Elengedhetik a devizahitelek egy részét

2013.11.05. 11:39 Módosítva: 2013.11.05. 11:40

Valutaváltó

Azoknál a 90 napon túli devizahitel-tartozással rendelkező adósoknál, akik belépnek az árfolyamgátba, az állam csak akkor vállal garanciát a gyűjtőszámlára, ha a bankok elengedik a tartozás egy részét – közölte a Fidesz frakcióvezetője keddi, budapesti sajtótájékoztatóján.

Rogán Antal ezt azután mondta, hogy a parlament elfogadta a devizahiteleseket segítő törvényjavaslatot, amely a teljes körű kilakoltatási moratóriumról és az árfolyamgát megnyitásáról szól. Az árfolyamrögzítésbe így például azok is beléphetnek majd, akiknek 90 napon túli tartozásuk van – írja a Portfolio.hu.

Utóbbiak esetében – elfogadva a gazdasági bizottság módosító javaslatát – a kormánypártok indokoltnak tartják, hogy a fizetőképesség érdekében a bank adómentesen elengedje az adósság egy részét a gyűjtőszámlára vonatkozó állami kezességért cserébe.

Az említett és a parlament által már elfogadott módosító javaslat alapján a jövőben megkötendő gyűjtőszámlahitelek esetében kizárólag akkor lép be az állam készfizető kezesként, ha a devizakölcsön összege nem haladja meg a fedezetül szolgáló lakóingatlan 95 százalékát. Ezzel ösztönöznék a bankokat, hogy engedjék el a nehéz helyzetbe kerül devizahitelesek tartozásának egy részét. Az indoklásban arra hivatkoznak, hogy a tartozások 30-40 százalékáig a bankok tartalékot képeztek, és lehetőséget kaphatnak ezzel az adósok arra, hogy ismét fizetőképessé váljanak. A fennálló tartozás csökkentése a bank számára nem kötelező, a módosítás ezt csak ösztönözni kívánja.

A fentieken túl azt is rögzíti a módosítás, hogy az árfolyamgátból 90 napon túli késedelemmel nem, csak 180 napon túlival kerül ki az adós.

A Portfolio.hu szerint a gyűjtőszámlára vállalt állami garancia megszűnése esetén (vagyis ha nem megy bele a bank a tartozáselengedésbe) a bank várható vesztesége magasabb az ügyfél fizetésképtelenné válásával, hiszen az ügyfél nem fizetésének kockázatát ekkor teljes egészében a bank válllaja. A bankoknak e magasabb várható veszteség és a tartozáselengedés miatti veszteség között kell dönteniük.

Az intézkedés várható hatása nehezen megbecsülhető, hisz nem tudni, a korábban fizetésképtelen ügyfelek milyen arányban válhatnak fizetőképessé az árfolyamgátba való belépéssel. Nagy kérdés az is, egyáltalán hányan lépnek be az árfolyamgátba ezen ügyfélkörből. A jelenlegi tartozás és rögzített árfolyam mellett erre kevés ügyfél esetében van esély, a tartozáselengedés azonban növelheti a számukat.

E pozitív hatásnál sokkal nagyobb lehet azonban az intézkedés romboló hatása: azt üzeni az adósoknak, hogy megvan az esély a fizetésképtelenné válással a tartozás egy részének elengedésére. Mivel ez a gyakorlatban rendkívül romboló hatással lenne a fizetési fegyelemre, a bankok valószínűleg vállalják a gyűjtőszámla nem fizetésének kockázatát (az állami garancia hiányát) ahelyett, hogy tömeges tartozáselengedésbe mennének bele.