Miért ne dolgozhatna, aki fogyatékkal él?

Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban nem szokatlan, hogy egy irodában kerekesszékes ügyintéző fogad vagy egy boltban egy enyhén értelmi fogyatékos alkalmazott tölti fel a polcokat. Ön hányszor tapasztal ilyet itthon? Bár van rá példa, de valószínűleg nem túl gyakran.

Megváltozott munkaképességű dolgozók a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén 2018. október 1-jén.

Fotó: Kovács Tamás / MTI

Nemzetközi szinten egyre erősebb a felismerés, hogy megfelelő támogatással a megváltozott munkaképességű emberek jelentős hányadát be lehet vonni a munkaerőpiacra, ezzel pedig mindenki nyer.

A munkavállalás javíthatja az érintettek egészségi és mentális állapotát, csökkenti a szegénység kockázatát, mérsékli az ellátásukból származó költségvetési terheket, és a magasabb foglalkoztatottság révén a gazdasági növekedésre is jótékonyan hat.

Hogyan áll Magyarország a megváltozott munkaképességű emberek munkapiaci integrációja terén? Nemzetközi összehasonlításra leginkább a 2011-es munkaerőpiaci felmérés alkalmas, amely egységes definíciót alkalmaz a megváltozott munkaképességre. Eszerint megváltozott munkaképességű, aki valamilyen tartós, legalább 6 hónapja fennálló egészségi vagy mentális problémával küzd, és ez a munkavégzés valamely dimenziójában (munkavégzés hossza, jellege, munkahelyre történő közlekedés stb.) korlátozza őt. A megváltozott munkaképességűek munkapiaci helyzetét a relatív foglalkoztatási aránnyal illusztráljuk. A mutató azt méri, hogy a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rátája mekkora a teljes munkakorú népességéhez viszonyítva.

Az első ábránk ezt a mutatót ábrázolja különböző európai országokra. A mutató tekintetében Magyarország az európai országok mezőnyének végén kullog: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása nem éri el a teljes foglalkoztatási arány egyharmadát. Ez az abszolút foglalkoztatási rátát tekintve ez azt jelenti, hogy körülbelül minden ötödik megváltozott munkaképességű dolgozik. A felmérést Magyarországon 2015-ben megismételték, és az új adatok nem mutatnak javulást. Egy másik európai felmérés, a tágabb definíciót alkalmazó EU-SILC szerint a megváltozott munkaképességűek EU átlaghoz viszonyított foglalkoztatási lemaradása 2012 óta csökkent, de továbbra is számottevő.

Figyelembe kell venni, hogy a munkaerőfelmérés önbevalláson alapul, nincs kizárva, hogy a fenti egységes definíciót a különböző országokban eltérően értelmezik. A következő ábra azt mutatja, hogy hogyan függ össze a megváltozott munkaképességű emberek relatív foglalkoztatási rátája a csoport munkaképes korú lakossághoz viszonyított számarányával. A vízszintes tengelyen a megváltozott munkaképességű emberek aránya a teljes munkaképes korú lakossághoz viszonyítva, a függőleges tengelyen pedig a megváltozott munkaképességűek relatív foglalkoztatási aránya látható. Második ábránk azt mutatja, hogy átlagosan azokban az országokban magasabb a relatív foglalkoztatási ráta, ahol magasabb a megváltozott munkaképességűek aránya. Ennek az együttmozgásnak az az egyik lehetséges magyarázata, hogy ahol többen jelölik magukat megváltozott munkaképességűnek, ott jobb a csoport átlagos egészségi állapota.

A két piros pont Magyarország 2011-es és 2015-ös értékeit jelöli. A megváltozott munkaképességűek aránya 2011-ben 11,5% volt, ami szinte megegyezik az EU országok átlagával. A megváltozott munkaképességűek relatív foglalkoztatottsága azonban messze az európai átlag alatt helyezkedik el. Az ábra fő üzenete az, hogy míg Magyarországon a megváltozott munkaképességűek aránya átlagos, a foglalkoztatottságuk jóval átlag alatti. A különbség kis része abból származik, hogy a megváltozott munkaképességű magyarok között magasabb az idősebbek - 55 év felettiek - aránya, a hazai relatív foglalkoztatási ráta azonban a megváltozott munkaképességűek minden korcsoportjában Európa legrosszabbjai között van. Magyarország akkor helyezkedne el az ábrán jelzett - az európai átlagot jellemző - vonalon, ha közel 100 ezer fővel több megváltozott munkaképességű ember dolgozna.

A nemzetközi tapasztalatok alapján a megváltozott munkaképességűek munkapiaci integrációja azokban az országokban sikeres, ahol a munkavállalók és a munkaadók pénzügyi ösztönzőit hatékony, személyre szabott rehabilitációs szolgáltatások egészítik ki, amely munkakeresési támogatást, a közlekedési nehézségek leküzdését, a munkahely szükséges felkészítését is magában foglalhatja. Emellett kiemelten fontos (lenne) a társadalom elfogadó hozzáállása.

A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását Magyarországon is számos szociálpolitikai eszköz hivatott segíteni. Ezekben az elmúlt években több kedvező változás is történt, például emelték a rehabilitációs járulékot, a kötelező foglalkoztatási kvótát be nem tartó munkáltatók büntetését. Mindazonáltal az adatok arra utalnak, hogy érdemes lenne a rokkantsági- és foglalkoztatáspolitika elemeit átfogóan felülvizsgálni, az elemeket jobban összehangolni. Ezen eszközökről és hatékonyságukról egy következő cikkünkben írunk részletesebben.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!