A bankkártyák (is) feleslegesen szennyezik a környezetet

A bankkártyák egyik gyakran hangoztatott előnye, hogy visszaszorítják a készpénzhasználatot. A készpénzmentesítés pártfogóinak méretes tábora a fenntarthatóság és a környezetvédelem támogatójának is érzi magát: elvégre, ha csökken a készpénz iránti igény, és vele együtt visszaesik a pénznyomtatás, akkor közvetlenül és közvetetten is számottevő energiafelhasználástól és károsanyag-kibocsátástól lehet megóvni a Földet.

De biztos, hogy ennek a célnak az eléréséhez a bankkártya a legjobb megoldás?

Beszéljenek a számok!

Kezdjük a folyamat elején: ahhoz, hogy egy bankkártya a zsebünkbe kerüljön, a gyártás, a csomagolás és a szállítás során is hulladék keletkezik, nő továbbá a károsanyag-kibocsátás.

A Thales számításai szerint egy bankkártya karbonlábnyoma körülbelül 150 gramm:

• 60 gramm szén-dioxid az alapanyagból,
• 50 gramm szén-dioxid a gyártásból és
• 40 gramm szén-dioxid egyéb folyamatokból.

Ez az érték nem is tűnik óriásinak. Egy kisebb fogyasztású autóval körülbelül egy kilométernyi vezetéssel szennyezzük (közvetlenül) ekkora mértékben a légkört. Ha viszont elkezdjük összeszámolni, hogy hány bankkártya van forgalomban, akkor ijesztőbbé válnak ezek a számok.

A CPI Card Group korábbi becslése szerint 2020-ban 20 milliárd bankkártya volt forgalomban, és évente 6 milliárd új plasztik kerül a piacra. Ennek a kártyamennyiségnek az előállítása 3 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményezett, amelyhez évente még 900 ezer tonna jön az új kártyák előállításából adódóan – és akkor még nem is beszéltünk a korábbi kibocsátásokról.

Környezetkímélőbb alternatívák

Bár az emberek nagy része fizikai bankkártyák nélkül is zavartalanul élné az életét, a pénzügyi szektor ragaszkodik ezekhez a plasztikokhoz. Javulásként annyi azért figyelhető, hogy egyre többen nyitnak a műanyag helyett más, környezetkímélőbb megoldásokra. Például sorra jelennek meg az újrahasznosított, illetve a gyorsabban lebomló műanyag kártyák is a bankok kínálatában.

A fintechszektor sem tétlenkedik ezen a területen. A brit Plum nyáron mutatta be fenntartható bankkártyáját. A kártya 57 százalékban tengeri sóból, 43 százalékban nyersolajból készül – és 100 százalékosan újrahasznosítható. Egy hozzáadott adaléknak köszönhetően teljes mértékben lebomlik, ha komposztáló kukába kerül.

Nemrég a Treecard is bekerült a hírekbe egy 23 millió dolláros befektetéssel. Az ugyancsak brit startup fából készült bankkártyákkal próbál kitűnni a tömegből, sőt a kártyás fizetésekből származó tranzakciós díjak 80 százalékát is faültetésre fordítja. Így próbálja meg kivenni a részét a nemzetközi fenntarthatósági kezdeményezésekből.

Mindkét megoldás hangzatos, de nem feltétlenül hatékony. Ha szeretnénk megoldani a bankkártyák kibocsátásával összefüggő problémákat, nem a régi praktikákat kell módosítani, hanem újakat kell találni.

A megoldás a digitalizáció

Bármennyire is túlhasznált kifejezés a digitalizáció, esetünkben mégis ez lehet a fizetési rendszerek zöldülésében a jó irány.

Az elektronikus fizetések során mindössze annyi történik, hogy a saját bankszámlánkról eljuttatjuk a pénzt a kereskedő bankszámlájára. A bankkártya és a mögötte álló fizetési hálózat pedig a garancia arra, hogy ez a pénz valóban eljut a kereskedőhöz. Így, bár nem azonnal kapja meg a pénzt az eladó, elfogadja a fizetést.

A fizetési hálózat kulcsának azonban nem kötelező egy fizikai eszköznek lennie. Lehet egy virtuális kártya is, amit nem kell gyártani, csomagolni és szállítani. Tökéletes példa a virtuális kártyára a magyar lakosság egyik közkedvelt pénzügyi alkalmazása, a Revolut, ahol nem kötelező plasztikkártyát rendelni. Már egy virtuális bankkártyával is teljes mértékben kihasználhatjuk a pénzügyi szuperapp szolgáltatásait.

Ha merünk nagyobbat álmodni, akkor a nyílt bankolás még jobb alternatíva lehet, ahol a számlák közötti közvetlen, akár azonnal teljesülő utalások is széles körben elérhetővé tehetők. Ez a megoldás lényegében egy sokkal egyszerűbb folyamat, mint a kártyatársaságok többszakaszos tranzakciói. Az egyszerűbb pénzmozgás pedig még kevesebb károsanyag-kibocsátással járhat.

A gondolatmenet természetesen nem érint minden kérdést. Tény, néhány helyen csak készpénzzel lehet fizetni. Sok élethelyzetben szükség van bankkártyára a készpénzfelvételhez. Maguknak a digitális megoldásoknak és a fejlesztéseknek is van nem elhanyagolható környezeti lábnyoma. És ezt a sort tovább is folytathatnánk. Igaz mindemellett az is, hogy nem is a pénzügyi szektor szennyezi a legnagyobb mértékben a környezetet. De mégis, ennek az iparágnak könnyebb környezetkímélőbb működésre átállnia, mint más területeknek – így minden lehetőségre fontos felhívni a figyelmet, amivel kicsit is zöldebbé tehetjük a világot!

A szerző a Peak tanácsadója.

Ez a támogatott tartalom a fintech.hu közreműködésével készült.

(Borítókép:  Angel Garcia / Bloomberg / Getty Images Hungary)