Király: A kamatcsökkentéssel a valutaválságot kockáztatnánk

A Magyar Nemzeti Bank számára mostanra egyformán fontos célkitűzéssé vált az árstabilitás mellett a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása is. Bár tudjuk, hogy magas a magyar jegybanki alapkamat, de annak jelentős csökkentése valutaválság kockázatával járna - jelentette ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. csütörtöki konferenciáján Király Júlia, a jegybank alelnöke.

Továbbra is magas szinten mozog a magyar országkockázati felár (amelyet az 5 éves CDS-felár jól tükröz), azaz a piac továbbra is sérülékenynek ítél minket; addig, amíg ez így marad, addig a jegybank valutaválságot kockáztatna a jelentős kamatcsökkentésekkel. Király kiemelte, hogy nekünk nem a cseh, vagy a lengyel jegybanki alapkamatot kell figyelnünk, hanem sokkal inkább a dél-afrikait, a románt, vagy a törököt; ezek az országok számítanak Magyarországhoz hasonlóan kockázatosnak a befektetők szemében. Ezért még most sem lehet elmondani, hogy már a végére értünk a válságnak.

Mit csinált az úristen?

A nem kellő mértékű magyarországi megtakarítások miatt elsősorban a magyar gazdaságpolitikának szólt tavaly ősszel az a közgazdasági kifejezés, miszerint nincs ingyenebéd, mert hittünk abban, hogy külső forrásból tartósan lehet finanszírozni belső gazdaságot - fejtette ki álláspontját az MNB alelnöke.

A magyar gazdaságpolitikai keretrendszerben "azt a tévhitet keltette az emberekben az árfolyam, hogy az úristen is a 250-es szinthez rögzítette az eurót" - tette hozzá. Király Júlia szerint most nem a lakossági fogyasztás élénkítése a helyes út a hitelkínálat bővítésével. Emiatt nagyon komolyan fog visszaesni a lakossági fogyasztás, ami súlyos szociális feszültségeket okozni a következő 2-3 évben - vázolta.

Azt mondta, jelenleg két fő kockázat van a monetáris politika látómezejében: egyrészt a pénzügyi stabilitási kockázatok, másrészt az adósok hiteltörlesztési képességéből fakadó kockázatok. Az első kapcsán hangsúlyozta: Magyarországon 2008 októbere óta nem csökkent, hanem nőtt a külföldi banki források aránya, tehát nem vonják ki a likviditást az országból.

Vita Frankfurttal

Beszélt arról is, hogy az MNB továbbra is vitában áll az Európai Központi Bankkal arról, hogy törvényt sértette-e a magyar jegybank, amikor tavaly ősszel az állampapírpiac likviditásának élénkítése érdekében mintegy 250 milliárd forint összegben magyar állampapírokat vásárolt. Az EKB álláspontja szerint igen, mert ezzel lényegében a magyar államot finanszírozta.

Az MNB alelnöke elmondta: a tegnapi napon is "megüzente" az EKB, hogy nem tervezi befogadni a nem eurózóna tagországok állampapírjait fedezetként a repoügyleteinél. Az állampapírpiaci problémákat így tehát az egyes érintett EU-tagállamoknak maguknak kell megoldaniuk.

Megszorításokkal a fényes jövőért

Azért van értelme egy súlyos recessziós környezetben jelentős megszorító intézkedések meghozatalára, mert ezekkel a jövőbeli gyorsabb gazdasági növekedés alapjait tesszük le – mondta ugyanezen a konferencián Oszkó Péter pénzügyminiszter. A válságkezelő kormányzati intézkedések mellett idén a foglalkoztatottság mintegy 3,9 százalékkal – intézkedések nélkül mintegy 4,1 százalékkal – csökken, míg jövőre további 1,5 csökkenhet – de 2,4 százalékkal csökkenne. Ám 2011-től már 1,6 százalékos foglalkoztatottság-emelkedés következhet be.

A foglalkoztatási kilátások kapcsán jelezte: az elmúlt 20 év legnagyobb, az élőmunkát terhelő járulékcsökkentését tervezik idén és jövőre. Ez mind a foglalkoztatóknak, mind a munkavállalóknak azt jelzi majd, hogy megéri a munkavégzés. Ezt a személyi jövedelemadózás terén is segíteni akarják az adóék, illetve a marginális adókulcsok csökkentésével is, amelyek leginkább az átlagbér környékén lesznek érezhetőek (pl. egy-másfél havi nettó bér maradhat a munkavállaló pénztárcájában éves szinten a tervezett változtatások miatt).

Mindezt, a bérből és fizetésből élők terheinek csökkentését szolgálná az is, ha a nagy értékű tárgyakra vonatkozó általános érvényű vagyonadót tudnának bevezetni. Azért magas a bérből fizetésből élők adóterhelése, mert a vagyonadó marginális szerepű Magyarországon, ezért gondolkodik a kormány azon, hogy a már felhalmozott, nagyobb értékű vagyontárgyak esetén is legyen egy általános érvényű adóterhelés - hangsúlyozta a pénzügyminiszter.

Bár jelenleg még folynak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal, de ezek során nem fogjuk elveszteni azt a pozíciónkat, hogy idén és jövőre is a legkisebb GDP-arányos államháztartási hiányt mutassuk fel a visegrádi országok között - jelezte Oszkó. Az euróbevezetés horgony szerepével kapcsolatos kérdésre úgy reagált: nem feltétlenül egy átmeneti, szakértői jellegű kormánynak a dolga a céldátum megnevezése, most inkább az euróbevezetéshez szükséges lépéseket teszik meg.

Fenntarthatatlan növekedési modell

Bokros Lajos volt pénzügyminiszter emlékeztetett arra, hogy az elmúlt egy-két évtizedben a globális gazdasági növekedés az angolszász típusú országok túlfogyasztására, illetve az ezt finanszírozó ázsiai, főként kínai országok megtakarítási hajlandóságára épült. Most azonban azokban a fejlett országokban kezdenek egyre nagyobb ikerdeficitek felhalmozódni, amelyekben eddig ez nem volt jellemző és Bokros szerint egyáltalán nem biztos, hogy ez az ikerdeficit fenn is lesz tartható.

A volt pénzügyminiszter kiemelte: a kínai gazdaságpolitika rá van utalva az USA fogyasztási kultúrájára, miközben az USA a külső tőkére. A nagy stratégiai kihívás azonban az: ha a kínai gazdaságpolitika az exportorientáció helyett a belső fogyasztás serkentését kezdené el ösztönözni, azaz nem lenne elengedő forrás az USA fogyasztásának finanszírozására.

Törékeny és fenntarthatatlan tehát ez a mostani felállás a világ erőcentrumai között a tőkeáramlások tekintetében - hangsúlyozta Bokros. Az a kilátás, hogy az ázsiai szuficitek fokozatosan elolvadnak, és belső fogyasztásra kezdenek átállni az országok (egyúttal elkezdik kiépíteni a jóléti államokat), az angolszász országok fogyasztási és növekedési lehetőségeit beszűkítik, mindez pedig sok feszültséget fog okozni, egy kulturális váltást is elindít, a megtakarítások ösztönzése irányába. Ha viszont ilyen külső környezet mellett például az amerikai megtakarítások mégsem nőnének, akkor az a dollár jelentős gyengülését irányozná elő. Nem véletlen tehát, hogy egyre többször merül fel a dollár globális tartalékvaluta szerepének átgondolása.