További Magyar cikkek
A magyar futball helyzetét illetően relatív egységesnek tűnik a magyar közvélemény: a sportágat valahol a béka feneke alatt látja a többség. Ehhez képest talán megdöbbentő lehet, de az ország gazdasági összevetésben sokkal rosszabb helyet foglal el a világban, mint focistáink. A Közjó és Kapitalizmus tanulmánya szerint tetszőleges száz országot kiválasztva Magyarország a focirangsorban a 23. helyre kerülne, míg a versenyképességi sorrendben csak 46-ok, az adórendszereket érintő összevetésben pedig 61-ek vagyunk.
A gazdasági közállapotokat tekintve az ország az utóbbi években a keleti és déli európai országokhoz közeledett.
Miközben a versenyképességünk alakulásában nyilván meghatározó szerepe van az állami szabályzóknak, az adórendszernek, a Közjó és Kapitalizmus Intézet tovább tekint ezen, kétségkívül változtatandó adottságokon. A hazai kapitalizmus sikertelensége nagyban köszönhető annak, hogy az egyéni motivációk, értékrendek ugyan nem, de az ezek megvalósításához választott vagy alkalmasnak tartott eszközök nagyon is eltérnek a „jó kapitalizmust" megvalósító országokban tapasztaltaktól.
Míg az EU25-ökben egy felmérés szerint az emberek több mint 60 százaléka szerint a jó képzettség az egyéni siker záloga, addig ugyanezt Magyarországon csak az emberek fele látja így. Ezzel szemben kiugróan magas európai összevetésben azok aránya, akik hisznek az eleve elrendeltségben: míg a jó családi hátteret az EU25-ös átlag tíz, a magyaroknak közel 30 százaléka tartja a boldogulás meghatározó feltételének.
A bizalom a kapitalizmus alapja
Ha úgy veszük, már a fenti eredmény is egyfajta, a tudással, az egyéni befektetéssel elérhető sikerbe vetett bizalom hiányát mutatja. A tanulmány megállapításai szerint az egymásba, a vállalkozásokba és az államba vetett, olykor érthetően nagyon alacsony bizalom az egyik oka a gazdasági sikertelenségnek.
A vállalkozó szó, ami számos országban a sikeres, önálló ember szinonímája, Magyarországon sokkal inkább valamiféle szitokszó. Azon túl, hogy a fogalomhoz sok negatív elem kapcsolódik, a magyarokat általában a kockázat- és konfliktuskerülés, a rövid távú gondolkodás és a biztonságvágy jellemzi. Alacsony a vállalkozók megbecsülése, inkább vágyunk egy nagy szervezet által nyújtott stabilitásra, semmint saját vállalkozás alapítására. Mindez viszont ahhoz is vezet, hogy a vállalkozási szférán belül is hiányzik az egészséges bizalom, ami pedig az egyik feltétele lenne a kölcsönös előnyökön alapuló ügyletek létrejöttének. A hazai cégek kapcsolatában meghatározó a személyes ismeretség, amely háttérbe tolja a tisztább, például egy vállalat értékteremtési képességén alapuló szempontokat.
A bizalom hiánya jellemzi az állam és a vállalkozások kapcsolatát is, de távolról sem csak az egyebek között az adórendszerrel vagy az állami szabályozással, a bürokráciával joggal elégedetlen vállalkozók részéről. Az állam az elmúlt évben is többször bizonyította, hogy miközben piacfelügyeleti feladatának nem, vagy nem jól tud eleget tenni (ld. Máv-Biztosító), saját magát egyfajta társadalmi igazságosság jegyében a kisember védelmezőjének tekinti a vállalkozásokkal szemben. Ez eleve erősíti a vállalkozókkal szembeni bizalmatlanságot. A túlzásba vitt, káros fogyasztóvédelem egyik megnyilvánulása volt a bankbetétetek (igaz, ez esetben egész Európában jellemző) korlátlan garantálása. Ez, pláne, ha jelen esetben valójában csak politikai ígéret formájában él, erodálja a fogyasztói tudatosságot, felelősséget, és az egyes társaságok által (például az alacsonyabb kockázatvállalás mellett ígért alacsonyabb hozammal) elért vagy elérhető versenyelőnyt is.
Üzlet helyett hatalomra törnek a cégek
Ebben a közegben már aligha meglepetés, hogy a vállalkozók szerint az üzleti siker tényezője, hogy hatalmi pozícióra tegyenek szert (illetve ellensúlyozzák hátrányukat). Ennek módja sokféle lehet: politikai kapcsolatok kiépítése, domináns vagy piaci pozíció megszerzése, a nem jól teljesítő partnerek elleni fenyegetési potenciál létrehozása. Mindezek alapján kifizetődő üzleti magatartás, hogy az értékteremtő képesség helyett vagy mellett a hozam elosztásakor fontos pozíciók kiépítésére fordítson figyelmet egy vállalkozás, ami könnyen belátható módon nem a versenyképes termelés ösztönzésének irányába hat. Ráadásul a vállalkozói szféra "önvédelmi pozicíóharcát" megintcsak az állam is támogatja: nemcsak azáltal, hogy például a jogérvényesítésbe vetett hitet, bizalmat egyebek között a bírósági eljárások hosszával is táplálja, de azzal is, hogy saját piaci ügyletei, a közbeszerzések terén is erősíti a kapcsolatok, és nem a versenyképesség számít típusú gondolkodást.
(A közel százoldalas tanulmány holnaptól letölthető a Közjó és Kapitalizmus Intézet honlapjáról.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
