Edina
-12 °C
-3 °C

Orbán csak összehozza az egymillió új munkahelyet?

D VAJ20100422105
2018.02.14. 07:12 Módosítva: 2018-02-14 09:40:17

Ha nem lenne globális összeesküvési vészhelyzet, és nem kellene az országot Soros Györgytől és az ő nemzetközi és hazai kémhálózatától megvédeni, ami úgy tűnik, nagyjából lefedi a Fidesz választási stratégiáját, akkor a kormánypárt akár kampányolhatna azzal is az áprilisi választásokra, hogy hét éve ígért egy nagyon nagyot, és annyira közel van a megvalósításhoz, hogy már szinte látszik a vége:

2010-ben tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígért a Fidesz, ebből hét év múlva pedig a hivatalos mondás szerint már megvan több mint 750 ezer.

Nem mintha ezt ne kommunikálná persze a kormány, Varga Mihály már többször elismételte ezt a számot, és már korábban is dobálóztak ezzel ilyen-olyan környezetben különböző államtitkárok. Pedig ez anno elég meredek állításnak tűnt, annyira, hogy nemcsak az ellenzék és a sajtó kételkedett abban, hogy összejön, de még a Nemzetgazdasági Minisztériumon belül is merész vállalásnak gondolták.

De hogyan jött össze mégis ez a gazdasági csoda, és csoda-e egyáltalán? És tényleg összejött, vagy trükközésről van szó? És ha összejött, azért tényleg a kormány verheti a mellét, vagy Matolcsy és Orbán csak jó időben mondott nagyot, és szerencséjük volt?

Hétszáz mennyiezer?

Érdemes kicsit utánaszámolni, hogyan jön ki a kormánynak a 750 ezer új munkahely. Egyszerűbb lenne megkérdezni, de egyelőre az NGM nem adott egyértelmű választ arra, hogy honnan veszik ezt az adatot, csak elküldték Varga Mihály közleményét.

Eszerint „a 2010-es kormányváltás óta mintegy 750 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma”. Ebből a kormány szerint 570 ezer ember a versenyszférában talált munkát (ami valószínűleg azt jelenti, hogy az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedtek el, de azért benne vannak az állami dolgozók is), a többiek tehát nyilván közfoglalkoztatottak vagy külföldön dolgoznak. Róluk Varga megjegyzi, hogy már sokkal kevesebb van belőlük, közmunkásból 37 ezerrel, külföldön dolgozóból 11 ezerrel, mint egy évvel ezelőtt.

Hogy honnan vette ezt a számot a kormány, az egy érdekes kérdés, és nagyrészt attól függ, hogy miből mit vonunk le. 2017 harmadik negyedévében 4 450 700 ember számított foglalkoztatottnak Magyarországon, 2010-ben ugyanebben a negyedévben pedig 3 771 200, vagyis 779,5 ezerrel többen dolgoznak most.

Az NGM nyilatkozata abból a szempontból nem teljesen őszinte, hogy a dolgozók növekményéből ugyan levonja azt a 180 ezer embert, aki 2017 végén közfoglalkoztatott volt (így jut el az 570 ezres számhoz, hiszen 2010-ben még alig voltak közmunkások az országban), de nem vonja le a külföldön dolgozókat. A KSH szerint 2017 végén 106 ezer magyar dolgozott külföldön, míg 2010-ben 51 ezer, az 570 ezer versenyszférában dolgozóból tehát még 55 ezret le kellene vonni. 

Vagyis 2010 óta úgy 510-520 ezer ember kapott rendes, piaci állást Magyarországon,

a többi a külföldön dolgozókból és a közmunkásokból jött össze. Előbbi csoporthoz elég kevés köze van a kormánynak, utóbbihoz pedig túl sok.

És lőn a munkahely

Fontos kérdés, hogy miből és hogyan jött össze ez a 750 ezer plusz foglalkoztatott ember, és bár a kormány nyilván erre azt válaszolja, hogy a nagyon sikeres magyar gazdaságpolitikától, ennél kicsit azért bonyolultabb a helyzet.

Nyilván van szerepe a Fidesz gazdasági lépéseinek is, ahogy annak is, hogy míg 2010-ben éppen egy válság végén járt nemcsak Magyarország, de egész Európa és a világ, addig az azóta eltelt évben globálisan kilábaltunk a válságból. És szerepe van az olyan, meglehetősen megosztó lépéseknek is, mint a közfoglalkoztatás.

A Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos kommunikációja szerint „a kormány intézkedései, a hatéves bérnövelési és adócsökkentési megállapodás, a Munkahelyvédelmi akció, az Ifjúsági garancia program, illetve a munkahelyteremtő beruházások támogatása nagyban segítette a munkából élők számának növelését”.

