos, hogy ki az a hülye, akinek pont egy veszteséges és problémás cégre lenne szüksége. Egyébként is, a jogos adótartozásra leginkább egyféle megoldás van: az ember befizeti. Nem? Nem. Ismerkedjenek meg az egyik új, szárnyaló iparágunkkal, a cégtemetőiparral.

Ez a biznisz gyakran összekapcsolódik a jól illeszkedő tevékenységekkel, az egyszerű fiktívszámlagyártástól az olyan adócsalásra épülő óriási hálózatokig, mint amit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrégiben fegyveresek százaival tudott csak felszámolni.   

Lehet törvényes is

Elvileg előállhat olyan helyzet, hogy valakinek szüksége van egy akár komolyabb tartozásokkal terhelt és akár évek óta veszteséges cégre: jellemzően például akkor, ha az érintett uniós pályázaton akar indulni, de a pályázatban több lezárt üzleti évet vagy meghatározott ágazatban történő tevékenységet várnak el.

Ebben az optimális esetben a vevő levonja a vételárból a tartozásokat, azokat kifizeti, és boldogan működteti a céget még sokáig. Így hirdetni sem illegális, és veszteséges, tartozásokkal teli céget eladni sem az – bár alapesetben az uniós pályázatokkal nem azokat célozzák, akik a pályázathoz vesznek céget.

A legtöbbször más a cél

Nem kell ahhoz adószakértőnek lenni, hogy belássuk, egy veszteséges, komoly tartozásokkal terhelt cég a legtöbbször nem véletlenül nem kell senkinek. Hiszen olcsóbb és biztonságosabb újat létrehozni. A cégtemetőknél viszont nem is a rendes működés a cél, hanem az, hogy az eladó olcsón és örökre megszabaduljon az adósságától.

Az adós jól jár, hiszen általában nagyon sok tartozástól megszabadul, a cégtemető pedig jutányos árért úgy elkeni a papírmunkát és a felelősséget, hogy soha nem bizonyíthatja rá se az állam, se más hitelező a turpisságokat. Könnyű pénz ez mindkét félnek, és a végrehajtás sem különösebben fárasztó vagy bonyolult.

8 általánossal is bele lehet vágni

A dolog a következőképp zajlik: képzeljük el, hogy van egy menthetetlenül kellemetlen cégünk, ami egy ideje erősen veszteséges és a NAV-nál is akad mondjuk 10 millió forintnyi adóhiányunk. Örülnénk, ha ezt nem kéne kifizetni, ezért erkölcsi aggályainkat legyűrjük, és felkeresünk egy cégtemetőt. 

Itt az átvállalt adósság egy részét, általában 5-20 százalékát kifizettetik velünk készpénzben, és akár még aznap átveszik tőlünk a céget. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy utána mindenkinek az ellenkezőjét mondjuk, azaz, hogy a papírokon megjelölt összegért jóhiszeműen adtuk el a céget. Tehát úgy tudtuk, hogy a vevő újra akarta volna szervezni a gazdaságos üzleti működést, a hiteleket természetesen kifizetve. Ha rájönnek az igazságra, vagyis hogy rosszhiszeműen adtuk el a céget, minket is megbüntethetnek – ezt azonban nagyon nehéz bizonyítani.

Semmi felelősség

A cégtemetős átveszi a pénzt. Ha nem kell sietni, és volt a cégben bármi vagyon, akkor azt a villanybojlertől a faanyagokig előtte pénzzé lehet tenni. Nyilván, ha lehet még bármilyen hitelhez vagy áruhoz jutni, akkor azt is be lehet még húzni – erre azonban ritkán van esély.

Ha minden kész, akkor már csak ugyanígy jóhiszeműen át kell íratni az egészet egy elképesztően nehezen lenyomozható román hajléktalanra, ukrán stopposra vagy egy haldokló, rokontalan betegre. A cégtemetőtulajok közül a gyakorlottabbak részt se vesznek feltétlenül az egészben, mivel már az első átvételt is praktikusabb strómannal intéztetni. 

A hitelezők hiába futnak a pénzükért, mivel soha nem találják meg a hivatalos tulajdonost. De ha meg is találnák,  se lenne nála semmilyen céges papír, amiből bizonyító erejűen bármi is kiderülhetne, vagyon meg pláne nem. A cégtemetőst pedig, ha az adásvétel első fázisban fel is tűnt – tehát az első lépésben még nem alkalmazott strómant – legfeljebb csak szabálysértés miatt büntethetik néhány tízezerre, mivel nem őrizte meg a papírokat.

