Gellért, Mercédesz
12 °C
22 °C

Csak az OTP-nek nem segít a jegybank?

Portfolio
2009.02.10. 10:29 Módosítva: 2009.02.10. 10:58
Előremutató, a vállalati hitelezést valóban segítő az MNB által a múlt héten bejelentett 6 hónapos swap tender. A jegybank által felkínált lehetőség a gyakorlat szintjén is elköteleztetheti a külföldi bankokat magyarországi aktivitásuk mellett, és igen pozitívan értékelhető hogy jelentős addicionális külső forrásbevonásra ösztönzi őket, azonban a hazai (tőzsdén jegyzett, budapesti központú, honfelügyelt) hitelintézeteknek egyelőre nem jelent sok segítséget. A labda most az MNB-nél és a kormánynál van. Amennyiben hamarosan nem lesz valami kézzelfogható az állami garanciacsomagból, akkor "büszkén" mondhatjuk, hogy míg Nyugat-Európában a hazai bankok mellett áll saját államuk maximális mellszélességgel, addig nálunk inkább hátrányos helyzetbe hozzák a hazai hitelintézeteket. Lehet, hogy létrejön az a paradox szituáció, hogy az IMF pénzből e célra elkülönített ötmilliárd eurós keretből csak a külföldi bankok kapnak, s a magyarok nem.

A bankok számára lehetőséget biztosít arra, hogy rövid távú devizaforrásokat, kedvezőbb feltételű középtávúra cserélje. Cserébe a jegybank olyan feltételeket szabott, amely mindenféle – egyébként teljesen hatástalan, csak a forintot gyengítő – kamatcsökkentésnél, jobban stabilizálhatja a vállalati hitelezést, miközben a korábbinál kisebb mértékben kell attól félni, hogy a külföldi anyabankok egyszerűen leépítik magyarországi aktivitásukat.

Az aktuális helyzet viszonylag egyszerű. Erősen kérdéses (volt) hogy magyar bankrendszer több mint 80 százalékát kontrolláló külföldi bankok milyen mértékben állnak ki magyar leánybankjuk mellett, amikor finanszírozásról, vagy tőkekivonásról van szó. Most a jegybank olyan ajánlatot adott, amelyet ha elfogadnak, el kell kötelezniük magukat Magyarország mellett. A két feltétel viszonylag egyszerű; 2009 végéig legalább szinten tartják (a 2008. év végéhez képest) a belföldi vállalati hitelállományukat, illetve – a külfölddel szembeni nettó kötelezettségük sem csökken (vagyis nem vonnak ki forrást az országból).

Feketeleves magyaros módra

A 6 hónapos swap tender feltételei között szerepel azonban egy olyan pont, amely a jelenlegi környezetben gyakorlatilag különválasztja a hazai és a külföldi tulajdonos kezében lévő bankokat, így a jelenlegi feltételek alapján a legnagyobb hazai hitelintézet, az OTP teljesen kiesik a jogosultak köréből, az általa elérhető forrás nulla euró lesz. Olyan követelmények lettek meghatározva, melyek első ránézésre versenysemlegesnek tűnnek, de azokat a külföldi stratégiai tulajdonossal nem rendelkező bankok nem tudják igénybe venni.

Az MNB feltétele szerint "a tenderen résztvevő hitelintézet vállalja, hogy az általa igényelt swap-keret összegéig új, éven túli külfölddel szembeni forrást von be 2009-ben, és/vagy csökkenti összes külfölddel szembeni követelése árfolyamváltozástól tisztított értékét a 2008. december 31-i értékhez képest." Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy minden egyes MNB-s euróhoz 1 euró többlet hitel vagy tőke kell. Ha nincs anyavállalat, az erősen beszűkíti a lehetőségeket.

Az OTP-nek pedig nincs külföldi anyavállalata. Így praktikusan, vagy kivon minden anyavállalati forrást külföldi leánybankjaiból (ha tud, de normál körülmények között nem képes rá, csak ha elad valamit), vagy sikerül külföldi forrásbevonást végrehajtani.

A külföldi forrásbevonással az ismert kockázati tényezők miatt nem áll jól a magyar állam, s ennek következtében az OTP sem. Külföldön sem magyar államkötvényt, ebből kifolyólag sem banki kötvényt nem lehet kibocsátani, egyetlen elérhető külföldi forrás az IMF hitelkeret (így a devizatartalékokból biztosított ötmilliárd eurós swap keret forrása is végső soron az IMF keret). Magyarul az aktuális körülmények között az OTP (az FHB-val együtt) képtelen arra, hogy az MNB 6 hónapos swapja mellé új külföldi forrást társítson, így azt igénybe vegye.