Scharle Ágota, a Budapest Intézet ügyvezetője viszont úgy látja, hogy ha valami hozzájárult ehhez a foglalkoztatási rekordhoz a kormány lépései közül, akkor az

a közfoglalkoztatás bevezetése és a korai nyugdíjazás eltörlése.

Hogy a közmunkaprogramot foglalkoztatási politikának lehet-e nevezni, vita tárgya. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a hivatalos célját – az emberek visszasegítését a munkaerő-piacra – nem érte el. Az viszont vitán felüli, hogy bevezetése óta jelentősen megdobja a munkaügyi statisztikákat. 2009-ben, amikor még a Gyurcsány-kormány nekilátott bevezetni ezt a programot, nagyjából 60 ezer közmunkás volt az országban, ezt viszont a Fidesz 200 ezer fölé duzzasztotta, hogy mostanában, a munkaerőhiány okozta nyomás miatt valamelyest visszavegyen belőle.

Ez a 200 ezer munkahely Scharle szerint nem javítja, inkább torzítja a foglalkoztatási adatokat, mert ezeket nem a munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyai hozták létre, hanem a kormány egy tollvonással. Ezek a munkahelyek ráadául abban is eltérnek a piaci munkahelyektől, hogy a benne résztvevőknek nem igen volt más választásuk, mint hogy részt vegyenek benne, ugyanis vagy egy piaci munkahelyet fogadtak el a munkaügyi központtól, vagy mehettek közmunkásnak (ennek fényében különösen cinikusan hat Lázár János azon kijelentése, hogy azért nem emelik a közmunkásbéreket, hogy ezzel is ösztönözzék a közmunkások piaci elhelyezkedését, hiszen sokan beleragadnak a közmunkába például azért, mert a lakhelyükhöz közel nincs elérhető munka). 

Fontos lépés volt emellett a korai nyugdíjazás és a rokkantsági nyugdíj igénybevételének szigorítása 2011-ben, ami a 2009-ben és 1997-ben bevezetett fokozatos nyugdíjkorhatár-emeléssel együtt jelentősen megnövelte az idősebb dolgozók számát a munkaerőpiacon. Ez pedig nagyon sokat számít,

2010 óta több mint 176 ezerrel nőtt a 60–64 év közötti foglalkoztatottak száma,

Csak a 40–44 évesek között nőtt ennél jobban a foglalkoztatottak száma. És nemcsak a száma, de a dolgozók aránya is megnőtt az idősebbek között, a 60–64 évesek 12,7 százaléka dolgozott 2010 harmadik negyedévében, 2017-ben viszont már a 35,7 százalék volt köztük a foglalkoztatási ráta. A korai nyugdíjazásban érintett 55–59 évesek között is hasonló tapasztalható, náluk 52-ről 72,5 százalékra nőtt a foglalkoztatási ráta, és 41 ezerrel többen dolgoznak a korcsoportban most, mint 2010-ben.

A másik csoport, ahol magához képest jelentősen nőtt a foglalkoztatottak száma és aránya, az a 15–24 évesek, vagyis a fiatal munkaválállalók csoportja. A fiatalabb korosztályban 80 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, a dolgozó fiatalok aránya pedig ennél is látványosabban növekedett: a 15–19 éveseknél 2,2 százalékról 5,8 százalékra, a 20–24 éveseknél 34-ről 49 százalékra nőtt 2016-ra.

Scharle szerint viszont ez nem annyira jó hír, ez ugyanis részben annak a hatása, hogy a tankötelezettség szintén a Fidesz-kormányhoz köthető korhatárának leszállítása miatt sok fiatal hamarabb kerül ki a munkaerőpiacra ahelyett, hogy képzést kapna. Ez azt jelenti, hogy nagy eséllyel a közmunkaprogramban kötnek majd ki, mert még szakiskolai képzettségük sincs.

Ugyanez látszik abban, hogy a 8 általánost be nem fejezők száma megduplázódott a munkaerőpiacon (10-ről 20 ezerre), a foglalkoztatási rátájuk pedig a 2010-es 2 százalékról 5 százalék fölé nőtt.

Emellett Scharle Ágota elemzése szerint viszont leginkább azzal magyarázható a növekvő foglalkoztatás, hogy a 60-as évek oktatási reformjának és a 90-es évek felsőoktatási expanziójának hála

egyre több az érettségizett vagy diplomás dolgozó, akikre nagy igény van akkor, amikor nő a gazdaság és bővíteni lehet a cégeknél.

