A felmérés során azokat az ágazatokat vizsgálták, amelyekben a legnagyobb a nők aránya a vállalatvezetésben. Az egész gazdaságban a női vezetők aránya átlagosan 12 százalékos.
A vezető állásban dolgozó amerikai nők 60 százalékának nincs gyermeke, míg a vezető állású férfiak 60 százalékának van gyermeke.
A szórakoztatóiparban a főállású női vezetők átlagosan a 62 százalékát keresik az azonos beosztású férfiak átlagos bérének. 1995-ben még 83 százalékos volt az arány. A távközlésben a női vezetők keresetének aránya 73 százalékra csökkent a korábbi 86 százalékról.
A kongresszusi vizsgálatba tíz ágazatot vontak be. Ezek közül csak háromban, az egészségügyben, az oktatásban és a közigazgatásban javult a női vezetők fizetésének aránya a férfiakéhoz képest.
Az amerikai kereskedelmi kamara képviselője, Randell Johnson hitetlenkedve fogadta a felmérés eredményét, és úgy nyilatkozott a The New York Timesban, hogy a különbség oka minden bizonnyal az eltérő beosztásokban keresendő: a nők többsége nem foglal el olyan magas posztot, mint a férfiak.
Úgy vélte, ha a felmérés valóban kizárólag azonos beosztásokat hasonlított volna össze, akkor sokkal több lenne a munkaügyi per, hiszen a fennálló törvények tiltják a nemek közti megkülönböztetést. Ugyanott Martha Burk, az amerikai nőszervezetek szövetségének elnöke azt mondta, azért vannak különbségek, és azért kevés a per, mert a vállalatok nem hozzák nyilvánosságra a bérlistákat, így a legtöbb nőnek nincs tudomása arról, hogy kevesebbet keres a lehetségesnél.