Az IMF Magyarország-jelentése

Elismerően szól a magyar gazdaság 2002. évi növekedésről és az infláció csökkenéséről a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországról készített összegzése, ugyanakkor kritikával illeti a versenyképességet rontó gyors béremelkedést, a forint erősödését, valamint a fellazult fiskális politikát.

A dokumentum elöljáróban összegzi azokat az eredményeket, amelyeket Magyarország a gazdaság átalakításában, a piacgazdaság kiépítésében elért, és amelyek révén jövőre az Európai Unió tagjává válhat. A múlt évi gazdasági fejleményeket értékelve kedvezőnek tartja a gyors növekedést és a jelentős inflációcsökkenést. íp> Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a magyar gazdaságban sokasodnak a gondok. Ezek közé tartozik, hogy a múlt évi laza költségvetési politika, párosulva a gyors bérnövekedéssel szűk korlátok közé szorította a monetáris politika mozgásterét. A jelentős bérkiáramlás növeli az inflációs kockázatot is.

Miközben a vállalti bérköltségek gyorsan emelkedtek, a forint jelentősen megerősödött. A termékegységre jutó bérköltség alapján számított reáleffektív árfolyam 2001 és 2002 folyamán 20 százalékkal értékelődött fel, és ennek következtében az elmúlt két esztendőben a magyar gazdaság külső versenyképessége mérséklődött.

Ez hosszabb távon kedvezőtlenül hat az exportra, kevésbé vonzóvá teszi Magyarországot a külföldi befektetők számára, főleg, ha a magas bérnövekedési ütem továbbra is jellemző marad.

A jelentés foglalkozik a forintspekulációval is. Az árfolyamsáv elleni támadás rávilágított az inflációs célok, az ennek megfelelő árfolyam és a romló fizetési mérleg, valamint a versenyképesség közötti konfliktusra.

A misszió úgy véli, hogy a spekulációra adott jegybanki válasz megfelelő volt. Megállapítja azt is: az alapvető ellentmondás továbbra is fennáll: a monetáris politika nem képes egyidejűleg biztosítani az infláció csökkentését, a versenyképesség javítását és a folyó fizetési mérleg hiányának mérséklését.