Magyarország jobban teljesít?

Nehéz ma úgy kilépni az utcára, hogy ne a címben szereplő szlogen köszönjön ránk. Fontos azonban azt is megfogalmazni, hogy pontosan miben és mihez képest teljesítünk jobban. A következő hetekben több makrogazdasági mutatószám alapján is értékeljük az elmúlt négy év teljesítményét. Ebben az első írásban a GDP alakulását vizsgáljuk, ami szoros összefüggésben áll a választók jólétének változásával, és a makrogazdasági teljesítmény legfontosabb indikátora.

Ha tudjuk, hogy miben mérjük a sikert, már csak azt kell eldöntenünk, hogy mihez viszonyítunk. Jobban teljesíteni csak valamihez képest lehet, és az eltérő viszonyítási pontok különböző kérdésekre segítenek választ kapni. A közelgő választások fényében egy kézenfekvő bázis a megelőző négy év.

Ha az elmúlt két kormányzati ciklus teljesítményét vetjük össze, egyértelműen javult a helyzet. Míg 2006 második felétől 2010 első feléig – az első két év növekedése, majd a válságbeli csökkenés eredőjeként – 4,8 százalékkal csökkent a GDP reálértéke, a mostani kormányzati ciklus három és fél éve összesen 2 százalékos emelkedést hozott.

Ez az összevetés azonban önmagában nem alkalmas a hazai gazdaságpolitikai erőfeszítések eredményességének megítélésére, mivel a GDP alakulását a nemzetközi gazdasági folyamatok is befolyásolják. A 2006 és 2010 közötti időszakban tört ki a nagy pénzügyi válság, ami a globális kereskedelem összeomlásához is vezetett. A következő ciklus már szerencsésebb volt, 2010 közepétől ugyanis a világgazdaság fokozatosan élénkülni kezdett.

A nemzetközi hatások kiszűrése érdekében érdemes megvizsgálni, hogy legfőbb külkereskedelmi partnerünkhöz, Németországhoz viszonyítva hogyan alakult a gazdasági teljesítményünk.

A következő ábrán a régiós országok és a német egy főre jutó GDP vásárlóerejének arányát láthatjuk. Ez az összevetés már korántsem jelez javuló tendenciát: immár 10 éve nem tudunk közelebb kerülni Németországhoz. Igaz, a válság kitörése után több régiós versenytársunknál is megállt a felzárkózás; hozzájuk képest a legnagyobb különbség az, hogy mi a válság előtt sem tudtunk felzárkózni. Az ábra azonban azt is mutatja, hogy az elmúlt 4 évben folytatott gazdaságpolitika nem adott extra növekedési impulzust azon felül, amit a kedvezőbb nemzetközi környezet biztosított az országnak.

Vegyünk végül még egy összehasonlítást! Ezt a harmadik összevetést az a gyakran hangoztatott érv motiválja, hogy az előző időszak súlyos örökségének fényében kell értékelnünk a közelmúlt gazdasági teljesítményét.

Vegyünk végül még egy összehasonlítást! Ezt a harmadik összevetést az a gyakran hangoztatott érv motiválja, hogy az előző időszak súlyos örökségének fényében kell értékelnünk a közelmúlt gazdasági teljesítményét. Ezért a magyar növekedést érdemes olyan országokéval is összevetni, akik hozzánk hasonlóan jelentős mértékben szorultak külső finanszírozásra, olyannyira, hogy amikor a külső forrásbevonás hirtelen megnehezült, a válság első hulláma el is sodorta őket. A „leggyengébb láncszemek” csoportjába olyan országokat válogattunk be, akiknek, hozzánk hasonlóan, a 2008-10-es időszakban IMF hitelért kellett folyamodniuk: ezek Izland, Írország, Lettország és Románia.

A fenti ábra arról tanúskodik, hogy a 2008-tól 2010 elejéig terjedő időszakban sorstársainknak a magyarnál nagyobb visszaesést kellett elszenvedniük, és valamivel később, 2010 közepén érték el a válság mélypontját. Azóta azonban dinamikusabb fejlődés jellemzi őket: évente átlagosan 1 százalékponttal gyorsabban nőttek, és így összességében ma már jobban megközelítették a válság előtti jövedelmi szintjüket, mint Magyarország. A válságkezelés eredményessége szempontjából sem tekinthetjük tehát élenjárónak a magyar gazdaságpolitikát.

Magyarország jobban teljesít? Ha a GDP alakulását tekintjük, megpróbáljuk a nemzetközi hatásokat kiszűrni és reális referenciacsoporthoz viszonyítani a magyar gazdasági teljesítményt, sajnos nincs sok okunk a büszkeségre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!