A 2000-es adatokat feldolgozó táblázat szerint mások az arányok az egy kilogramm kenyér megvásárlásához szükséges munkavégzésnél. A legkevesebbet - hat percnyi munkát - Londonban kell teljesíteni ehhez, Budapesten 25 perc munka szükséges az alapvető élelmiszer egy kilogrammjának megvásárlásához.
Több nyugat-európai városban ugyanakkor a Budapestihez hasonló munkamennyiség szükséges ehhez, így például Milánóban 22 perc, Stockholmban 18 perc, Párizsban 17 perc, sőt Helsinkiben még a budapestinél is több, 28 perc.
A táblázat összeveti az egyes városokra jellemző átlagos bruttó és nettó béreket, valamint összehasonlítja azokat vásárlóerő paritáson is.
A budapesti bruttó bér 14,2 szeresét kapják a dolgozók Koppenhágában, s ez a legnagyobb különbség az összehasonlításban. Az adó és járulékok leszámítását követően azonban már némileg csökken a különbség, "mindössze" 11-szeres, míg vásárlóerő paritáson számolva már 5,4-szeresre csökken a két városban fizetett bér különbsége.
Luxembourgban a bruttó bér 11,1-szerese a budapestinek, de a kedvezőbb adózási, járulékfizetési szabályok miatt a nettó bérnél már 12,2-szeres különbségről beszélhetünk. Vásárlóerő paritáson ennél a városnál 7,8-szoros különbséget jelez a táblázat. A legközelebb Lisszabon áll a budapesti bérhez, a bruttó, a nettó számításnál, illetve a vásárlóerő paritásnál 4,2-szeres, 4,6-szoros, illetve 3,7-szeres a különbség.
Hasonló különbségekre mutat rá a kötet a minimálbérek összevetésénél is. Ha a múlt évben Magyarországon kötelező 40 ezer forintos minimálbért 100-nak vesszük, akkor Luxemburgban a legkisebb bér 807,1, Hollandiában 739,7, Belgiumban 716,7, Franciaországban 694,2, Nagy-Britanniában pedig 680,8. A legközelebb a minimálbérben is Portugália állt Magyarországhoz, ahol 2,5 szerese volt a legalacsonyabb bér a magyarországinak.