Milyen legyen az új kormányfő?

Teljesen mindegy, hogy ki lesz a kormány feje, saját kezdeményezése nem nagyon lesz, csak a kötelező feladatokat fogja végrehajtani - vélekedik az egyik elemző, amivel alapjaiban semmisíti meg azon reményeket, hogy az új miniszterelnök fazont tudna adni egy új politikának. Az új kormányfő kezét ugyanis, érvel a makroközgazdász, rövid, néhány hónapos időtávon megköti az IMF-megállapodás, vagyis az, hogy a pénzért cserébe vállaltuk, a bűvös 3 százalék alatt tartjuk a GDP-arányos költségvetési hiányt. Márpedig, hogy tartani tudjuk ígéretünket, újabb kiigazítás kell. A rövid távú krízist tehát mindenféleképpen kezelni, a tűzoltást folytatni kell, ám a hosszú távú, a gazdaságnak lendületet adó, valóban versenyképességet javító intézkedésekkel más a helyzet.

Azokba belevágni nem áll a szocialisták érdekében, és ha nem fognak bele az amúgy régóta sürgetett átfogó átalakításokba, még nem biztos, hogy a piac türelme elfogyna a forinttal és Magyarországgal szemben, lehet, hogy a regnáló erő ki tudná húzni 2010 tavaszáig - folytatja az elemző. Szerinte tehát a szocialisták arra bazíroznak, hogy megpróbálják megúszni a szavazóbázisukat húsbavágóan érintő lépések megtételét, és az új miniszterelnök, még ha hozna is néhány látszatintézkedést, amit ki lehet tenni a kirakatba, valójában az érdemi átalakításokba nem fog bele a szocialisták érdeke miatt.

Ezen elemző kollégái szemében azonban fontos, hogy milyen tulajdonságokkal bír a leendő miniszterelnök. Többen említették, hogy jó vezetői képességekkel rendelkezzen a jelölt. (Többen negatív példaként említették a leköszönő kormányfőt, szerintük ugyanis Gyurcsány Ferencről a leglátványosabban a 2006-os stabilizációs csomag megalkotásakor, az intézkedések előkészítésekor és levezénylésekor derült ki, hogy rossz menedzser, különösen pedig rossz válságmenedzser. Nem tudott összerakni egy jó gazdasági szakértői háttérstábot, az államigazgatás már akkor is akadozott, most pedig már alig működik.)

Legyen kiérlelt koncepciója, legyen a tarsolyában egy konzisztens, részletes és ismertetett gazdasági program, amely a rövid távú válságkezelést és a közép távú célokat (az államadósság kontroll alatt tartását, a potenciális növekedési ütem érdemi javítását) egyforma súllyal tartalmazza - követelné meg az új kormányfőtől négy elemző is. Ebből máris következik, hogy olyan személyt tartanának jónak, aki nem a politikai pályáról jött (vagy ha volt is politikus, már régóta kiszállt a politikából), hanem inkább a gazdasági tevékenységéről ismert, ráadásul „a külföld", vagyis a külföldi befektetők ismerik, szalonképes a piaci szereplők szemében. Mielőtt már mindenki előtt Bokros Lajos személye lebegne fel, az egyik elemző hozzátette: az sem árt, ha az illető jól tud kommunikálni, el tudja magyarázni a társadalomnak, hogy miért is vagyunk bajban, miért bizonyult zsákutcának az elmúlt hét év gazdaságpolitikája, mit és miért kell tenni, hogy kilábaljunk az egyre mélyülő gödörből, a lépések pedig milyen időtávon hozzák meg gyümölcsüket.

Legyen tökös legény!

Legyen kellően autonóm, határozott - mondták ketten is. Egyikük szerint konoksága jól jön majd a szocialistáknak fél-egy év múlva, akkor, amikor már inkább szabadulnának tőle. A makroközgazdász úgy érvel: amikor már az új miniszterelnök elvégezte a piszkos munkát, amikor a szocialisták szavazóbázisát sértő, ugyanakkor a forinttal szembeni bizalmat életben tartani képes kemény kiadáslefaragás már elindul, az intézkedések pedig törvényi formát öltenek, de már közelegnek a 2010 tavaszi parlamenti választások, akkor az MSZP finoman elhatárolódhat tőle, azzal érvelve, hogy „valójában a párthoz nem is igazán kötődő személy keresztülvert rajtuk egy olyan stabilizációt, amelyet ők tiszta szívvel soha nem támogattak, és biz' isten, most már jobb lesz."