Az iskolázott, érettségizett dolgozók száma folyamatosan növekszik, 2016-ban több mint kétszázezerrel többen voltak, mint 2010-ben. A Fidesz oktatáspolitikája, amelyben egyre többeket próbál a gimnáziumok helyett a szakképzésbe terelni, ennek éppen ellene hat, ez viszont majd csak évek múlva érezteti a hatását. Egyelőre viszont évről évre több magasabban képzett dolgozó van a munkaerőpiacon, akikre láthatóan nagyobb is a kereslet, mint az alacsonyabban képzett vagy képzetlen munkaerő iránt. 

Azért megdolgoztak érte

Na jó – mondhatná a kormány, ha valaha is vitában védené meg az állításait –, persze, ebből lesz a munkaerő-kínálat, de hát miből lesznek a munkahelyek, amelyek felveszik a sok gimiből kikerülő embert meg munkába szorított nyugdíjasjelöltet? Ha nem lenne munkaerő-kereslet, ha nem pörögne a gazdaság, akkor csak a munkanélküliből lenne több. De hála a gazdaságpolitikai sikereknek, ez nem így lett.

Másoknak se ment rosszul

Érdemes összevetni a magyar foglalkoztatási statisztikákat a régió más országaival. A foglalkoztatási rátákon az látszik, hogy Magyarország jobban megérezte a válságot, mint a többi régiós uniós tagállam, viszont 2016-ra Csehországot leszámítva mindenkit megelőzött, bár azért a visegrádi országokkal összehasonlítva nem volt annyira kiemelkedő a magyar gazdaság teljesítménye. 

Viszont érdemes észben tartani, hogy a környező országokban, ha van is közmunkaprogram, a közfoglalkoztatottak száma elenyésző, míg Magyarországon azért eléggé hozzátettek a statisztika javulásához. A közmunkaprogram nélkül csak Romániát előzte volna meg Magyarország.

Ez részben igaz, részben nem, Scharle Ágota 2016-os elemzése szerint például a kormányzati politika és az általános gazdasági környezet 2014-ig inkább negatívan hatott a foglalkoztatásra, mint segítette azt. Alapos kutatások nélkül pedig nehéz szétszálazni, hogy akkor most mitől lesznek új munkahelyek, így itt leginkább csak felsorolni tudunk olyan dolgokat, amik akár növelhették is a munkaerő-keresletet, vagy politikusul mondva, munkahelyeket teremtettek.

Egyrészt érdemes észben tartani, hogy 2010-ben a válság közepén jártunk, 2007 és 2010 között megszűnt több mint 200 ezer munkahely,  a válság után, 2012-re viszont nagyjából visszatértünk a 2007-es szintre. Ez, mondhatni egy viszonylag természetes folyamat, a kormánynak ehhez nem sokat kell tennie. Igaz, ronthatott volna a helyzeten, és beszéltünk olyan szakértővel, aki szerint mindenképpen érdeme a Orbánéknak, hogy a kormányváltás után nem a klasszikus megszorítással korrigálta a költségvetést, hanem a más okból szidott ilyen-olyan különadókkal (és a korai nyugdíjak megszüntetésével, amiről fentebb szó volt). Így ahelyett, hogy a válság után a válságkezelés is csökkentette volna a foglalkoztatást, a kormány figyelt arra, hogy ezt a hatást elkerüljék.

Másrészt ott van a legnagyobb dolog, a globális gazdaság, meg a kicsit kisebb, az európai. Az exportorientált magyar gazdaság annyira függ Németországtól, hogy egyesek szerint Magyaroszág jobban be van kötve a német iparba, mint pár német tartomány. Éppen ezért amikor a német iparnak jó, akkor a magyar gazdaság húzóágazatának is jó. A német gazdaságnak pedig elég jó, 2009 óta nem pörgött úgy a német ipar, mint 2017 őszén, és az exportra sincs panasz. Arra sajnos nincs nagyon jó adat, hogy a német, holland és más nyugati vagy akár keleti autóipari és egyéb cégek mennyivel növelték a magyarországi termelésüket, de az biztos, hogy

a feldolgozóiparban 161 ezerrel többen dolgoztak 2016-ban, mint 2010-ben.

Ebben persze a kormány keze is benne van, hiszen elég aktívan hívta és hívja ide az ipari befektetőket, és támogatja, hogy azok fejlesszenek, például még a szocialista kormányoknál is nagyobb adókedvezményeket adnak az ipari multiknak, ahogy az uniós források jókora darabja is ezeknél a cégeknél köt ki.

A kormány nem is keveset fizet egy-egy jó ipari állásért. Ahogy kiszámoltuk, az Audinál egy munkahelyre 15 millió forint állami támogatás jutott, bár nyilván azt sem lehet igazán megállapítani, hogy egy cég azért bővített-e Magyarországon, mert fizetett érte az állam, vagy mert a globális értékláncában itt érte meg neki a legjobban.

