A FIAT súlyos gazdasági nehézségeit egyebek között úgy próbálja orvosolni, hogy 35 ezer alkalmazottjából 8100 dolgozót akar kivonni a termelésből. Ez utóbbiak nem kerülnének az utcára, a válságállapotról szóló, 1977-ben és 1991-ben elfogadott törvény ugyanis egyfajta "védőhálót" biztosít a fölöslegessé vált munkaerő számára. Így az autógyártó óriás 7600 dolgozót helyezne "kiegészítő pénztárba" (cassa integrazione - Cig).
A "kiegészítő pénztár" intézményét már 1968-ban bevezették. Olyan különleges pénzalapot jelent, amelyet az állam és a vállalatok közösen finanszíroznak, s amelyet a társadalombiztosítási intézet (INPS) kezel. Amikor egy cég mélyreható szerkezeti átalakításokat akar végrehajtani, átmenetileg "kiegészítő pénztárba" helyezheti dolgozóinak egy részét huszonnégy hónapos időtartamra, amely szükség esetén a negyvennyolcadik hónapig meghosszabbítható. Ez idő alatt az otthon maradó dolgozó fizetésének nyolcvan százalékát kapja.
A szakszervezetek az ilyen drasztikus leépítésekhez képest roppant vérszegénynek tartják a vállalat beruházási terveit. A FIAT a 2002. és 2005. közötti időszakra évente 2,5 milliárd eurót kíván kutatásra és fejlesztésre fordítani, főleg új modellek kialakítására. Nem biztos azonban, hogy a talpraálláshoz ez elegendő lesz, így a kormány - a maga szűk mozgásterén belül - megpróbál segítséget nyújtani.
Mivel a FIAT több létesítményt is be akar zárni, az ország egész térségeit fosztja meg ezáltal iparuk egyetlen pillérétől. Ez a helyzet Termini Imeresében is, ahol a bezárásra ítélt üzem Nyugat-Szicília lakossága számára az egyik legfontosabb kenyérkereső forrás volt eddig.