Lenke
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Óriási hátraarcot csinál a németek legnagyobb bankja

GettyImages-1161010560
2019.07.12. 08:05

A héten újabb drámai képekkel bővíthették a fotóarchívumaikat a világ újságjai, lesz miből dolgozni, ha síró bankárokkal akar valaki illusztrálni egy cikket. Hétfőn ugyanis a világ egyik legismertebb bankja, a Deutsche Bank kirúgta 18 ezer dolgozóját világszerte, miután bejelentette, hogy szinte teljesen leépíti a befektetési banki részlegét, így a német bank irodáiból New Yorktól Londonon át Hong Kongig áramlottak ki a cuccaikat dobozokban és zsákokban cipelő, csalódott vagy konkrétan könnyező öltönyös/kiskosztümös dolgozók.

A radikális lépéssel, ami gyakorlatilag egy óriási hátraarcot jelent, a bank az elmúlt egy évtized összes rossz döntését egyszerre szeretné valahogy helyre tenni. Rossz döntésből és botrányból pedig volt elég, mert túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Deutsche Bank az elmúlt másfél évtized minden nagyobb pénzügyi botrányának egyik főszereplője volt. A 2008-as válságtól az európai bankközi kamatok manipulálásán és gengszterek pénzének tisztára mosásán keresztül Trump fura ügyleteinek finanszírozásáig. Kérdés, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy a nagyjából a válság óta küszködő bank magára találjon.

A nagy hátraarc mögött

Azt, hogy valami nagy lépésre készül a Deutsche Bank vezetése, már egy ideje sejteni lehetett, a bank vezérigazgatója, Christian Sewing ezt májusban meg is ígérte a részvényeseknek, akik arra panaszkodtak, hogy miután a bank papírjainak árfolyama az elmúlt közel egy évben 40 százalékkal esett, lassan egy doboz cigi többet ér, mint egy részvény.

A legnagyobb német banknak valóban nem volt könnyű éve:

  • a német kormány megpróbálta összeboronálni a Commerzbankkal, az ügylet aztán befuccsolt,
  • az amerikai és brit hatóságok vizsgálódni kezdtek, hogy a Deutsche Banknak mekkora része volt abban, hogy Kreml-közeli orosz gengszterek 20 milliárd dollárt mostak tisztára európai bankokban;
  • Donald Trump amerikai elnök pedig perelni kezdte a bankot, hogy ki ne adják az amerikai vizsgálóbizottságoknak a pénzügyi adatait, ami miatt nagyon sok kérdés merült föl, hogy miben is segítette a bank az amerikai elnököt.

Sewing azt ígérte a részvényeseknek, hogy radikálisan visszavágja a legtöbb botrányt, rossz sajtót és bírságot hozó befektetési banki üzletágat, és egymilliárd dollárral csökkenti a bank költségeit, amit leginkább tömeges leépítésekkel lehet elérni. A cég vezetése most valóra is váltotta az ígéretet azzal a szlogennel, hogy visszatérnek ahhoz, amiért a bank annak idején létrejött, és amit mindig is a legfontosabb feladatának tartott, vagyis azt, hogy globálisan versengő német cégeket finanszírozzanak. Vagyis az elmúlt kicsit több, mint két évtized globális befektetési banki kalandozásait most már amolyan eltévelyedésnek tartja a vezetés, ami a pénzt leginkább csak vitte, a balhét viszont hozta. 

A Deutsche Bank nagyjából egyidős az egységes Németországgal, 1870-ben arra hozták létre, hogy a nemzetközi gazdasági lemaradását behozni kívánó ország gyors iparosítását és kereskedelmének terjeszkedését finanszírozza. Nagyjából ezt is csinálta a Berlini Fal leomlásáig, amikor viszont a felpörgő gazdasági globalizáció időszakában úgy határozott a bank vezetése, hogy igazi globális nagybankká növeszti magát, és elkezdett kisebb pénzintézeteket felvásárolni Angliában, Spanyolországban és másutt. Egyre inkább terjeszkedni kezdett a világ pénzügyi gócpontjaiban, 2001-ben pedig már a New York-i tőzsdére is bevezették. 

A német cég innentől az olyan óriásokkal akart versenyezni, mint az amerikai Morgan Stanley vagy a brit Barclays. Viszont ezeknél jóval kisebb, még akkor is, ha Németországban ez a legnagyobb bank. Ez azért van, mert ahogy korábban írtuk, a német bankpiac nagyon fragmentált, a legnagyobb részét kicsi tartományi bankok és takarékszövetkezetek fedik le, miközben a magánkézben lévő kereskedelmi bankok, mint amilyen a Deutsche is, csak a német piaci 40 százalékát adják. Ráadásul az exportpiacra termelő német ipart szinte csak a Deutsche Bank finanszírozza, ennek a piacnak a 80 százalékát fedi le.

Ezért is gondolta azt a német szövetségi pénzügyminisztérium, hogy jobb volna, ha a Deutsche Bank és a Commerzbank összeolvadna, az így létrejövő, nagyobb és erősebb cég pedig jobb támasza lehetne a gyengélkedő német gazdaságnak és jobban tudná segíteni az amerikai és kínai vetélytársakkal nehezen versengő német vállalkozásokat.

A német kormányon kívül viszont senki nem szerette volna annyira ezt a fúziót, beleértve a két bank dolgozóit, legnagyobb részvényeseit, a német versenyjogi hatóságot és az Európai Központi Bankot. A Deutsche Bank vezetése ezért most úgy döntött, hogy inkább úgy erősít a vállalati hitelezésen és a német gazdaság támogatásán, hogy lemond a globális álmairól, amit amúgy is kezdtek rémálommá válni. 

