Titokban elkezdődött az ukrán migránsok behozatala

– Laknak itt ukrán samsungosok?

– Igen. Sajnos.

– Miért, van velük valami gond?

– Hajjaj!

– Erőszakosak?

– Nem, dehogy.

– Szemetelnek?

– Hát, nem jobban, mint más.

– Akkor mi a baj?

– Túl vidámak. Többször hangosan ünnepeltek valamit. És nem is mindig akarnak érteni magyarul, pedig a legtöbb azért érti, hogy mit beszélünk nekik.

Emlékeznek még arra, hogy nyáron az MGYOSZ és Varga Mihályék százezres mértékben akartak behozni unión kívüli gazdasági bevándorlókat a munkaerőhiány kezelésére? 

Bár Lázár akkor azt mondta, a kormány „pontosan nulla darab” bevándorlót akar látni (Rogánék letelepedési kötvényes bizniszét nem számítva), úgy tűnik, mégis elindult a vendégmunkások idetelepítése. Csak feltehetően a népszavazás és a kapcsolódó „mindenkitől rettegnünk kell” kampány közepén igyekeztek fű alatt tartani gazdasági bevándorlást segítő lépéseket.

Az uniós munkavállalók nem jöhetnek szóba, hiszen ők az EU-ban lényegében bárhol többet tudnak megtakarítani, ha már elmennek otthonról. Így úgy tűnik, hogy a környékről maradtak a szerbek, bosnyákok, ukránok.

Különösen az utóbbiakra mennek rá mostanában a magyar cégek, hiszen onnét most a háború miatt még könnyebb embereket nagy tömegben átcsábítani hozzánk. Ezt pedig megtámogatja egy ideje a szabályozás is, egy sereg egyszerűsítést kaptak az ukrán migránsok. Ezért elmentünk megnézni az egyik olyan cégnél a vendégmunkások életét, ahol most elkezdtek nagyobb számban ukránokat behozni.

125 ezer, némi koszt, kvártély, utaztatás

Jászfényszarun, a városszéli Samsung-gyárban leginkább tévéket raknak össze, döntően futószalag melletti betanított munkával. Nyáron indíthatták bevándorlási programjukat, az első ukránok augusztus vége felé érkeztek. Most 120-150 ukrán dolgozik náluk, a számuk folyamatosan nő.

Részletesebben azért nem lehet tudni, mert hivatalos megkereséseinktől elzárkózott a Samsung, mintha titokban akarnák tartani, hogy egyre több vendégmunkást fognak alkalmazni. Amikor odamentünk a cég előtti parkolóba beszélni a céges buszokkal munkába érkező ukrán munkásaikkal, a biztonsági szolgálatuk elzavart minket, fényképeinket letöröltették. A buszsofőrökkel beszélgetve viszont meg lehetett tudni, hogy pontosan hova viszik őket haza, így a közeli Tóalmáson és Jászberényben meg is találtuk őket.

Tóalmáson kéttucatnyian laknak a strand melletti kemping nagyobb, egyszintes kőházában is, ők csak azért itt, mert már nem fértek el a jászberényi szállásokon. Van, ahol nyolcan alszanak egy közepesebb szobában, egy mosógép jut rájuk összesen, és a meleg víz is hamar elfogy ennyi emberre. Jászberényben viszont száznál is többen lehetnek egy egyszerűbb társasháznak beillő, kulturáltnak kinéző munkásszálláson. Ők úgy tudják, hogy napi egy ezresért bérlik nekik a szállást.

A fő baj mindkét helyen, hogy a hideg éjjelek ellenére még nem indult be a fűtés, sokan fáztak. Nemrég többen haza is mentek némi bérelőleggel, hogy meleg ruhákat vegyenek, nem számítottak rá, hogy ilyen hamar hideg lesz a Jászságban. És internet sincs semelyik szálláson, amit azért hiányolnak.

Döntően ukrajnai ukránokról beszélünk, nagyon kis részük beszél pár szónál többet magyarul. Mindannyian Kárpátaljáról érkeztek, ott falragaszokkal, plakátokkal hirdetett nekik magyarországi munkalehetőséget egy munkaerő-kölcsönző cég, a HD Jobs Kft. Az ő emberük segített nekik vízumot is intézni még Ukrajnában.

Ukrajnában azt ígérték nekik, hogy 140 ezret kereshetnek havonta, kapnak ingyen szállást, napi egy étkezést, ingyen elhozzák őket, és havonta egyszer haza is viszik őket egy szűk hétvégére. Az ajánlat pedig eddig lényegében stimmelt is, azt leszámítva, hogy igazából havi 125 ezret kapnak, és egyszer kaptak 15 ezret a kezdéshez. 

Mindenki azt a szerződést írta alá, amit elé tettek, van, aki így három hónapot vállalt első nekifutásra, mások egy évet. De biztattak mindenkit, hogy ezeket a szerződéseket majd megújíthatják, esetleg talán jobb feltételekkel is.