Bajod van? Bohár segít

A félanalfabétának tűnő strómanoktól a viszonylag rendezettebb honlapokig számtalan lehetőség csábítja az adósokat. Nem minden cég végzi törvénytelen keretek között a cégek eltemetését, ítéletet az egyes esetekben csak a bíróság hozhat. Mi egy nagyobb adósságeltakarító oldalnak jártunk utána.

A Cégüzlet.hu maximális diszkréciót ígér, és legfőképp egy olyan külföldi „befektetőt”, aki bármekkora köz- vagy szállítói tartozással átveszi a céget. A domén egy nagykanizsai lakos, Bohár Attila tulajdonában van, ő a Cégüzlet Kft. ügyvezetője is, a cég tulajdonosa viszont már egy Seychelles-szigeteki offshore cég. A honlapon azonban még többször a Cégügynök Kft.-re hivatkoznak, és kis utánajárással hamar kiderül, hogy Bohárhoz szövevényes céghálózat kapcsolódik Cégadó, Cégpénz, Cégjogász és még legalább 10 hasonló néven, mindnél külföldi tulajdonossal.

Több száz elintézett cég

És még ki tudja mennyi hasonlót irányíthat valójában, hiszen például az évek óta papírok nélkül tengődő, idén törölt adószámú Cégügynök vagy Cégadósság.hu Kft.-khez hivatalosan semmi köze, viszont a kapcsolódó honlapjain ezek nevében hirdetett korábban. De összesen több száz cég futott át a kezén, amiket végül jellemzően komolyabb köztartozással, megtalálható tulajdonos vagy leadott beszámolók nélkül kellett felszámoltatnia az államnak. A még működő cégei pedig jellemzően nemrég kerültek az irányítása alá.

Ráadásul úgy tűnik, a hatóságok dolgát eléggé megnehezíti, ha Bohárnak köze lett egy céghez, mivel jellemzően akár többször átnevezi a cégeket az eredetitől teljesen eltérő nevekre, és székhelyeket is sűrűn váltogat. Személyesen a könnyen lekérhető adatok alapján 248 cégben érintett, közeli munkatársának tűnő (a titkos seychelles-i tulaj kézbesítési megbízottjaként feltüntetett) Kovács Tibor 280-ban, de ezek közt vannak átfedések. Emellett nehéz szétválasztani, hogy Bohár mit melyik cégén keresztül intéz, mivel ő csak ügyvezetőként tűnik fel, ráadásul nemrég szlovák állandó lakcímet jelentett be.

A látszat még nem jelenti feltétlenül azt

A cégekről a NAV adótitokra hivatkozva nem adott lapunknak semmilyen információt. Megkerestük viszont a korábban sírköveket is készítő Bohár Attilát. Megkérdeztük, hogy hogyan hirdetheti, hogy köztartozással céget vesz, miközben az általa átvett cégek döntő része végül nem fizeti meg a köztartozást, illetve hogy cégtemetőt üzemeltet-e.

Ő írásban nem akart válaszolni, de szóban azt mondta, arra szakosodtak, hogy ha valaki be szeretné fejezni a cégét, akkor ezt a terhet veszik le a vállukról. Ők nem eltüntetnek, hanem megszüntetnek cégéket, úgy vélte, az, hogy a korábbi cégvezetők mit csináltak előtte, nem az ő felelősségük. Szerinte az, ha az utolsó leadott beszámoló szerint komoly tartozásokkal bírt egy veszteséges cég, „még nem jelenti azt, hogy gazdaságossági szempontból is negatív”, és tartozással szűnik meg. 

Azt is elmondta, hogy ők mindenkinek leadják a mérlegét, de „csak akkor tudják ezt megtenni, ha a teljes iratanyag is átkerül hozzájuk az átvétellel”. És ők „nem olyanok, akik egy Tescóban, kocsmába találkoznak az ügyféllel”, hanem van rendes iroda, külön ügyvéd, és rendszeresen iktatják a papírokat, keresheti őket bármilyen hatóság, NAV, cégbíróság vagy bárki.

Amikor rákérdeztünk, hogy miért ad el sok céget külföldieknek, azt mondta, hogy ez nem igaz, mondjunk példát.

Elsőnek felhoztuk példaként a szerb (akkor 21 éves) Balind Denisnek negatív saját tőkével és 13 milliós előző évi veszteséggel eladott cégét. Azt mondta, hogy nem is ismer ilyen embert, továbbá hogy a Cégüzleten keresztül soha nem ad el, maximum magánszemélyként, és vállal minden felelősséget ezekért az ügyletekért. A beszélgetésben később mégis azt mondta, hogy ismeri Balind Denist, Bohár kezes is volt az átadott társaság banki hiteleinél. De állítja, hogy ott mindent kifizettek. (A felszámolás most zajlik.)

