Óvakodj attól, aki túl sokat ígér - avagy hogyan kerüljük el a legnagyobb buktákat

Tegyük fel, hogy a kedves olvasó megy az utcán, és lát egy feliratot: "Befektetési tanácsadó - kiváló lehetőségek! Próbálja ki Ön is!" Benéz, és megpillant egy szenespincét, amelyben a félhományban egy gyalult faasztal mögött ül egy ágrólszakadt fickó két szutykos hölgyikével. Befektetne? Ugye, nem? És ha ugyanez a három személy bérel egy gyönyörű irodát a Belvárosban, szépen kiöltözik, körbeveszi magát néhány számítógéppel és faxkészülékkel, érthetetlen szakszavakkal dobálózik, esetleg bevonja a rakodót is biztonsági őrnek öltözve? Bizony, nem a ruha teszi az embert, nem is az iroda, de akkor mi?

Alapos gyanúra okot adó jelek PSZÁF honlapján, kissé elrejtve, Kalauz kezdő befektetőknek címmel rendkívül hasznos írás olvasható arról, hogy milyen jelek utalnak arra, ha nem megbízható befektetési lehetőséget kínálnak nekünk. Az írás 13 pontba szedi ezeket a jeleket, ezekből említünk néhányat. Ilyen jel lehet, ha egy cég nem szerepel a felügyelet nyilvántartásában. Gyanús, ha az illető valamilyen nagyon speciális, vagy meg nem nevezett befektetési eszközt kínál, hiszen a "normál" pénzügyi rendszer is ezerféle legális lehetőséget fejlesztett ki. Nem logikus továbbá az, ha a befektetésnek úgymond nincsenek költségei, mert minden befektetésnek vannak, kivéve, ha egy másik magánszemélytől vesszük meg az ő értékpapírjait. (Gondoljunk bele, egyékbént miből származna például a közvetítő haszna, ki, miért bonyolítja az üzleteket, papírmunkát...)

Az államnak és az egész társadalomnak rendkívül fontos, hogy sokan takarékoskodjanak. Nem azért, mert annyira a szívügyük a bankok, biztosítók, brókercégek boldogulása, nem is azért, mert az állam a legtöbb országban a legnagyobb adós, és a megtakarítások jelentős része hozzá vándorol. Elsősorban azért, amit sorozatunk első részében írtunk le: a megtakarításokból származó pénz - jobbára közvetítőkön kresztül - általában visszaáramlik a gazdaságba, gépek, munkabér, utak, kórházak lesznek belőle, így az egész gazdaság tovább fejlődhet. Enélkül, minden sokkal nehezebb lenne.

Ha pedig valami ennyire fontos valakinek, akkor azt érdemes védenie, támogatnia. (Azon túl persze, hogy mindenfajta lopás, csalás eleve üldözendő.) Ha ugyanis a megspórolt pénzek rendre csalók, maffiózók, kóklerek kezében landolnának, és elúsznának, ki akarna megtakarítani? Így aztán a legtöbb országban rengeteg, több kötetnyi jogszabály írja le, ki, kinél, milyen feltételekkel helyezhet el betétet, kölcsönt, befektetésre váró pénzt, és ezzel a tőkével azután mit szabad tenni, és mit nem. A szabályok megszegőire pedig - cseppet sem tisztelet a sajánálatos, de mindig létező kivételeknek - megfelelő büntetés vár, legyen az cég, vagy magánszemély. Legyen az lopással egyenértékű cselekmény, vagy csak gondatlanság.

A törvény véd, de nem véd meg

Ebből persze nem következik, hogy a törvény egyben meg is véd bennünket. Kiskapuk és csalók a törvények ellenére is voltak, vannak, lesznek. Mégis, első körben, ha kiderítjük, hogy az adott befektetési formát, szervezetet, céget szabályozzák-e a pénzügyi jogszabályok, és nyilvántartják-e mint törvényesen működő szereplőt, akkor egy veszélyforrást már kiszűrtünk. Egy konkrét példa erre az volt, amikor évekkel ezelőtt vidéken egy cég befektetési alapnak nevezte magát, és értékpapírokat árusított (Lánchíd 2000-ügy), holott még csak a névhasználathoz sem volt joga, engedélye, nemhogy értékpapír-kibocsátáshoz. Csődbe is ment hamarosan, az ügyfelek pedig nagy valószínűséggel azóta is futhatnak a pénzük után.

