Mekkora hatása lehetett a kopogtatásnak a választási eredményekre?

2020.01.12. 07:37
0 hozzászólás
François Hollande 2012-es kampányán keresztül mutatjuk be, hogy a kopogtatás számít: Hollande első fordulós előnyének fele tudható be az aktivistáknak.

Az önkormányzati választások előtt ellenzéki aktivisták több ezer háztartáshoz jutottak el, olyanokhoz is, ahová  évtizedek óta nem kopogtattak  be politikai pártok. Lehetett ennek valós hatása a választási eredményekre?

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

A kérdés vizsgálata nem könnyű. A legkézenfekvőbb az volna, ha egyszerűen összehasonlítanánk a választási eredményeket azokban a szavazókörökben, ahol jártak az aktivisták, és azokban, amelyekben nem. Ez az összehasonlítás azonban félrevezető. Például elképzelhető, hogy az aktivisták elsősorban Budapesten dolgoztak, ott, ahol a kampány előtt eredetileg is nagyobb volt az ellenzéki pártok támogatottsága. Ha ez igaz, akkor a budapesti - aktivisták által végigházalt - és a vidéki, alig látogatott körzetek eredményeinek összehasonlítása felülbecsülné a kopogtatás hatását.

Az ilyen és hasonló torzító tényezők kizárhatók például kísérleti módszerrel, amelyben a körzeteket véletlenszerűen két csoportra osztják, és az aktivisták csak a “kezelt” körzetekben kopogtatnak, a “kezeletlenekben” nem. Ezt a fajta módszert alkalmazta Vincent Pons közgazdász a 2012-es francia köztársaságielnök-választás során. Pons a szocialista jelölt, François Hollande kopogtatós kampányáért felelt, igy tudta kivitelezni az országos szintű kísérletet. Eredményeit az egyik legrangosabb közgazdasági folyóirat közölte, mi ezt a tanulmányt foglaljuk most össze.

Pons először fogta az összes francia szavazókört, majd ezek közül véletlenszerűen kijelölt párat az aktivistáknak terepmunkára. Az aktivisták ezután ajtóról ajtóra kopogtattak, a háziakat emlékeztették a közelgő szavazásra, majd arra biztatták őket, hogy menjenek el szavazni és voksukkal támogassák François Hollande-ot. Mivel a szavazóköröket véletlenszerűen jelölték ki az aktivistáknak, a kijelölt (kezelt) körök és a nem kijelölt (kezeletlen) körzetek választási adatainak összehasonlítása torzítatlan becslést ad a kopogtatás hatásáról.

Az első ábra a részvételi arányok különbségét mutatja a kezelt és a kezeletlen körzetekben, százalékpontban kifejezve. Az ábrán a rombuszok a kampány becsült hatását mutatják, a rombuszokon áthaladó szakaszok pedig a becslés bizonytalanságát. Ezek 95%-os megbízhatósági intervallumok: a pontos hatás, tehát a rombuszok valódi helye, 95%-os valószínűséggel ebben az intervallumban található. Mivel a szakaszok áthaladnak a nullán, a kampány hatása a részvételi arányra nem különbözik szignifikánsan a nullától.

A második ábra az Hollande-ra leadott szavazati arányokat vizsgálja, pontosabban azok különbségét a kezelt és a kezeletlen körzetek között. A különbség mind az első és a második fordulóban statisztikailag jelentős: a megbízhatósági intervallumok nem haladnak át a nullán. A becsült hatás, amit a rombuszok jelölnek, körülbelül 0,45 százalékpont mindkét fordulóban. Ez nem elhanyagolható: Pons további eredményei azt mutatják, hogy Hollande kopogtatós kampánya a szavazatok egy részét az első számú riválistól, Nicolas Sarkozy-től halászta el. Így az első fordulóban Hollande 1,45%-os előnyének nagyjából fele tudható be az aktivistáknak, míg a második fordulóbeli előnyének a negyede. A kopogtatós kampány tehát lényegesen hozzájárult Hollande győzelméhez.

Összességében tehát Hollande kopogtatós kampánya nem növelte a részvételi arányt, de növelte az Hollande-ra leadott szavazatok arányát. Ebből arra következtethetünk, hogy az aktivisták elsősorban azokat a szavazókat győzték meg, akik különben is elmentek volna szavazni, de más jelöltet támogattak volna. A tanulmány azt is megmutatja, hogy ez a meggyőzés hosszú távon is kifizetődő volt: a szocialista párt több szavazatot kapott a kezelt körzetekben a 2012-es parlamenti és a 2014-es európai parlamenti választáson is, tehát még két évvel később is érezhető volt a kampány hatása.

Francia választások

 

Franciaországban a köztársasági elnököt 5 évre választják közvetlenül a választópolgárok. A választás kétfordulós, az első forduló első két helyezett jelöltje jut tovább a második fordulóba. 2012-ben a második fordulóba a szocialista François Hollande és a konzervatív Nicolas Sarkozy jutott. A második fordulóban Hollande a leadott szavazatok 51,6%-val nyerte meg a választást.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!