A másik elemző szerint az, hogy elhivatott a leendő kormányfő, azért is előnyére válik, mert nemcsak az ellenzék felől jönnek majd a balhorgok, hanem - amint arra a kormányzat eddigi teljesítményét az elmúlt hetekben élesen kritizáló jegybankelnök elleni, a Népszavában helyet kapott támadás sugallja - a szocialisták belülről támadhatják a saját táborhoz sorolt embert is. Ezért a potenciális kormányfőnek ütésállónak kell lennie.

Hasznára válik az is, ha nincs vesztenivalója, bármikor, amikor elképzeléseinek megvalósítását veszélyeztetve látja, képes azonnal felállni és otthagyni a miniszterelnöki bársonyszéket - mondja az egyik elemző. Ezzel a zsarolópotenciállal (hiszen egy újabb kormányfő nélküli állapot mindenféleképpen idegessé tenné a piacokat) sakkban tarthatja azokat a szocialistákat, akik időről időre megpróbálnák megakasztani a kemény intézkedéseket.

Ebből az elitből nem lehet kinézni semmi jót

Teljesen szkeptikus vagyok afelől, hogy az a leszerepelt rendszerváltó elit, amelynek tagjai a kormánypártban és az ellenzéki pártokban is helyet foglalnak, illetve azok hátországát biztosítják, az a garnitúra most képes lesz valami olyan megoldással előrukkolni, valaki olyan személyt előhúzni a kalapból, aki a zsákutcának bizonyult gazdaságpolitikában, társadalompolitikában, államról alkotott felfogásunkban 180 fokos fordulatot hozna - ütött meg lemondó hangot az egyik elemző.

Az a megfáradt rendszerváltó elit, amelyik az elmúlt 10 évben mutatott teljesítménye alapján egyértelműen csődöt mondott, és amelynek tagjai tisztességes piaci versenyben „éhen halnának", cégeik tönkremennének, de most abból él, hogy az államot pumpolja, állami pénzeket szerez meg és így biztosítja vállalkozása fennmaradását, nemcsak hogy alkalmatlan egy hátraarcra, hanem még érdekeivel szembe is menne egy ilyen akcióval.

A szakértői kormány egy nagy lufi, az, hogy merre menjenek az országban a dolgok, az nem egyszerűen technokrata szinten dől el, hanem inkább elitkérdés, ideológiai kérdés, értékválasztás kérdése - mondja egy másik makroközgazdász. Ezért az, hogy milyen értékek mentén történjen változás, azt egy parlamenti választás mutathatja meg - fűzi hozzá.

E-l-ő-r-e-h-o-z-o-t-t v-á-l-a-sz-t-á-s

Több kollégája is az előrehozott választásokat tartja a legjobb megoldásnak, és csak második számú kérdésnek azt, hogy a jelenlegi ciklus kitöltése esetén milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy új kormányfőnek. Társadalmi jóváhagyás nélkül nem lehet megcsinálni olyan átfogó, a közgazdász szakma többsége által régóta osztott és sürgetett, a munkavállalásra ösztönzést felerősítő és az inaktívak érdekét sértő lépéssorozatot, amely nélkül nincs sok esélyünk kitörni az adósságspirálból, megállítani a szlovákoktól, csehektől, lengyelektől, vagyis olyan térségbeli országoktól való leszakadásunkat, amelyekkel összemérhetjük magunkat.

Egy másik elemző azzal is magyarázza az előrehozott választásokat mint legjobb és legvalószínűbb kimenetelt, hogy „sok mindent el lehet képzelni a szocialista pártról, de azt nem, hogy képesek legyenek eddigi politikájukat feladni, fő szavazóbázisuknak nekimenni, még ha nyilvánvaló is, hogy enélkül nincs kilábalás."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!