Azt is mondta, hogy az adótartozásokat mindig befizetik, ha látszana is fennálló adótartozás, az azért van, mert a NAV nem törli ezeket automatikusan. Ez az üzleti működésénél pedig nem számít, hiszen ha a partnerek „ismerik cégek, a magyar adóhatóság és a közigazgatás működését, akkor ez úgyis teljesen irreleváns”. A példaként hozott cégtől a felszámolóval ellentétben ő azt állította, hogy ott igenis ki lett fizetve minden hitelező, hiszen ő maga intézte a végelszámolási papírokat.

Amikor arról kérdeztük, hogy itt mégiscsak olyan vállalkozóktól vesz át cégeket, akik egyszerűen nem akarják kifizetni a tartozásaikat, akkor annyit válaszolt, hogy ezt be kell bizonyítani. (Mint említettük, általában éppen a bizonyításon buknak el ezek az ügyek.)

Azt is mondta, Kovács Tiborhoz semmi köze, öt éve megszakították a kapcsolatokat, mert bár hasonló iparágban utazik ő is, de más módszerekkel. Az, hogy ő a kézbesítési megbízottja számos cégénél, szerinte nem számít a kapcsolatnak, és egyáltalán nem is bizalmi viszony. Arra, hogy román tulajdonú, de már felszámolt Cégügynök Kft. szövege van az ő honlapjukon is, azt mondta, hogy elírhatta a rendszergazda, soha nem is hallott ilyen nevű vállalkozásról.

Végül elmondta, hogy nem lehet semmi baj, hiszen amikor két éve elindította a Cégüzlet Kft.-t, átbeszélte az üzleti modellt több ügyvéddel, cégbíróval és NAV-os adószakértővel. Úgyhogy bárki rendelkezésre áll, bár „soha nem bántotta őket egyetlen hivatal se”, nem cégtemető.

Ezért is drágák a hitelek

Összességében az adóhatóság dolga eldönteni, hogy Bohár üzlete cégtemető-e vagy sem, azt, hogy biztosan az lenne, a furcsa körülmények ellenére sem lehet egyértelműen kijelenteni.

Az viszont biztos, hogy magának a cégtemetőnek a jelensége igen komoly országos hatásokkal bír. Sok kormány büszkélkedik, hogy mennyivel egyszerűbbé tette a cégalapítást, ugyanakkor a másik oldalon muszáj lenne a hitelezőket is védeni, az ellenőrizhetőséget is javítani, különben még több, az államból és az engedékenyebb hitelezőkből csalással élő cég jön létre.

Különösen, hogy az eggyel régebbi Btk. szerint, ha eltűnnek egy cég papírja, az már csődbűntettnek számított, a tavaly óta hatályos újban pedig már csak szabálysértés, azaz pár tízezres bírsággal biztosan meg lehet úszni. Papírok nélkül pedig még a legfelkészültebb jogász se tudja bizonyítani, hogy kilopták a vagyont előtte a cégből. 

A tapasztalatok alapján gyengén szabályozott a terület, ha pedig sokkal erősebb lenne, mondjuk NAV-ellenőrzés kéne minden cégátruházáshoz, az jelentősen bonyolítaná a hatóság és a tisztességes cégek terheit is. Addig is az eljárások, nyomozások, felszámolási díjak költségeit az állam fizeti. 

Ráadásul az ilyen típusú bizonytalanság mind hozzáadódik a hitelek költségeihez vagy általában a gazdasági bizalmatlansághoz, azaz az adókiesésnél is közvetlenebbül mindenki fizeti az iparág okozta károkat. Emellett a gazdaság jogi szabályaihoz képest az erkölcsi szabályokat is komolyan rombolják: egy becsületes gazdálkodónak szóba se lenne szabad állni olyannal, aki ilyesmi ügyben érintett.

A csábítás viszont óriási: a belépési költség gyakorlatilag nulla, ha pár órát beszélünk egy ehhez értő jogásszal, már meg is van a kellő tudás. És ha úgy számolunk, hogy kicsiként kezdjük, és évente csak 50 céget segítünk megszűnésbe, úgy, hogy az átlagos tartozás mindössze 10 millió forint, aminek a 20 százalékát kérjük el kezelési költségként, akkor évi 100 milliót kerestünk adómentesen. És akkor a cégekből még nem is vettünk ki semmit.

Megkérdeztük a NAV-ot, hogy hogyan szoktak ellenőrzéseket vagy próbavásárlásokat csinálni a potenciálisan cégtemetőbizniszben érintett koordinátorok megtalálására, vagy hogy mennyire becsülik az iparágban dolgozó cégeket. Ők azonban a folyamatos érdeklődésünk ellenére egy hét alatt nem tudtak válaszolni.