Drágán működnek a magyarországi magán nyugdíjpénztárak

A magyarországi magán nyugdíjpénztárak nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas költséggel működnek, amit a szabályozás megváltoztatásával, a pénztári tevékenység átláthatóságának növelésével, valamint a kasszák közötti verseny fokozásával lehetne orvosolni, jelentette ki Czajlik István, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi Stabilitási Főosztályának munkatársa a jegybank A magán nyugdíjpénztárak működése és szabályozása című tanulmányának bemutatóján.

Az önkormányzati alapon nyugvó, "sajátos non-profit" intézményforma a banki és biztosítói háttérrel működő, nagyméretű - 100 ezernél több tagot számláló - nyugdíjpénztárak esetében nem megfelelő, áll a tanulmányban. A többnyire a pénzügyi csoportok vezetőit tömörítő pénztári vezető testületek és a tagok érdeke között ugyanis konfliktus húzódik meg, ugyanakkor a kvázi tulajdonos alapítók helytállási felelőssége jogilag nem kényszeríthető ki.

Nem transzparens a magán nyugdíjpénztári rendszer költségszerkezete. A kiszervezések következtében a költségek a különböző adminisztrációs, vagyonkezelést végző társaságok eredmény-kimutatásában eltérő módon jelennek meg. A díjterhelést növeli, hogy erőteljesen decentralizált a tagdíjak beszedésével, behajtásával kapcsolatos tevékenység, illetve hogy az adminisztrációval és a vagyonkezeléssel kapcsolatos tevékenységet többnyire a pénzügyi csoporton belül végzik el a banki és biztosítói hátterű kasszák.

A magas költségek mellett az előzetes, konzervatív várakozásokhoz képest is alacsony hozamot produkáltak a pénztárak: nyolc év alatti nettó hozamuk 2,5 százalék volt. Az alacsony hozam oka esősorban a kevéssé diverzifikált befektetési politika - az eszközök 75 százalékát állampapírban, és mindössze 15 százalékát tartják részvényben -, valamint az alacsony vagyonkezelői aktivitás. Ha ez továbbra is így marad, a nyugdíjreform csupán annyit ért el, hogy az állam egy meglehetősen drága intézményrendszer létrehozásával "előre hozta" a nyugdíjrendszer demográfiai és foglalkoztatási előrejelzések következtében várható hiányát, szögezi le az elemzés.

A magán nyugdíjpénztári szektor irányítási ellentmondásaira és a tulajdonosi felelősség elismertetésére középtávon gyógyírt jelentene egy új típusú szervezeti forma kialakítása, mivel a tapasztalatok szerint az önkormányzati forma tovább már nem javítható. A jegybank javasolja, hogy készüljön költség-haszon elemzés a tagdíjak központosított behajtásáról. A pénztári tevékenység és költségszerkezet átláthatóságát növelni kell a pénztárszolgáltatók és vagyonkezelők azonos szerkezű eredmény-kimutatásának bevezetésével. Szükséges a nettó hozammutató bevezetésére, amely tartalmazza az összes pénztári költséget és indokolt az ügynökön keresztül megvalósuló akvizíciós tevékenység újragondolására, állapítja meg az MNB tanulmánya.

A pályáztatási feltételek szigorításával megvalósulhatna a vagyonkezelők versenyeztetése, s ha a pályáztatás rövid távon nem csökkentetné a díjterhelést, meg kell fontolni a díjak maximalizálását. A pénztári befektetések időhorizontjának növelését ösztönözné a hosszú távú hozammérés bevezetése, s indokolt a választható portfóliós rendszer bevezetése, amelyben a tag kockázatvállalási hajlandóságnak megfelelően megválaszthatja a befektetési összetételt.