A magyar gazdaság másik motorja a feldolgozóipar mellett az EU-s pénz, az ebből megvalósított beruházásoknak pedig elég jelentős szerepük van a foglalkoztatásra. A 2007–2013-as időszakban több mint 10 ezer milliárd forint uniós támogatás áramlott be az országba, ez az összeg pedig a Hétfa Kutatóintézet számításai szerint elég nagyot dobott a foglalkoztatáson.

Hogy pontosan mennyi munkahelyet teremtett az uniós pénz, arra nincs pontos adat, de a Hétfa modellszámításai szerint 10 milliárd forintnyi uniós pénz nagyjából 55-70 fővel növelhette a foglalkoztatást. Vagyis a 2008 és 2015 közötti időszakban (amíg költöttük ezt a pénzt) nagyjából 55-70 ezer munkahely jöhetett létre az EU-s pénznek hála. 

A kormány szerepe ebben is legalábbis kérdéses, hiszen ennyi beáramló pénz valószínűleg akkor is GDP-növekedést meg több munkahelyet jelent, ha a kormány hozzá sem nyúl az egészhez. És bár nyilván nem mindegy, hogy az adminisztráció hogyan osztja ki a támogatásokat, az elosztási rendszert még a Gyurcsány-kormány alatt alakították ki, a pénzek elosztásának rendszerére ráadásul elég sok a panasz

Mindezek mellett az állam direkt is teremtett munkahelyeket (mármint a közmunkán kívül is), az állami szférában az iparhoz hasonló expanzió volt, a közigazgatási és védelmi területen 150 ezerrel több munkahely lett az elmúlt hét évben. Emellett pedig pozitívan hathatott az egész gazdaságra, és így a munkaerőpiac keresletére

  • az olcsón tartott forintárfolyam;
  • a jegybank növekedési hitelprogramja, ami olcsó hitelt adott a cégeknek, amikor a bankok nem akartak;
  • a cégek adójának csökkentése, ami valószínűleg fehérített a gazdaságon, így több dolgozó jelent meg a statisztikákban;
  • és az átírt munka törvénykönyve, amely könnyebbé tette, hogy  a cégek felvegyék és kirúgják a dolgozókat, ami akár ösztönözheti is őket a bővítésre.

És ott van persze a munkahelyvédelmi akcióterv, amit a kormány nagyon szeret lobogtatni, és ami a közfoglalkoztatás mellett talán a legfontosabb, konkrétan munkaügyi programja volt. Ennek az volt a lényege, hogy a kormány csökkentette vagy elengedte a járulékfizetést azoknak a cégeknek, akik fiatalokat, időseket vagy régebb óta munkanélküli embereket alkalmaztak.

A program valószínűleg nem volt hatástalan, az IMF például külön kitért rá egy 2016-os, Magyarországról szóló riportjában, hogy különösen a fiatalok és az idősek alkalmazása nőtt a program 2012-es bevezetése után (bár megjegyzik, hogy azért mindebből ki kellene vonni a közmunkaprogram hatását).

Viszont, ahogy fentebb írtuk, a foglalkoztatás ebben a két csoportban más dolgok miatt is nőtt, ráadául míg eltörölni a korai nyugdíjazást vagy lecsökkenteni az iskolakötelezettség korhatárát az államnak olcsó, az adókedvezmény kifejezetten drága.

Akárhogy is, az biztos elmondható: a kormány tett azért, hogy több munkahely legyen, Orbán Viktor nem csak a levegőbe beszélt, amikor ezt kiemelten fontosnak nevezte 2010-ben. Az ebben biztosan segítő intézkedések, elsősorban a közmunkaprogram és a korai nyugdíjazás eltörlése mellett pedig a kormánynak szerencséje is volt a magyar demográfiával és a világgazdaság helyzetével. Az is igaz viszont, hogy valójában a kormány azért még messze nincs célegyenesben az egymillió új munkahely megteremtésével, ha szigorúan vesszük, akkor legfeljebb félúton jár. Arra a kérdésre pedig, hogy vajon azok a munkahelyek, amik lettek, a Fidesz lépései nélkül is meglettek volna, sose fog kiderülni.

Borítókép: 2010. április 22. Orbán Viktor a Fidesz elnöke a párt miniszterelnök-jelöltje (b) autogramot ad gépkocsija elõtt kampánykörútjának kazincbarcikai állomásán. MTI Fotó: Vajda János

Mondja el véleményét az Index tematikus Facebook-oldalán! Csatlakozzon!