Mi lenne a megoldás?

Ha az extrém esetektől (külföldről származó nagymértékű tőkeemelés, a teljes külföldi tevékenység lerombolása) eltekintünk, akkor a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha végre létrejönne az állami, banki forrásbevonást segítő garancia. Ez az a különböző értelmezések szerint elsősorban a hazai bankoknak szánt 300-1500 milliárd forintos állami garanciaalap, amelynek hátterével a magyar bankok államilag garantált, illetve IMF csomaggal támogatott kötvényeket bocsáthatnak ki. (A szomszédos Ausztriában a garanciaalap 85 milliárd euró, s már működik).

Magyarországon egyelőre a gazdaság élénkítés, illetve az ennek eszközének szánt bankstabilizációs csomag még nagyon gyerekcipőben jár, és jelentős lemaradásban van az ilyen eszközöket alkalmazó nyugat-európai államokhoz képest (ld. német, francia, osztrák példák). A jelentős lemaradás annál fájóbb, mivel a magyar gazdaság recesszióba süllyedése egyre nyilvánvalóbb, az előrejelzések folyamatosan romlanak (3-5 százalékos GDP visszaesés), melynek elhárítása azonnali hatékony intézkedéseket követelne. Ugyan elfogadtak egy stabilizációról szóló törvényt, annak igénybevételi feltételei sokkal szigorúbbak a most megnyitott 5 milliárd eurós swap keret igénybevételi feltételeknél. A tőkecsomag 300 milliárdjából egyelőre nem vettek igénybe semmit, míg az 1500 milliárd forintos garanciacsomag (illetve ennek fedezete, 300 milliárd forint IMF forrás) is a levegőben lóg még. Megjegyezzük, hogy a tőkecsomag ill. a garancia fedezeteként szolgáló másik 300 milliárd forintos keret (kétmilliárd euró) együtt sem éri el a most megnyitott ötmilliárd eurós swap keretnek a felét sem.

A magyar garanciaalap felállítást eredetileg január végére tervezték, majd nagy sietve március végére tolták, azonban könnyen előfordulhat, hogy az új határidőre sem valósul meg. Nem tudni, hogy maguktól ennyire csigalassúak az illetékes hatóságok, vagy ennyire nem akarják. Garanciaalap – vagy azzal egyenértékű direkt forrásbevonási lehetőség – nélkül nem lesz új forrás, nem lesz swapkeret, ha csak az MNB nem módosít a feltételeken.

Megoldásként szóba jöhetne, hogy az MNB akár meg is bonthatná az ötmilliárd eurós keretet, hárommilliárd eurót fenntartva a külföldi tulajdonosú bankok számára, míg kétmilliárd eurót a hazai bankoknak biztosítana, melyek esetében feltételként a hitelezési aktivitás fenntartását vagy minimális növelését írná elő.

A garanciaalap forrásgyűjtésen kívül elméletileg segíthet a helyzeten, ha az OTP eladná ukrán leánybankját (s vele együtt fel tudja számolni anyavállalati hiteleinek egy részét), de pozitív forrásként jelentkezne egy esetleges EBRD-s tőkeemelés, vagy a magyar állami /az IMF révén külföldi/ tőkecsomag (max 300 milliárd forint) lehívása, amelynek viszont kicsi az esélye. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a banknak vannak a külföld felé lejáró kötelezettségei. Az idei évben mintegy 1,8 milliárd eurót kell visszafizetni külföld felé (erre maradéktalanul képes, de cserében jelentősen korlátoznia kell hitelezését), így jelen pillanatban a legnagyobb magyar bank számára mind elméletben, mind gyakorlatban elérhetetlen a 6 hónapos swap tender.

A történetben nagyon sok "ha" van, de egy dolog egyelőre látszik: az OTP a jelenlegi kiírás és a mostani peremfeltételek mellett nem tudja igénybe venni, amely azt jelenti, hogy még jobban ki leszünk szolgáltatva a barátságos, Magyarország iránt elkötelezett hazai kereskedelmi bankok viszonylag hideg fejjel döntő külföldi anyabankjainak.