Csúnya bizonyítvány

A Deutsche Banknak nem nagyon jött össze a kísérlet, hogy globális nagybankká váljon, mert egyrészt a pénzügyi válság után annyira nem tudott magához térni, hogy még 2016-ban is attól félt a világ, hogy bedől és ezzel egy újabb válságot hoz maga után, másrészt tényleg minden ügybe belekeveredett, ami csak rossz és gonosz volt a pénzügyi világban. 

A Deutsche Bank például nagyon komoly szerepet vállalt azoknak az alapvetően rossz lakáshiteleknek az összecsomagolásából összeállított befektetési termékeknek a kereskedelmében, amelyek végül magát a 2008-as gazdasági válságot okozták. Sőt, a bank tréderei nemcsak árulták a gyakorlatilag fedezet nélküli, értéktelen derivatívákat, de olyan befektetési eszközöket is kitaláltak, amelyekkel arra lehetett fogadni, hogy az egész subprime jelzálogra épült rendszer bedől (kb erről szól A nagy dobás című film, amelynek egyik karakterét a Guardian szerint a Deutsche Bank egyik amerikai tréderéről mintázták). 

A bank így is irtózatosan nagyot bukott a válságon, 2008-ban, 5 évtizede először veszteséges volt, 3,9 milliárd forintos mínuszban zárta az évet. És azóta se igazán talált magára, a részvényárfolyama sosem tért vissza a válság előtti szintre. A jelzálog alapú papírok pedig még évekkel később is kísértették a céget, az amerikai hatóságok pár éve 14 milliárd dolláros bírsággal fenyegették emiatt (végül kiegyeztek egy nagyjából fele ekkora összegben). Aztán több más balhé miatt is büntetést kellett fizetnie a banknak:

  • azért, amiért a tréderei más bankok dolgozóival összefogva befolyásolták a londoni bankközi kamatlábat, 2,5 milliárd dolláros büntetést kellett fizetnie a brit és amerikai hatóságoknak;
  • az Irán és Szíria elleni amerikai szankciók megszegése megint 258 milliós amerikai bírságot hozott;
  • a már fentebb emlegetett orosz pénzmosásos ügy 630 millió dollárjába került a banknak;
  • tavaly pedig New York állam pénzügyi szabályozója vágott egy 205 milliós bírságot a bankhoz, amiért az korábban nem igazán ellenőrizte a deviza üzletágát. 

Az elmúlt években összesen 17 milliárd dollár büntetést kellett a banknak kifizetnie ilyen-olyan zűrös ügyek miatt,

ami pénzben is sok, és a decens német bank imázsának sem tesz jót. Ráadásul mindeközben a világszerte több mint 90 ezer embert foglalkoztató pénzintézet nagyobbra nőtt, mint ami profitábilisan üzemeltethető, nem csoda, hogy tavaly már kirúgtak 6000 embert. Ráadásul úgy néz ki, hogy az Eurózónában még egy ideig alacsonyan tarja a kamatlábat az Európai Központi Bank, vagyis a klasszikus bankolás sem hoz majd annyit, mint hozhatna máskor, a válság után bevezetett szigorítások miatt pedig már messze nem annyira jó üzlet az ilyen-olyan strukturált befektetési eszközök árusítása. Így tényleg úgy tűnik, hogy a radikális újrapozicionálás nélkül csak további küszködés vár a bankra. 

Mi lesz most?

A Deutsche Bank stratégiája nem csak az óriási leépítésről szól: azon kívül, hogy leépíti a rengeteg pénzen felépített befektetési banki üzletágat, létrehoz egy "rossz bankot", amibe beteszi az összes nem teljesítő, rossz befektetését, és innen igyekszik majd eladni őket, így próbálva kipucolni ezeket a bank könyveiből.

Ezek után pedig, Sewing ígérete szerint jön az unalmas, konzervatív, klasszikus banki működés, ami remélhetőleg idővel elég nyereséges lesz ahhoz, hogy megnyugtassa a bank részvényeseit és emelkedjen az árfolyam. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az kérdés, a Deutsche részvényei a nagy leépítés utáni két napos zuhanást követően szerdán valamennyire emelkedni kezdtek, ami azt jelzi, hogy a befektetőknek alapvetően tetszik Sewing bátorsága és az új irányban is látnak potenciált. 

A balhéknak viszont még nem lesz vége. A nagy leépítés és az új stratégia bejelentése után derült ki, hogy a cég az elmúlt 14 hónapban összesen 52 millió eurót költött a korábbi top vezetők végkielégítésére, akik pont azért távoztak, mert nem tudták kihúzni a bankot abból a gödörből, amibe belenavigálták. Ez pedig akkor, amikor részint ezeknek a vezetőknek a hibái miatt 18 ezer ember kereshet új munkát, nem igazán jó üzenet. A bank londoni vezetői pedig, mint kiderült, épp 1200 fontba, vagyis több mint 400 ezer forintba kerülő öltönyökhöz vettek méretet az irodájukban, miközben az alattuk lévő szinteken úgy 3000 dolgozónak mondtak föl, ugye a költségcsökkentések miatt. 

Akárhogy is, úgy tűnik, a legnagyobb német bank megpróbálja maga mögött hagyni történetének legcsúnyább és legszerencsétlenebb részét. Hogy bejön-e a hátraarc, azt majd az idő eldönti.