Cserébe kemény melót vállalnak: napi nyolcórás műszakokban állnak a szalag mellett, heti kétszer 12 órában is, hétvégén is, éjjel is. Nagyjából egy részlegen is vannak, főleg kijelzőket szerelnek össze a helyiekkel közösen. Elég széles korosztálynak volt vonzó a lehetőség eddig, a 16 évesnek kinéző gyerekektől az ötvenes vendégmunkásokig jöttek.

„Otthon Kárpátalján 200 dollár (nagyjából 50 ezer forint – a szerk.) körüli egy jó fizetés, de hát abból a rezsi alig jön ki" – magyarázta egyikük. – Azért vagyok itt, mert ha itt félre tudok tenni forintban havi 80-90 ezret, abból még idén meg tudom javíttatni a tetőt, nemrég volt ugyanis egy nagy jégverés nálunk.”

Csak el Ukrajnából

Az egyik pár abban gondolkozik, hogy ha lehúznak itt két évet, abból már a mostani falusi ingatlanárak mellett simán tudnak venni egy kisebb házat valamelyik környékbeli faluban. Onnantól meg már szinte sínen van az életük, nem kell visszamenniük a háborús Ukrajnába.

Egy másik férfi, akivel beszélünk, főleg az állampolgárságra hajt: „Sok mindent értek magyarul, de beszélni nem nagyon tudok. A feleségem magyar, a kislányom is tud magyarul beszélni, ők már meg is kapták az állampolgárságot. Szeretnék egy kicsit jobban beszélni, hogy én is megkapjam.” Ezután pedig irány Hollandia, Németország vagy más uniós tagállam, ahol nagyobb pénzeket lehet keresni. 

„Csehországban kézhez lehet kapni ilyen munkával ezer eurót is (nagyjából 310 ezer forintot), sokan mennek oda is, de ott el is megy jó része a szállásra és ételre, ugyanolyan drágaság van, mint Magyarországon" – mondta egy másik vendégmunkás. A nyelvtudás nélkül érkezőknek ezért egy versenyképes ajánlat volt, hogy itt mindent megszerveznek nekik.

Összességében az itteni ukrán vendégmunkások elég kiszolgáltatottak, egy darab telefonszámuk van egy HD Jobs-os kapcsolattartóhoz, ha valami problémájuk akad, rajta keresztül lehet intézni. Többen tartottak is attól, hogy mit tudnak csinálni, ha bárki átveri őket itt, nem kapják meg a pénzüket, rejtett költségek kerülnek elő, vagy romlanak a körülmények. Nos, leginkább semmit, de eddig nem is volt okuk komoly panaszra.

Szorgalmasak, de túl vidámak

A környéken nem mindenki örül annak, hogy idejöttek a vendégmunkások. A cikk elején megkérdezett család több tagja például szintén a Samsungnál dolgozik, és vendégmunkásokkal laknak egy társasházban Jászberényben, szerintük néha már túl sok a vidámságból. De azért összességében úgy tűnik, nagyrészt konfliktusmentes az ukrán vendégmunkások beilleszkedése, a legtöbb megkérdezett magyar kollégájuk szorgalmas és ügyes munkatársnak tartja őket.

Persze volt, aki úgy tudta, hogy ők biztos többet kapnak 125 ezernél, illetve egy középkorú, szinte teljesen fogatlan munkás azt kifogásolta, hogy az egyik ukrán néma. „Az probléma a futószalagnál?” – kérdeztük. „Nem, de ne hozzanak már ide minden nyomorékot” – szólt a kritika. Egy magyar munkás szerint viszont egyenesen „analfabéták az ukránok, nem lehet velük együtt dolgozni, és nekünk kell őket betanítani”, bár ez a vélemény nem volt különösebben gyakori. 

A megkérdezett ukránok is teljesen jól kijönnek a magyar kollégáikkal, csupán páran emlegették fel, hogy vannak lusták a magyarok között, akik nem becsülik meg magukat a gyárban, tessék-lássék dolgoznak csak. Ez végül is életszerű is lehet, a 170 ezer körüli magyar átlagbér mellett nem egy mindent vivő ajánlat a fizikailag is kemény munka bruttó 125 ezerért. Sokaknak lehet átmeneti megoldás ezért a futószalag.

Arra mindenesetre számíthatunk, hogy az ukrán vendégmunkások száma nőni fog. Jászberényben egy felújított huszárlaktanyában más ukránokba botlottunk, akik a Jász Plasztik vendégmunkásai voltak. „Vannak itt is szerbek, románok, bosnyákok is, de főleg ukránok” – magyarázta egy ott ügyködő magyar munkás. A Samsung is hosszabb távra rendezkedhetett be a vendégmunkásokra, ugyanis Jászberényben már épülnek az új, ukrán munkásszállásnak szánt társasházaik, a szomszédok szerint még idén átadnak egy 20-25 lakásos blokkot.