Magyarországon szabályosan működhetnek bankok, takarékszövetkezetek, biztosítótársaságok, nyugdíjpénztárak, befektetési vállalkozások (azaz brókercégek), biztosítás-közvetítő (avagy biztosítási alkusz) cégek, befektetési alapok - ezzel nagyjából le is fedtük a hivatalos, legális pénzügyi szektort. Ezekről a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, www.pszaf.hu) vezet nyilvántartást (más, például cégbírósági dokumentum, ebben az esetben nem elég). A felügyelet engedélyezi és időnként ellenőrzi tevékenységüket, így a szervezet ügyfélszolgálatán utána lehet járni, legálisan kínál-e valamely cég ilyen szolgáltatásokat. Ha nem, még nem száz százalék, hogy törvénytelenül működő társaságot találtunk, nem minden vállalkozás tartozik a szervezet hatáskörébe - de ettől kezdve enyhén szólva is jobb az óvatosság.

Jegyezzük még meg, hogy ha egy vállalkozás törvényesen működik, az még nem zárja ki a veszteségeket. Ezek lehetnek piaciak, mint a tőzsdei árfolyamok esése. Aztán lehetnek a cég hibájából, tévedéséből adódó veszteségek, például rossz tanácsot adott, milyen papírba fektessek, vagy összekevert valamit, esetleg nem adott el időben. Ez utóbbi bukták egy része, ha a társaságnak valóban felróható, jó esetben némi vita, rossz esetben jogvita árán orvosolható lehet. De előfordulhat az is, hogy egy cég (illetve inkább vezetője) kezdetben törvényesen működik, majd később valami miatt lopni, csalni kezd, ahogy azt a 90-es évek végének sorozatos brókerbotrányai ékesen bizonyítják.
Nade azt ígértük, arról lesz szó, hogyan ne fektessünk be, lássuk tehát a legnagyobb buktákat.

Az olajtól a pilótajátékig

A legszimplább befektetőkopasztó csalások azon alapulnak, hogy a tájékozatlan vagy hiszékeny polgárnak ígér valaki valamit, majd amikor megkapja a pénzt, nem tartja azt be, és kámforrá válik, esetleg csak széttárja a kezét, és magában nagyot nevet. Például, valaki meggyőzi arról a pénzes polgárt, hogy az amerikai olajüzlet most milyen fantasztikus, és egy ottani brókerház milyen csodás hozamokat ér el vele, majd amikor átutaltuk a pénzt, és várjuk az eredményt, már nem találunk se pénzt, se céget, se ügynököt. Vagy egy ügyvéd egy meg nem nevezett befektetésre vesz fel összegeket fűtől-fától, majd nem fizet, és kiderül, még csak nincs is mit elperelni tőle.

Ennek kifinomultabb esete, amikor egy darabig valóban szép hozamokat érünk el (beetetés, mint a pecánál). A csalók ugyanis tudják, hogy az ember gyarló, mohó, és hajlamos vérszemet kapni. Kaptunk húsz százalékot a befektetésünkre fél év alatt, hát bolondok lennénk abbahagyni, nem igaz? Még hízik is a májunk, hogy milyen okos dolog volt ide tenni a pénzünket. Természetesen, ezt elhencegjük még pár embernek, akik maguk is vérszemet kapnak... Aztán, amikor már sok ember fizetett ki nagyon sok pénzt, a csalók a megfelelő pillanatban ugyanúgy lelépnek. Ez utóbbi már kissé hasonlít a klasszikus pilótajátékra, vagy piramisjátékra, csak sokkal kifinomultabb.

Egyfajta csalási forma a pilótajáték is - bár befektetésnek bajos lenne nevezni. Ha még valaki véletlenül nem ismerné, úgy működik, hogy a résztvevőknek újabb szereplőket kell találniuk, mindenkinek többet is, például fejenként négyet, akik a régebbi játékosoknak hajlandóak a beszállásért fizetni. Nem annak fizetnek, aki beszervezte őket, hanem annak, aki amazt beszervezte, vagyis kettővel feljebb. Aztán, beszervezel te is négyet, és azok is fejenként négyet. Az utóbbi négyszer négy, azaz tizenhat ember már neked fizet, tehát az eredeti összeg tizenhatszorosát kapod vissza. Aki megkapta a 16-szorosát, az kiszáll, elszáll, mint a pilóta, innét a játék neve. Na ja, csakhogy előbb-utóbb elfogynak a hiszékenyek, és ott áll több száz vagy ezer dühös ember, aki nem kap egy fillért sem.

