Sok vagy kevés 5 millió egy jegybankelnöknek?

D MTZ20160201009
2016.03.02. 08:45

Valutaváltó

A régióban tényleg van olyan ország, ahol Matolcsy György megemelt fizetéséhez hasonló szinten honorálják a jegybankelnöki tevékenységet, azonban ha az egyes országok átlagfizetéseihez viszonyítunk, akkor Magyarországon mostantól újra Európa egyik legjobban fizetett elnöke vezeti a jegybankot. De nem csak vezetői szinten drágult a jegybank fenntartása: miközben a PSZÁF-fal való összeolvadás után duplázódott a létszám, közben nagyjából háromszorosára emelkedett az összes kifizetett bér.

„Az Európai Unió jegybanki vezetőinek jövedelméhez és a hazai pénzügyi szektorban jellemző bérekhez közeledik a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetése a jegybanktörvény mostani módosítása nyomán” – írta a jegybank szerdai közleményében, és a közlemény mellé egy uniós jegybanki fizetéseket összegző táblázatot is csatoltak.

Ez alapján az is látszik, amit a közleményben jeleznek, tehát Matolcsy felemelt fizetése nem éri el a szlovák jegybankelnök munkabérét, és közel azonos lesz a cseh jegybankelnöki jövedelemmel. A román, a lengyel, a horvát és a szlovén jegybankelnök fizetésénél viszont magasabb az ötmilliós havi fizetés, néhány esetben akár többszöröse is annak.

 

Mindez önmagában viszont nem jelent túl sokat, hiszen ezek csak nominális bérek, az egyes országok eltérő árszintjei miatt nem látjuk az összehasonlításból, hogy valójában mennyit érnek, tehát milyen életszínvonal fenntartásához elegendőek.

A valódi összehasonlítást jobban segíti, ha az elnöki béreket az országok átlagos béreihez viszonyítjuk. Ez az összevetés már csak azért is adja magát, mert több helyen, például eddig Magyarországon is, az átlagos fizetésekhez mérve határozták meg a jegybankelnöknek jutó összeget, egy ideje például nálunk az volt a szabály, hogy a jegybankelnök a magyar bruttó átlag tízszeresét kapja. Így jött össze neki a közel 2,5 milliós havi bér.

Hogyan jött ez ki?

A számok úgy jöttek ki, hogy vettük a jegybank által összegyűjtött fizetéseket, és ezeket elosztottuk a legfrissebb hozzáférhető bruttó éves átlagfizetésekre vonatkozó adatokkal (OECD, 2014). Ezt az arányszámot torzítják a devizaárfolyamok is, mert az OECD-adatokat dollárról euróra kellett váltanunk (2014-es éves átlagon). Az arányszám ezért nem teljesen pontos, de még így is jobban össze lehet hasonlítani a fizetéseket, mintha a nominális béreket néznénk. Az OECD-adatok miatt azokat az uniós tagállamokat kihagytuk a gyűjtésből, amik nem OECD-tagok. A számolást itt érheti el.

 

Az ábrán látszik, hogy Matolcsy György felemelt fizetése, amelyet kedden szavazott meg neki a parlament, euróban számolva csaknem 18-szorosa a 2014-es magyar átlagos bruttó bérnek (ez a legfrissebb hozzáférhető adat, amit uniós szinten is össze lehet hasonlítani).

Ez azt jelenti,

hogy Magyarország az emeléssel Európa élvonalába került jegybankelnöki fizetések tekintetében.

Simornál pont ez fájt nekik

Az előző két jegybankelnök közül Járai Zsigmond és Simor András is sokat keresett: Járai 6-7 millió körül, Simor pedig nyolcmillió körül az első időszakában. Aztán Orbán személyesen vette elő, hogy piaci csábítások ide vagy oda, az MNB vezetői ne keressenek kétmilliónál többet havonta.

És ha Matolcsynál kevésbé is kell tartani attól, hogy hirtelen elvinnék a versenyszférába, azért Simornál se kellett nagyon, mert a nyolcmilliós fizetés tényleg igen soknak számított nemzetközi összevetésben is. A teljes képhez hozzátartozik viszont, hogy Simor a kétmillióra csökkentett fizetéséről végül lemondott, és felajánlotta a közgazdasági oktatás javára, emellett milliárdos költségcsökkentést ért el a megörökölt MNB-s bérekhez képest.

Másrészt az egykulcsos adónak a legtöbbet az igen sokat keresők nyerik, Járai és Simor nettó fizetése ezért arányosan jóval kevesebb volt, mint amennyit most Matolcsy György, Nagy Márton, Gerhardt Ferenc, Windisch László vagy épp a monetáris tanács tagjai hazavihetnek.

Alább összeszedtük az MNB havi juttatásait, kiemelve amit ezen belül a vezetők kapnak. Ezek havi rendszeres juttatások, amiben benne vannak a béren kívüli juttatások, a dolgozók önkéntes nyugdíjpénztáraiba befizetett hozzájárulások vagy a 2014-től nulláról havonta ötmillió körülire duzzadt vezetőségi autóhasználati költségtérítés.

Nincsenek benne viszont a bónuszok, illetve egyéb rendkívüli kifizetések és jutalmak. Ahogy azok a tiszteletdíjak sincsenek benne, amiket mondjuk más, MNB által létrehozott szervezetben betöltött tisztségért kapnak a vezetők. Fömötör Barna főigazgató például az MNB Jóléti Kft.-ben betöltött szerepért még havi bruttó 1,2 millió forintot kapott, csak azt már az állami cég fizette.

 

A nagy ugrást természetesen a PSZÁF–MNB-összeolvadás magyarázza, a felügyelet beolvadása után fokozatosan nagyjából háromszorosára nőtt az összes kifizetett bér, a vezetők közvetlen juttatásai pedig kétszeresére.

Ugyanakkor a növekedés nem kizárólag a PSZÁF-nak köszönhető, az emelkedés az összeolvadás után is folytatódott, ráadásul amit látunk, az a mostani háromszorozás, illetve kétszerezés előtti adat, tehát az ezt az összeget fogja megdobni a vezető tisztségviselőknél.

2009 végén a jegybanknál 593 embert fizettek, ami 2013 márciusára 609-re ment fel, majd folyamatos növekedés mellett 2015 végére már 1267 főre nőtt a létszám.

Tehát miközben a létszám megduplázódott, a juttatások csaknem megháromszorozódtak

a mostani béremelések előttig is.

Az utóbbi fél évben a kormány több állami cég felső vezetésében is fizetésemelésekről határozott, konkrét emelés a legutóbbi hírek szerint még csak a MÁV-nál volt. A cél a magyarázat szerint az, hogy a versenyszféra legjobb szakemberei számára vonzóbbá tegyék ezeket a pozíciókat.

Ön szerint sok vagy kevés 5 milliós fizetés a magyar jegybankelnöknek?

Valójában persze a vezérigazgatói béreket éppen a Fidesz vágta meg még 2010 után, azzal az indokkal, hogy azok „pofátlanul magasak”. Kétmilliós bérplafont vezettek be, amely aztán bár végül az állami cégek vezetőire mégsem vonatkozott, a legtöbb helyen a plafon nélkül is még évekig tartották magukat a 2 millió körüli havi alapbérhez. Hogy a helyzet sokáig nem tartható fenn, kontraszelekcióhoz vezet, spórolás helyett pedig csak feleslegesen sok igazgatói pozíciót hoz majd magával, arról már akkor is írtunk.