Nem keverendő össze a pilótajáték a multi-lever marketinggel, amely ugyan nem befektetés, és nem csalás, teljesen törvényesen működnek ezzel foglalkozó cégek Magyarországon, mégis ide kívánkozik az említésük. Ezek a cégek alapvetően különböző termékek eladásával foglalkoznak, bolthálózat nélkül, otthoni ügynökök segítségével. Az ügynökök átalában kapnak pénzt a termékek eladásából, de abból is, ha újabb ügynököt (bocsánat, managert) szerveznek be. A szervezetben minden felettük levő is jutalékot kap az általuk eladott termékből, ebből következik, hogy itt is a piramis csúcsán levők járnak nagyon jól, a legalján rekedők pedig kénytelenek sok munkával és viszonylag csekély jutalékkal beérni. Az egészet pedig természetesen a fogyasztók fizetik meg. A biztosítási szektorban már nálunk is felütötte a fejét ez a törvényes értékesítési forma.

Inkább már csak a szimpla csalások köréba tartozik, mint a pénzügyekébe, de, képzeljék, tegnap Mobutu Sese Seko volt zaire-i (kongói) elnök egyik rokonától kaptam e-mailt! Reméljük, ez már a vége annak a levéláradatnak, amelyben a csalók valamely üldözött afrikai milliomos vagyonát óhajtják éppen a mi bankszámlánkon keresztül kimenekíteni valamelyik diktatúrából. Az ügylet költségeit természetesen egyelőre nekünk kéne kifizetnünk, mégpedig előre...

Ugyanezen az elven, de nagyobb léptékben működtek csalók Magyarországon, akik kedvező külföldi kölcsönöket ígértek vállalkozóknak, és a borsos költségeket szintén előre szedték be. A kisemberek egy részét pedig külföldi munkavállalás ígéretével szedték rá hasonló módon. Ugye, nem kell mondanunk, hová lesznek az ilyen pénzek...

Mégis, kinek a haszna?

A felsorolt esetekből tanulva, józan paraszti ésszel, általában a következőket érdemes végiggondolni, illetve meggyőződni róluk. Az illető (vagy cég) az-e, akinek mondja magát? Ha magánszemély, valóban annak a cégnek a képviselője-e, amelyet megnevez? Az illető társaság törvényesen működik-e, jogosult-e annak a dolognak a propagálására vagy eladására, amelyet ránk akar sózni? Nem árt teljesen független forrásból meggyőződni arról, hogy az adott termék, befektetés, legyen az egy külföldi befektetési alap, kötvény, biztosítás, valóban létezik-e, és valóban azt várhatjuk-e tőle, amit ígértek? Tényleg csak nyerni lehet rajta? Tényleg ilyen sokat? Mekkora a bukás lehetősége? Sokat segít, ha megpróbáljuk magunkat belegondolni a másik fél helyzetébe. Mi a haszna az üzletből? Jutalékot kap utánunk? Kitől, és mennyit? Netán a mi pénzünkből? Nem túl sokat, nem drága a termék? Vagy nem túl keveset, mert akkor esetleg az egész tőkénkre fáj a foga... Mégis, kinek a haszna, kinek az érdeke, kinek mi a haszna az üzletből? Többnyire senki sem dolgozik ingyen.

Az információforrások között a PSZÁF-ot már említettük, még csak annyit, hogy nemcsak cégekkel, de termékekkel (befektetési formákkal, értékpapírokkal stb.) kapcsolatban is meg lehet keresni. Külföldi befektetéseknél nem árt még fokozottabb óvatossággal élni, már csak azért is, mert egy esetleges per, feljelentés sokkal bonyolultabb a határokon túl. Az interneten, például külföldi tőzsdék, felügyeleti szervek, nagyobb pénzügyi csoportok oldalain sok információt lehet találni, csak igen hosszadalmas lehet a megfelelő infomációkat kiválasztani, és persze nagyon jó nyelvtudás kell hozzá. Amint már utaltunk rá, nagyot bukni a legális pénzügyi szektorban is lehet. Sorozatunkban később, amikor már közelebbről megismerkedtünk részvényekkel, kötvényekkel, befektetési alapokkal, szó lesz az ezekkel elért, elérhető legnagyobb veszteségekről is....